| dbo:abstract
|
- A Vihar hadművelet (szerbhorvátul Operacija Oluja, Операција Олуја) volt a horvátországi háború utolsó nagy csatája, a boszniai háború kimenetelében is jelentős szerepet játszott. A Krajinai Szerb Köztársaságot (RSK) 630 km-en támadó (HV) és a bosnyák hadsereg (ARBiH) hozta. A HV-t támogatta a Velebiten haladó és a (ARSK) hátuljában, a állomásozó ARBiH. A csata célja a 10 400 km²-t elfoglaló, így Horvátország területének 18,4%-át adó KSK visszaszerzése, illetve a Nyugat-Boszniai Köztársaság bosnyák ellenőrzésének visszaállítása volt. Európában a második világháború óta ez volt a legnagyobb szárazföldi csata. 1995. augusztus 4-én hajnalban kezdődött, augusztus 7-e estére már teljesnek nyilvánították, a kisebb ellenállások elleni jelentős tisztogatások csak augusztus 14-re fejeződtek be. A Vihar hadművelet a boszniai háborúban is stratégiai jelentőségű volt, véget vetett , a HV-t, az ARBiH-t és a (HVO) abba a helyzetbe helyezte, hogy módosítani tudta Bosznia-Hercegovina katonai erőviszonyait az ezt követő . A művelet a HV és HVO során elért előrelépésekre épült, ugyanis ekkor szerezték meg azokat a stratégiai pozíciókat, amelyek lehetővé tették a krajinai főváros Knin gyors elfoglalását, a HV folyamatos felszerelését és képzését a háború kezdete, a RSK-t létrehozó és a (JNA) beavatkozása óta. A művelet egy sikertelen ENSZ-békefenntartó missziót és a konfliktus rendezésére irányuló diplomáciai erőfeszítéseket követett. A HV (és a ARBiH stratégiai) sikere a hadseregek egy sor fejlesztése és a ARSK pozícióinak döntő áttörése volt. A támadás nem volt azonnal sikeres minden ponton, de a kulcspozíciókat megragadva összeomlásához vezetett a ARSK parancsnoki struktúrájában és az általános védekezőképességében. közvetlenül a hadművelet előtti elfoglalásában és a különleges rendőrség gračaci előretörése lehetetlenné tette Knin megvédését. A Likán át a ARSK által ellenőrzött területre átvágó két őrdandár gyorsan tört előre, ekkor ütközött igazán ki a taktikai mélység és mozgósítható tartalék erők hiánya, leválasztották az ellenálló területeket, majd északra, a károlyvárosi hadtest (AOR) törtek, a ARSK-ot felé nyomva. A keményen védekező ARSK és petrinyai veresége, majd a Banija hadtest bukása (utóbbit az ARBiH győzte le) után már csak a Boszniai Szerb Köztársaság és Jugoszlávia hadseregére támaszkodhattak, mint harcba nem avatkozó stratégiai tartalékra. A HV és a különleges rendőrség 174–211 halottról vagy eltűntről tud, míg az ARSK 560 katonát vesztett, négy ENSZ-békefenntartó is meghalt. A HV 4000 hadifoglyot szerzett. A civil áldozatok száma máig vitatott, Horvátország állítása szerint 214, a szerb források szerint 1192 civil hunyt vagy tűnt el. A támadás alatt és után 150 000 és 200 000 közötti, vagyis majdnem az összes, az ARSK által ellenőrzött területen élő horvátországi szerb elmenekült, a megmaradtak ellen is különböző bűncselekményeket követtek el. A Nemzetközi Törvényszék (ICTY) később próbált és a szerbek Horvátországból való kikényszerítésére létrejött való részvétel miatt elítélni, később mindhármójukat felmentették. 2010-ben Szerbia beperelte Horvátországot a Nemzetközi Bíróság (ICJ) előtt, azt állítva, hogy a támadás népirtás volt. 2015-ben a bíróság kimondta, hogy nem volt tömeggyilkos, bár megerősítette, hogy a szerb lakosság elmenekült, mint a támadás és a horvát erők által a civilek ellen elkövetett súlyos bűncselekmények közvetlen következménye. 2012. novemberéig a horvát igazságszolgáltatás 2380 személyt ítélt el különböző, a Vihar hadművelet alatt elkövetett bűncselekmények miatt. (hu)
- A Vihar hadművelet (szerbhorvátul Operacija Oluja, Операција Олуја) volt a horvátországi háború utolsó nagy csatája, a boszniai háború kimenetelében is jelentős szerepet játszott. A Krajinai Szerb Köztársaságot (RSK) 630 km-en támadó (HV) és a bosnyák hadsereg (ARBiH) hozta. A HV-t támogatta a Velebit-hegységen haladó és a (ARSK) hátuljában, a állomásozó ARBiH. A csata célja a 10 400 km²-t elfoglaló, így Horvátország területének 18,4%-át adó KSK visszaszerzése, illetve a Nyugat-Boszniai Köztársaság bosnyák ellenőrzésének visszaállítása volt. Európában a második világháború óta ez volt a legnagyobb szárazföldi csata. 1995. augusztus 4-én hajnalban kezdődött, augusztus 7-e estére már teljesnek nyilvánították, a kisebb ellenállások elleni jelentős tisztogatások csak augusztus 14-re fejeződtek be. A Vihar hadművelet a boszniai háborúban is stratégiai jelentőségű volt, véget vetett , a HV-t, az ARBiH-t és a (HVO) abba a helyzetbe helyezte, hogy módosítani tudta Bosznia-Hercegovina katonai erőviszonyait az ezt követő . A művelet a HV és HVO során elért előrelépésekre épült, ugyanis ekkor szerezték meg azokat a stratégiai pozíciókat, amelyek lehetővé tették a krajinai főváros, Knin gyors elfoglalását, a HV folyamatos felszerelését és képzését a háború kezdete, a RSK-t létrehozó és a (JNA) beavatkozása óta. A művelet egy sikertelen ENSZ-békefenntartó missziót és a konfliktus rendezésére irányuló diplomáciai erőfeszítéseket követett. A HV (és a ARBiH stratégiai) sikere a hadseregek egy sor fejlesztése és a ARSK pozícióinak döntő áttörése volt. A támadás nem volt azonnal sikeres minden ponton, de a kulcspozíciókat megragadva összeomlásához vezetett a ARSK parancsnoki struktúrájában és az általános védekezőképességében. közvetlenül a hadművelet előtti elfoglalásában és a különleges rendőrség gračaci előretörése lehetetlenné tette Knin megvédését. A Likán át a ARSK által ellenőrzött területre átvágó két őrdandár gyorsan tört előre, ekkor ütközött igazán ki a taktikai mélység és mozgósítható tartalék erők hiánya, leválasztották az ellenálló területeket, majd északra, a károlyvárosi hadtest (AOR) törtek, a ARSK-ot felé nyomva. A keményen védekező ARSK és petrinyai veresége, majd a Banija hadtest bukása (utóbbit az ARBiH győzte le) után már csak a Boszniai Szerb Köztársaság és Jugoszlávia hadseregére támaszkodhattak, mint harcba nem avatkozó stratégiai tartalékra. A HV és a különleges rendőrség 174–211 halottról vagy eltűntről tud, míg az ARSK 560 katonát vesztett, négy ENSZ-békefenntartó is meghalt. A HV 4000 hadifoglyot szerzett. A civil áldozatok száma máig vitatott, Horvátország állítása szerint 214, a szerb források szerint 1192 civil hunyt vagy tűnt el. A támadás alatt és után 150 000 és 200 000 közötti, vagyis majdnem az összes, az ARSK által ellenőrzött területen élő horvátországi szerb elmenekült, a megmaradtak ellen is különböző bűncselekményeket követtek el. A Nemzetközi Törvényszék (ICTY) később próbált és a szerbek Horvátországból való kikényszerítésére létrejött való részvétel miatt elítélni, később mindhármójukat felmentették. 2010-ben Szerbia beperelte Horvátországot a Nemzetközi Bíróság (ICJ) előtt, azt állítva, hogy a támadás népirtás volt. 2015-ben a bíróság kimondta, hogy nem volt tömeggyilkos, bár megerősítette, hogy a szerb lakosság elmenekült, mint a támadás és a horvát erők által a civilek ellen elkövetett súlyos bűncselekmények közvetlen következménye. 2012. novemberéig a horvát igazságszolgáltatás 2380 személyt ítélt el különböző, a Vihar hadművelet alatt elkövetett bűncselekmények miatt. (hu)
- <api batchcomplete="">A Vihar hadművelet (szerbhorvátul Operacija Oluja, Операција Олуја) volt a horvátországi hปorú utolsó nagy csatája, mely a boszniai hปorú kimeneteln is jelentős szerepet játszott. A hadművelet a Krajinai Szerb Köztársaságot (RSK) 630 km-en támadó Horvát Hadsereg (HV) döntő győzelmét és a bosnyák hadsereg (ARBiH) stratégiai győzelmét hozta. A HV-t támogatta a Velebit-hegységben előrenyomuló horvát különleges rendőrség és a Krajinai Szerb Köztársaság Hadserege (ARSK) hátn, a Bihผsnál állomásozó ARBiH. A hadművelet célja a 10 400 km²-t és így Horvátország területének 18,4%-át adó RSK által ellenőrzött területek visszaszerzése, illetve a Nyugat-boszniai Köztársaság bosnyák ellenőrzésének visszaállítása volt. Európn a második világhปorú óta ez volt az első nagyobb szárazföldi hadművelet. A Vihar hadművelet 1995. augusztus 4-én hajnalban kezdᔝött, és augusztus 7-én estére már befejezettnek nyilvánították, a kisebb ellenállások elleni jelentős tisztogatások csak augusztus 14-re fejezᔝtek be.A Vihar hadművelet a boszniai hปor諸n is stratégiai jelentőségű volt, véget vetett Bihผs ostromának, a HV-t, az ARBiH-ot és a Horvát Vlmi Tanผsot (HVO) olyan a helyzetbe hozva, hogy az ezt követő Misztrál𠄲 hadműveletben m༽osítani tudja Bosznia-Hercegovina katonai erőviszonyait. A művelet a HV és HVO Nyár hadművelete során elért eredményekre épült, ugyanis ekkor szerezték meg azokat a stratégiai pozໜiókat, amelyek lehetővé tették a krajinai főváros, Knin gyors elfoglalását, a HV folyamatos fejlesztését és képzését a hปorú kezdete, a RSK-t létrehozó Rönkforradalom és a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) beavatkozása óta. A művelet egy sikertelen ENSZ-békefenntartó missziót és a konfliktus rendezésére irányuló diplomผiai erszítéseket követte.A HV (és a ARBiH stratégiai) sikere hadseregeik folyamatos fejlesztésének és a ARSK állásai döntő áttörésének eredménye volt. A támadás nem volt azonnal sikeres minden ponton, de a kulcspozໜiók elfoglalása az ARSK parancsnoki struktúrájának és az általános vkezőképességének összeomlásához vezetett. Bosansko Grahovo közvetlenül a hadművelet előtti elfoglalása és a különleges rendőrség grai előretörése lehetetlenné tette Knin megvຝését. A Likán át a ARSK által ellenőrzött területre betörő két gárdadandár gyorsan tört előre, ekkor ütközött igazán ki a taktikai mélység és mozgósítható tartalék erők hiánya, leválasztották az ellenálló területeket, majd északra, a károlyvárosi hadtest területére törtek, a ARSK-t Banovina felé nyomva. A keményen vkező ARSK glinai és petrinyai veresége, majd a banijai hadtest veresége (utit az ARBiH győzte le) után már csak, mint harcba nem avatkozó stratégiai tartalékra, a Boszniai Szerb Köztársaság és Jugoszlávia hadseregére támaszkodhattak.A HV és a különleges rendőrség 174 halottról vagy eltűntről tud, míg az ARSK 560 katonát vesztett, négy ENSZ-békefenntartó is meghalt. A HV 4000 hadifoglyot ejtett. A civil áldozatok száma máig vitatott, Horvátország állítása szerint 214, a szerb források szerint 1192 civil hunyt vagy tűnt el. A támadás alatt és után 150 000 és 200 000 közötti, vagyis majdnem az összes, az ARSK által ellenőrzött területen élő horvátországi szerb elmenekült, és a megmaradtak ellen is különböző bűncselekményeket követtek el. A Nemzetközi Törvényszék (ICTY) kés három horvát tปornokot pr༻ált hปorús bűncselekmények és a szerbek Horvátországból való kikényszerítésére létrejött közös bűnszövetkezetben való részvétel miatt elítélni, kés mindhármójukat felmentették. 2010-ben Szerbia beperelte Horvátországot a Nemzetközi Bíróság (ICJ) előtt, azt állítva, hogy a támadás népirtás volt. 2015-ben a bíróság kimondta, hogy nem volt tömeggyilkos, bár megerősítette, hogy a szerb lakosság elmenekült, mint a támadás és a horvát erők által a civilek ellen elkövetett súlyos bűncselekmények közvetlen következménye. 2012. novemberéig a horvát igazságszolgáltatás 2380 személyt ítélt el különböző, a Vihar hadművelet alatt elkövetett bűncselekmények miatt. (hu)
- <api batchcomplete="">A Vihar hadművelet (szerbhorvátul Operacija Oluja, Операција Олуја) volt a horvátországi háború utolsó nagy csatája, mely a boszniai háború kimenetelében is jelentős szerepet játszott. A hadművelet a Krajinai Szerb Köztársaságot (RSK) 630 km-en támadó Horvát Hadsereg (HV) döntő győzelmét és a bosnyák hadsereg (ARBiH) stratégiai győzelmét hozta. A HV-t támogatta a Velebit-hegységben előrenyomuló horvát különleges rendőrség és a Krajinai Szerb Köztársaság Hadserege (ARSK) hátában, a Bihácsnál állomásozó ARBiH. A hadművelet célja a 10 400 km²-t és így Horvátország területének 18,4%-át adó RSK által ellenőrzött területek visszaszerzése, illetve a Nyugat-boszniai Köztársaság bosnyák ellenőrzésének visszaállítása volt. Európában a második világháború óta ez volt az első nagyobb szárazföldi hadművelet. A Vihar hadművelet 1995. augusztus 4-én hajnalban kezdődött, és augusztus 7-én estére már befejezettnek nyilvánították, a kisebb ellenállások elleni jelentős tisztogatások csak augusztus 14-re fejeződtek be.A Vihar hadművelet a boszniai háborúban is stratégiai jelentőségű volt, véget vetett Bihács ostromának, a HV-t, az ARBiH-ot és a Horvát Védelmi Tanácsot (HVO) olyan a helyzetbe hozva, hogy az ezt követő Misztrál–2 hadműveletben módosítani tudja Bosznia-Hercegovina katonai erőviszonyait. A művelet a HV és HVO Nyár ’95 hadművelete során elért eredményekre épült, ugyanis ekkor szerezték meg azokat a stratégiai pozíciókat, amelyek lehetővé tették a krajinai főváros, Knin gyors elfoglalását, a HV folyamatos fejlesztését és képzését a háború kezdete, a RSK-t létrehozó Rönkforradalom és a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) beavatkozása óta. A művelet egy sikertelen ENSZ-békefenntartó missziót és a konfliktus rendezésére irányuló diplomáciai erőfeszítéseket követte.A HV (és a ARBiH stratégiai) sikere hadseregeik folyamatos fejlesztésének és a ARSK állásai döntő áttörésének eredménye volt. A támadás nem volt azonnal sikeres minden ponton, de a kulcspozíciók elfoglalása az ARSK parancsnoki struktúrájának és az általános védekezőképességének összeomlásához vezetett. Bosansko Grahovo közvetlenül a hadművelet előtti elfoglalása és a különleges rendőrség gračaci előretörése lehetetlenné tette Knin megvédését. A Likán át a ARSK által ellenőrzött területre betörő két gárdadandár gyorsan tört előre, ekkor ütközött igazán ki a taktikai mélység és mozgósítható tartalék erők hiánya, leválasztották az ellenálló területeket, majd északra, a károlyvárosi hadtest területére törtek, a ARSK-t Banovina felé nyomva. A keményen védekező ARSK glinai és petrinyai veresége, majd a banijai hadtest veresége (utóbbit az ARBiH győzte le) után már csak, mint harcba nem avatkozó stratégiai tartalékra, a Boszniai Szerb Köztársaság és Jugoszlávia hadseregére támaszkodhattak.A HV és a különleges rendőrség 174–211 halottról vagy eltűntről tud, míg az ARSK 560 katonát vesztett, négy ENSZ-békefenntartó is meghalt. A HV 4000 hadifoglyot ejtett. A civil áldozatok száma máig vitatott, Horvátország állítása szerint 214, a szerb források szerint 1192 civil hunyt vagy tűnt el. A támadás alatt és után 150 000 és 200 000 közötti, vagyis majdnem az összes, az ARSK által ellenőrzött területen élő horvátországi szerb elmenekült, és a megmaradtak ellen is különböző bűncselekményeket követtek el. A Nemzetközi Törvényszék (ICTY) később három horvát tábornokot próbált háborús bűncselekmények és a szerbek Horvátországból való kikényszerítésére létrejött közös bűnszövetkezetben való részvétel miatt elítélni, később mindhármójukat felmentették. 2010-ben Szerbia beperelte Horvátországot a Nemzetközi Bíróság (ICJ) előtt, azt állítva, hogy a támadás népirtás volt. 2015-ben a bíróság kimondta, hogy nem volt tömeggyilkos, bár megerősítette, hogy a szerb lakosság elmenekült, mint a támadás és a horvát erők által a civilek ellen elkövetett súlyos bűncselekmények közvetlen következménye. 2012. novemberéig a horvát igazságszolgáltatás 2380 személyt ítélt el különböző, a Vihar hadművelet alatt elkövetett bűncselekmények miatt. (hu)
- A Vihar hadművelet (szerbhorvátul Operacija Oluja, Операција Олуја) volt a horvátországi háború utolsó nagy csatája, a boszniai háború kimenetelében is jelentős szerepet játszott. A Krajinai Szerb Köztársaságot (RSK) 630 km-en támadó (HV) és a bosnyák hadsereg (ARBiH) hozta. A HV-t támogatta a Velebiten haladó és a (ARSK) hátuljában, a állomásozó ARBiH. A csata célja a 10 400 km²-t elfoglaló, így Horvátország területének 18,4%-át adó KSK visszaszerzése, illetve a Nyugat-Boszniai Köztársaság bosnyák ellenőrzésének visszaállítása volt. Európában a második világháború óta ez volt a legnagyobb szárazföldi csata. 1995. augusztus 4-én hajnalban kezdődött, augusztus 7-e estére már teljesnek nyilvánították, a kisebb ellenállások elleni jelentős tisztogatások csak augusztus 14-re fejeződtek be. A Vihar hadművelet a boszniai háborúban is stratégiai jelentőségű volt, véget vetett , a HV-t, az ARBiH-t és a (HVO) abba a helyzetbe helyezte, hogy módosítani tudta Bosznia-Hercegovina katonai erőviszonyait az ezt követő . A művelet a HV és HVO során elért előrelépésekre épült, ugyanis ekkor szerezték meg azokat a stratégiai pozíciókat, amelyek lehetővé tették a krajinai főváros Knin gyors elfoglalását, a HV folyamatos felszerelését és képzését a háború kezdete, a RSK-t létrehozó és a (JNA) beavatkozása óta. A művelet egy sikertelen ENSZ-békefenntartó missziót és a konfliktus rendezésére irányuló diplomáciai erőfeszítéseket követett. A HV (és a ARBiH stratégiai) sikere a hadseregek egy sor fejlesztése és a ARSK pozícióinak döntő áttörése volt. A támadás nem volt azonnal sikeres minden ponton, de a kulcspozíciókat megragadva összeomlásához vezetett a ARSK parancsnoki struktúrájában és az általános védekezőképességében. közvetlenül a hadművelet előtti elfoglalásában és a különleges rendőrség gračaci előretörése lehetetlenné tette Knin megvédését. A Likán át a ARSK által ellenőrzött területre átvágó két őrdandár gyorsan tört előre, ekkor ütközött igazán ki a taktikai mélység és mozgósítható tartalék erők hiánya, leválasztották az ellenálló területeket, majd északra, a károlyvárosi hadtest (AOR) törtek, a ARSK-ot felé nyomva. A keményen védekező ARSK és petrinyai veresége, majd a Banija hadtest bukása (utóbbit az ARBiH győzte le) után már csak a Boszniai Szerb Köztársaság és Jugoszlávia hadseregére támaszkodhattak, mint harcba nem avatkozó stratégiai tartalékra. A HV és a különleges rendőrség 174–211 halottról vagy eltűntről tud, míg az ARSK 560 katonát vesztett, négy ENSZ-békefenntartó is meghalt. A HV 4000 hadifoglyot szerzett. A civil áldozatok száma máig vitatott, Horvátország állítása szerint 214, a szerb források szerint 1192 civil hunyt vagy tűnt el. A támadás alatt és után 150 000 és 200 000 közötti, vagyis majdnem az összes, az ARSK által ellenőrzött területen élő horvátországi szerb elmenekült, a megmaradtak ellen is különböző bűncselekményeket követtek el. A Nemzetközi Törvényszék (ICTY) később próbált és a szerbek Horvátországból való kikényszerítésére létrejött való részvétel miatt elítélni, később mindhármójukat felmentették. 2010-ben Szerbia beperelte Horvátországot a Nemzetközi Bíróság (ICJ) előtt, azt állítva, hogy a támadás népirtás volt. 2015-ben a bíróság kimondta, hogy nem volt tömeggyilkos, bár megerősítette, hogy a szerb lakosság elmenekült, mint a támadás és a horvát erők által a civilek ellen elkövetett súlyos bűncselekmények közvetlen következménye. 2012. novemberéig a horvát igazságszolgáltatás 2380 személyt ítélt el különböző, a Vihar hadművelet alatt elkövetett bűncselekmények miatt. (hu)
- A Vihar hadművelet (szerbhorvátul Operacija Oluja, Операција Олуја) volt a horvátországi háború utolsó nagy csatája, a boszniai háború kimenetelében is jelentős szerepet játszott. A Krajinai Szerb Köztársaságot (RSK) 630 km-en támadó (HV) és a bosnyák hadsereg (ARBiH) hozta. A HV-t támogatta a Velebit-hegységen haladó és a (ARSK) hátuljában, a állomásozó ARBiH. A csata célja a 10 400 km²-t elfoglaló, így Horvátország területének 18,4%-át adó KSK visszaszerzése, illetve a Nyugat-Boszniai Köztársaság bosnyák ellenőrzésének visszaállítása volt. Európában a második világháború óta ez volt a legnagyobb szárazföldi csata. 1995. augusztus 4-én hajnalban kezdődött, augusztus 7-e estére már teljesnek nyilvánították, a kisebb ellenállások elleni jelentős tisztogatások csak augusztus 14-re fejeződtek be. A Vihar hadművelet a boszniai háborúban is stratégiai jelentőségű volt, véget vetett , a HV-t, az ARBiH-t és a (HVO) abba a helyzetbe helyezte, hogy módosítani tudta Bosznia-Hercegovina katonai erőviszonyait az ezt követő . A művelet a HV és HVO során elért előrelépésekre épült, ugyanis ekkor szerezték meg azokat a stratégiai pozíciókat, amelyek lehetővé tették a krajinai főváros, Knin gyors elfoglalását, a HV folyamatos felszerelését és képzését a háború kezdete, a RSK-t létrehozó és a (JNA) beavatkozása óta. A művelet egy sikertelen ENSZ-békefenntartó missziót és a konfliktus rendezésére irányuló diplomáciai erőfeszítéseket követett. A HV (és a ARBiH stratégiai) sikere a hadseregek egy sor fejlesztése és a ARSK pozícióinak döntő áttörése volt. A támadás nem volt azonnal sikeres minden ponton, de a kulcspozíciókat megragadva összeomlásához vezetett a ARSK parancsnoki struktúrájában és az általános védekezőképességében. közvetlenül a hadművelet előtti elfoglalásában és a különleges rendőrség gračaci előretörése lehetetlenné tette Knin megvédését. A Likán át a ARSK által ellenőrzött területre átvágó két őrdandár gyorsan tört előre, ekkor ütközött igazán ki a taktikai mélység és mozgósítható tartalék erők hiánya, leválasztották az ellenálló területeket, majd északra, a károlyvárosi hadtest (AOR) törtek, a ARSK-ot felé nyomva. A keményen védekező ARSK és petrinyai veresége, majd a Banija hadtest bukása (utóbbit az ARBiH győzte le) után már csak a Boszniai Szerb Köztársaság és Jugoszlávia hadseregére támaszkodhattak, mint harcba nem avatkozó stratégiai tartalékra. A HV és a különleges rendőrség 174–211 halottról vagy eltűntről tud, míg az ARSK 560 katonát vesztett, négy ENSZ-békefenntartó is meghalt. A HV 4000 hadifoglyot szerzett. A civil áldozatok száma máig vitatott, Horvátország állítása szerint 214, a szerb források szerint 1192 civil hunyt vagy tűnt el. A támadás alatt és után 150 000 és 200 000 közötti, vagyis majdnem az összes, az ARSK által ellenőrzött területen élő horvátországi szerb elmenekült, a megmaradtak ellen is különböző bűncselekményeket követtek el. A Nemzetközi Törvényszék (ICTY) később próbált és a szerbek Horvátországból való kikényszerítésére létrejött való részvétel miatt elítélni, később mindhármójukat felmentették. 2010-ben Szerbia beperelte Horvátországot a Nemzetközi Bíróság (ICJ) előtt, azt állítva, hogy a támadás népirtás volt. 2015-ben a bíróság kimondta, hogy nem volt tömeggyilkos, bár megerősítette, hogy a szerb lakosság elmenekült, mint a támadás és a horvát erők által a civilek ellen elkövetett súlyos bűncselekmények közvetlen következménye. 2012. novemberéig a horvát igazságszolgáltatás 2380 személyt ítélt el különböző, a Vihar hadművelet alatt elkövetett bűncselekmények miatt. (hu)
- <api batchcomplete="">A Vihar hadművelet (szerbhorvátul Operacija Oluja, Операција Олуја) volt a horvátországi hปorú utolsó nagy csatája, mely a boszniai hปorú kimeneteln is jelentős szerepet játszott. A hadművelet a Krajinai Szerb Köztársaságot (RSK) 630 km-en támadó Horvát Hadsereg (HV) döntő győzelmét és a bosnyák hadsereg (ARBiH) stratégiai győzelmét hozta. A HV-t támogatta a Velebit-hegységben előrenyomuló horvát különleges rendőrség és a Krajinai Szerb Köztársaság Hadserege (ARSK) hátn, a Bihผsnál állomásozó ARBiH. A hadművelet célja a 10 400 km²-t és így Horvátország területének 18,4%-át adó RSK által ellenőrzött területek visszaszerzése, illetve a Nyugat-boszniai Köztársaság bosnyák ellenőrzésének visszaállítása volt. Európn a második világhปorú óta ez volt az első nagyobb szárazföldi hadművelet. A Vihar hadművelet 1995. augusztus 4-én hajnalban kezdᔝött, és augusztus 7-én estére már befejezettnek nyilvánították, a kisebb ellenállások elleni jelentős tisztogatások csak augusztus 14-re fejezᔝtek be.A Vihar hadművelet a boszniai hปor諸n is stratégiai jelentőségű volt, véget vetett Bihผs ostromának, a HV-t, az ARBiH-ot és a Horvát Vlmi Tanผsot (HVO) olyan a helyzetbe hozva, hogy az ezt követő Misztrál𠄲 hadműveletben m༽osítani tudja Bosznia-Hercegovina katonai erőviszonyait. A művelet a HV és HVO Nyár hadművelete során elért eredményekre épült, ugyanis ekkor szerezték meg azokat a stratégiai pozໜiókat, amelyek lehetővé tették a krajinai főváros, Knin gyors elfoglalását, a HV folyamatos fejlesztését és képzését a hปorú kezdete, a RSK-t létrehozó Rönkforradalom és a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) beavatkozása óta. A művelet egy sikertelen ENSZ-békefenntartó missziót és a konfliktus rendezésére irányuló diplomผiai erszítéseket követte.A HV (és a ARBiH stratégiai) sikere hadseregeik folyamatos fejlesztésének és a ARSK állásai döntő áttörésének eredménye volt. A támadás nem volt azonnal sikeres minden ponton, de a kulcspozໜiók elfoglalása az ARSK parancsnoki struktúrájának és az általános vkezőképességének összeomlásához vezetett. Bosansko Grahovo közvetlenül a hadművelet előtti elfoglalása és a különleges rendőrség grai előretörése lehetetlenné tette Knin megvຝését. A Likán át a ARSK által ellenőrzött területre betörő két gárdadandár gyorsan tört előre, ekkor ütközött igazán ki a taktikai mélység és mozgósítható tartalék erők hiánya, leválasztották az ellenálló területeket, majd északra, a károlyvárosi hadtest területére törtek, a ARSK-t Banovina felé nyomva. A keményen vkező ARSK glinai és petrinyai veresége, majd a banijai hadtest veresége (utit az ARBiH győzte le) után már csak, mint harcba nem avatkozó stratégiai tartalékra, a Boszniai Szerb Köztársaság és Jugoszlávia hadseregére támaszkodhattak.A HV és a különleges rendőrség 174 halottról vagy eltűntről tud, míg az ARSK 560 katonát vesztett, négy ENSZ-békefenntartó is meghalt. A HV 4000 hadifoglyot ejtett. A civil áldozatok száma máig vitatott, Horvátország állítása szerint 214, a szerb források szerint 1192 civil hunyt vagy tűnt el. A támadás alatt és után 150 000 és 200 000 közötti, vagyis majdnem az összes, az ARSK által ellenőrzött területen élő horvátországi szerb elmenekült, és a megmaradtak ellen is különböző bűncselekményeket követtek el. A Nemzetközi Törvényszék (ICTY) kés három horvát tปornokot pr༻ált hปorús bűncselekmények és a szerbek Horvátországból való kikényszerítésére létrejött közös bűnszövetkezetben való részvétel miatt elítélni, kés mindhármójukat felmentették. 2010-ben Szerbia beperelte Horvátországot a Nemzetközi Bíróság (ICJ) előtt, azt állítva, hogy a támadás népirtás volt. 2015-ben a bíróság kimondta, hogy nem volt tömeggyilkos, bár megerősítette, hogy a szerb lakosság elmenekült, mint a támadás és a horvát erők által a civilek ellen elkövetett súlyos bűncselekmények közvetlen következménye. 2012. novemberéig a horvát igazságszolgáltatás 2380 személyt ítélt el különböző, a Vihar hadművelet alatt elkövetett bűncselekmények miatt. (hu)
- <api batchcomplete="">A Vihar hadművelet (szerbhorvátul Operacija Oluja, Операција Олуја) volt a horvátországi háború utolsó nagy csatája, mely a boszniai háború kimenetelében is jelentős szerepet játszott. A hadművelet a Krajinai Szerb Köztársaságot (RSK) 630 km-en támadó Horvát Hadsereg (HV) döntő győzelmét és a bosnyák hadsereg (ARBiH) stratégiai győzelmét hozta. A HV-t támogatta a Velebit-hegységben előrenyomuló horvát különleges rendőrség és a Krajinai Szerb Köztársaság Hadserege (ARSK) hátában, a Bihácsnál állomásozó ARBiH. A hadművelet célja a 10 400 km²-t és így Horvátország területének 18,4%-át adó RSK által ellenőrzött területek visszaszerzése, illetve a Nyugat-boszniai Köztársaság bosnyák ellenőrzésének visszaállítása volt. Európában a második világháború óta ez volt az első nagyobb szárazföldi hadművelet. A Vihar hadművelet 1995. augusztus 4-én hajnalban kezdődött, és augusztus 7-én estére már befejezettnek nyilvánították, a kisebb ellenállások elleni jelentős tisztogatások csak augusztus 14-re fejeződtek be.A Vihar hadművelet a boszniai háborúban is stratégiai jelentőségű volt, véget vetett Bihács ostromának, a HV-t, az ARBiH-ot és a Horvát Védelmi Tanácsot (HVO) olyan a helyzetbe hozva, hogy az ezt követő Misztrál–2 hadműveletben módosítani tudja Bosznia-Hercegovina katonai erőviszonyait. A művelet a HV és HVO Nyár ’95 hadművelete során elért eredményekre épült, ugyanis ekkor szerezték meg azokat a stratégiai pozíciókat, amelyek lehetővé tették a krajinai főváros, Knin gyors elfoglalását, a HV folyamatos fejlesztését és képzését a háború kezdete, a RSK-t létrehozó Rönkforradalom és a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) beavatkozása óta. A művelet egy sikertelen ENSZ-békefenntartó missziót és a konfliktus rendezésére irányuló diplomáciai erőfeszítéseket követte.A HV (és a ARBiH stratégiai) sikere hadseregeik folyamatos fejlesztésének és a ARSK állásai döntő áttörésének eredménye volt. A támadás nem volt azonnal sikeres minden ponton, de a kulcspozíciók elfoglalása az ARSK parancsnoki struktúrájának és az általános védekezőképességének összeomlásához vezetett. Bosansko Grahovo közvetlenül a hadművelet előtti elfoglalása és a különleges rendőrség gračaci előretörése lehetetlenné tette Knin megvédését. A Likán át a ARSK által ellenőrzött területre betörő két gárdadandár gyorsan tört előre, ekkor ütközött igazán ki a taktikai mélység és mozgósítható tartalék erők hiánya, leválasztották az ellenálló területeket, majd északra, a károlyvárosi hadtest területére törtek, a ARSK-t Banovina felé nyomva. A keményen védekező ARSK glinai és petrinyai veresége, majd a banijai hadtest veresége (utóbbit az ARBiH győzte le) után már csak, mint harcba nem avatkozó stratégiai tartalékra, a Boszniai Szerb Köztársaság és Jugoszlávia hadseregére támaszkodhattak.A HV és a különleges rendőrség 174–211 halottról vagy eltűntről tud, míg az ARSK 560 katonát vesztett, négy ENSZ-békefenntartó is meghalt. A HV 4000 hadifoglyot ejtett. A civil áldozatok száma máig vitatott, Horvátország állítása szerint 214, a szerb források szerint 1192 civil hunyt vagy tűnt el. A támadás alatt és után 150 000 és 200 000 közötti, vagyis majdnem az összes, az ARSK által ellenőrzött területen élő horvátországi szerb elmenekült, és a megmaradtak ellen is különböző bűncselekményeket követtek el. A Nemzetközi Törvényszék (ICTY) később három horvát tábornokot próbált háborús bűncselekmények és a szerbek Horvátországból való kikényszerítésére létrejött közös bűnszövetkezetben való részvétel miatt elítélni, később mindhármójukat felmentették. 2010-ben Szerbia beperelte Horvátországot a Nemzetközi Bíróság (ICJ) előtt, azt állítva, hogy a támadás népirtás volt. 2015-ben a bíróság kimondta, hogy nem volt tömeggyilkos, bár megerősítette, hogy a szerb lakosság elmenekült, mint a támadás és a horvát erők által a civilek ellen elkövetett súlyos bűncselekmények közvetlen következménye. 2012. novemberéig a horvát igazságszolgáltatás 2380 személyt ítélt el különböző, a Vihar hadművelet alatt elkövetett bűncselekmények miatt. (hu)
|
.svg){kind=link}