| dbo:abstract
|
- A viola da braccio (karviola) nem sokkal 1530 előtt jelent meg (ilyen alt, tenor és basszushangszerek ábrázolását már egy 1535 / 1536-os festményen is láthatjuk), és nagyrészt megegyezik mai utódaival, a hegedűcsalád tagjaival. A név a „violetta da braccio” elnevezésből fakad, melynek megalkotója Lanfrenco. Manapság a hegedűformájú, konstrukciójú hangszerek gyűjtőneve. Minden valószínűség szerint Északnyugat-Itáliában keletkezett. Különbségek a viola da gambához képest:
* hiánya
* az ujjak a fogólapon nem a szomszédos kromatikus, hanem a diatonikus fokokat szorítják le, ezért a húrok kvintenként hangolhatóak, mint a középkori rebek vagy fidula
* húrok száma Három méretben létezett. Eredetileg háromhúrosak voltak, egyedül a basszus tartalmazott négy húrt. A következőképpen hangolták őket:
* hegedű: g-d'-á'-(é')
* brácsa: C-g-d'-(á')
* cselló: B1-F-C-g (Gerle 1546-ban már a mai, egy szekunddal feljebb lévő hangolást adja meg.) Ezen instrumentumok eredetileg népi hangszerek voltak, a főurak zeneszerszámai a különböző gambák voltak lágy hangjukkal, ellentétben a viola da bracciók erős, kissé nyers hangjával. A viola da bracciók hangszercsaláddá fejlesztése (továbbiakban hegedűcsalád) 16. században egységesen történt. A hangszercsalád a mai hangszereken kívül feltehetőleg tartalmazott tenorbrácsát, (primo violino il per basso, Baß Viol de Braccio különböző források szerint). A későbbi korokban igen sok variáns jelent meg, időközben az eredetileg gamba nagybőgő is félig-meddig átkerült ebbe a családba. (hu)
- <api batchcomplete="">A viola da braccio (karviola) nem sokkal 1530 előtt jelent meg (ilyen alt, tenor és basszushangszerek ปrázolását már egy 1535 / 1536-os festményen is láthatjuk), és nagyrészt megegyezik mai utival, a hegedsalฝ tagjaival. A név a „violetta da braccio” elnevezésből fakad, melynek megalkotója Lanfrenco. Manapság a hegedᜟormájú, konstrukciójú hangszerek gyűjtőneve.Minden valószínűség szerint Északnyugat-Itálin keletkezett.Különbségek a viola da gambához képest:érintők hiányaaz ujjak a fogólapon nem a szomszຝos kromatikus, hanem a diatonikus fokokat szorítják le, ezért a húrok kvintenként hangolhat༺k, mint a középkori rebek vagy fidulahúrok számaHárom méretben létezett. Eredetileg háromhúrosak voltak, egyedül a basszus tartalmazott négy húrt. A következőképpen hangolták őket:hegedű: g-d'-á'-(é')brผsa: c-g-d'-(á')cselló: B1-F-C-g (Gerle 1546-ban már a mai, egy szekunddal feljebb lévő hangolást adja meg.)Ezen instrumentumok eredetileg népi hangszerek voltak, a főurak zeneszerszámai a különböző gambák voltak lágy hangjukkal, ellentétben a viola da bracciók erős, kissé nyers hangjával.A viola da bracciók hangszercsalá fejlesztése (toviakban hegedsalฝ) 16. században egységesen történt. A hangszercsalฝ a mai hangszereken kívül feltehetőleg tartalmazott tenorbrผsát, (primo violino il per basso, Baß Viol de Braccio különböző források szerint).A kési korokban igen sok variáns jelent meg, időközben az eredetileg gamba nagybőgő is félig-meddig átkerült ebbe a csal. (hu)
- <api batchcomplete="">A viola da braccio (karviola) nem sokkal 1530 előtt jelent meg (ilyen alt, tenor és basszushangszerek ábrázolását már egy 1535 / 1536-os festményen is láthatjuk), és nagyrészt megegyezik mai utódaival, a hegedűcsalád tagjaival. A név a „violetta da braccio” elnevezésből fakad, melynek megalkotója Lanfrenco. Manapság a hegedűformájú, konstrukciójú hangszerek gyűjtőneve.Minden valószínűség szerint Északnyugat-Itáliában keletkezett.Különbségek a viola da gambához képest:érintők hiányaaz ujjak a fogólapon nem a szomszédos kromatikus, hanem a diatonikus fokokat szorítják le, ezért a húrok kvintenként hangolhatóak, mint a középkori rebek vagy fidulahúrok számaHárom méretben létezett. Eredetileg háromhúrosak voltak, egyedül a basszus tartalmazott négy húrt. A következőképpen hangolták őket:hegedű: g-d'-á'-(é')brácsa: c-g-d'-(á')cselló: B1-F-C-g (Gerle 1546-ban már a mai, egy szekunddal feljebb lévő hangolást adja meg.)Ezen instrumentumok eredetileg népi hangszerek voltak, a főurak zeneszerszámai a különböző gambák voltak lágy hangjukkal, ellentétben a viola da bracciók erős, kissé nyers hangjával.A viola da bracciók hangszercsaláddá fejlesztése (továbbiakban hegedűcsalád) 16. században egységesen történt. A hangszercsalád a mai hangszereken kívül feltehetőleg tartalmazott tenorbrácsát, (primo violino il per basso, Baß Viol de Braccio különböző források szerint).A későbbi korokban igen sok variáns jelent meg, időközben az eredetileg gamba nagybőgő is félig-meddig átkerült ebbe a családba. (hu)
- A viola da braccio (karviola) nem sokkal 1530 előtt jelent meg (ilyen alt, tenor és basszushangszerek ábrázolását már egy 1535 / 1536-os festményen is láthatjuk), és nagyrészt megegyezik mai utódaival, a hegedűcsalád tagjaival. A név a „violetta da braccio” elnevezésből fakad, melynek megalkotója Lanfrenco. Manapság a hegedűformájú, konstrukciójú hangszerek gyűjtőneve. Minden valószínűség szerint Északnyugat-Itáliában keletkezett. Különbségek a viola da gambához képest:
* hiánya
* az ujjak a fogólapon nem a szomszédos kromatikus, hanem a diatonikus fokokat szorítják le, ezért a húrok kvintenként hangolhatóak, mint a középkori rebek vagy fidula
* húrok száma Három méretben létezett. Eredetileg háromhúrosak voltak, egyedül a basszus tartalmazott négy húrt. A következőképpen hangolták őket:
* hegedű: g-d'-á'-(é')
* brácsa: C-g-d'-(á')
* cselló: B1-F-C-g (Gerle 1546-ban már a mai, egy szekunddal feljebb lévő hangolást adja meg.) Ezen instrumentumok eredetileg népi hangszerek voltak, a főurak zeneszerszámai a különböző gambák voltak lágy hangjukkal, ellentétben a viola da bracciók erős, kissé nyers hangjával. A viola da bracciók hangszercsaláddá fejlesztése (továbbiakban hegedűcsalád) 16. században egységesen történt. A hangszercsalád a mai hangszereken kívül feltehetőleg tartalmazott tenorbrácsát, (primo violino il per basso, Baß Viol de Braccio különböző források szerint). A későbbi korokban igen sok variáns jelent meg, időközben az eredetileg gamba nagybőgő is félig-meddig átkerült ebbe a családba. (hu)
- <api batchcomplete="">A viola da braccio (karviola) nem sokkal 1530 előtt jelent meg (ilyen alt, tenor és basszushangszerek ปrázolását már egy 1535 / 1536-os festményen is láthatjuk), és nagyrészt megegyezik mai utival, a hegedsalฝ tagjaival. A név a „violetta da braccio” elnevezésből fakad, melynek megalkotója Lanfrenco. Manapság a hegedᜟormájú, konstrukciójú hangszerek gyűjtőneve.Minden valószínűség szerint Északnyugat-Itálin keletkezett.Különbségek a viola da gambához képest:érintők hiányaaz ujjak a fogólapon nem a szomszຝos kromatikus, hanem a diatonikus fokokat szorítják le, ezért a húrok kvintenként hangolhat༺k, mint a középkori rebek vagy fidulahúrok számaHárom méretben létezett. Eredetileg háromhúrosak voltak, egyedül a basszus tartalmazott négy húrt. A következőképpen hangolták őket:hegedű: g-d'-á'-(é')brผsa: c-g-d'-(á')cselló: B1-F-C-g (Gerle 1546-ban már a mai, egy szekunddal feljebb lévő hangolást adja meg.)Ezen instrumentumok eredetileg népi hangszerek voltak, a főurak zeneszerszámai a különböző gambák voltak lágy hangjukkal, ellentétben a viola da bracciók erős, kissé nyers hangjával.A viola da bracciók hangszercsalá fejlesztése (toviakban hegedsalฝ) 16. században egységesen történt. A hangszercsalฝ a mai hangszereken kívül feltehetőleg tartalmazott tenorbrผsát, (primo violino il per basso, Baß Viol de Braccio különböző források szerint).A kési korokban igen sok variáns jelent meg, időközben az eredetileg gamba nagybőgő is félig-meddig átkerült ebbe a csal. (hu)
- <api batchcomplete="">A viola da braccio (karviola) nem sokkal 1530 előtt jelent meg (ilyen alt, tenor és basszushangszerek ábrázolását már egy 1535 / 1536-os festményen is láthatjuk), és nagyrészt megegyezik mai utódaival, a hegedűcsalád tagjaival. A név a „violetta da braccio” elnevezésből fakad, melynek megalkotója Lanfrenco. Manapság a hegedűformájú, konstrukciójú hangszerek gyűjtőneve.Minden valószínűség szerint Északnyugat-Itáliában keletkezett.Különbségek a viola da gambához képest:érintők hiányaaz ujjak a fogólapon nem a szomszédos kromatikus, hanem a diatonikus fokokat szorítják le, ezért a húrok kvintenként hangolhatóak, mint a középkori rebek vagy fidulahúrok számaHárom méretben létezett. Eredetileg háromhúrosak voltak, egyedül a basszus tartalmazott négy húrt. A következőképpen hangolták őket:hegedű: g-d'-á'-(é')brácsa: c-g-d'-(á')cselló: B1-F-C-g (Gerle 1546-ban már a mai, egy szekunddal feljebb lévő hangolást adja meg.)Ezen instrumentumok eredetileg népi hangszerek voltak, a főurak zeneszerszámai a különböző gambák voltak lágy hangjukkal, ellentétben a viola da bracciók erős, kissé nyers hangjával.A viola da bracciók hangszercsaláddá fejlesztése (továbbiakban hegedűcsalád) 16. században egységesen történt. A hangszercsalád a mai hangszereken kívül feltehetőleg tartalmazott tenorbrácsát, (primo violino il per basso, Baß Viol de Braccio különböző források szerint).A későbbi korokban igen sok variáns jelent meg, időközben az eredetileg gamba nagybőgő is félig-meddig átkerült ebbe a családba. (hu)
|
| rdfs:comment
|
- A viola da braccio (karviola) nem sokkal 1530 előtt jelent meg (ilyen alt, tenor és basszushangszerek ábrázolását már egy 1535 / 1536-os festményen is láthatjuk), és nagyrészt megegyezik mai utódaival, a hegedűcsalád tagjaival. A név a „violetta da braccio” elnevezésből fakad, melynek megalkotója Lanfrenco. Manapság a hegedűformájú, konstrukciójú hangszerek gyűjtőneve. Minden valószínűség szerint Északnyugat-Itáliában keletkezett. Különbségek a viola da gambához képest: (hu)
- <api batchcomplete="">A viola da braccio (karviola) nem sokkal 1530 előtt jelent meg (ilyen alt, tenor és basszushangszerek ปrázolását már egy 1535 / 1536-os festményen is láthatjuk), és nagyrészt megegyezik mai utival, a hegedsalฝ tagjaival. A név a „violetta da braccio” elnevezésből fakad, melynek megalkotója Lanfrenco. (hu)
- <api batchcomplete="">A viola da braccio (karviola) nem sokkal 1530 előtt jelent meg (ilyen alt, tenor és basszushangszerek ábrázolását már egy 1535 / 1536-os festményen is láthatjuk), és nagyrészt megegyezik mai utódaival, a hegedűcsalád tagjaival. A név a „violetta da braccio” elnevezésből fakad, melynek megalkotója Lanfrenco. (hu)
- A viola da braccio (karviola) nem sokkal 1530 előtt jelent meg (ilyen alt, tenor és basszushangszerek ábrázolását már egy 1535 / 1536-os festményen is láthatjuk), és nagyrészt megegyezik mai utódaival, a hegedűcsalád tagjaival. A név a „violetta da braccio” elnevezésből fakad, melynek megalkotója Lanfrenco. Manapság a hegedűformájú, konstrukciójú hangszerek gyűjtőneve. Minden valószínűség szerint Északnyugat-Itáliában keletkezett. Különbségek a viola da gambához képest: (hu)
- <api batchcomplete="">A viola da braccio (karviola) nem sokkal 1530 előtt jelent meg (ilyen alt, tenor és basszushangszerek ปrázolását már egy 1535 / 1536-os festményen is láthatjuk), és nagyrészt megegyezik mai utival, a hegedsalฝ tagjaival. A név a „violetta da braccio” elnevezésből fakad, melynek megalkotója Lanfrenco. (hu)
- <api batchcomplete="">A viola da braccio (karviola) nem sokkal 1530 előtt jelent meg (ilyen alt, tenor és basszushangszerek ábrázolását már egy 1535 / 1536-os festményen is láthatjuk), és nagyrészt megegyezik mai utódaival, a hegedűcsalád tagjaival. A név a „violetta da braccio” elnevezésből fakad, melynek megalkotója Lanfrenco. (hu)
|
