| dbo:abstract
|
- A Walküre hadművelet (Unternehmen Walküre, magyarul helyenként Valkűr-hadművelet vagy Valkür hadművelet) az Adolf Hitler ellen 1944. július 20-án elkövetett sikertelen merényletet megelőző széles körű összeesküvés szervezése és a merényletet követő eseménysorozat volt a második világháború során. A Wehrmacht magas rangú katonatisztjei és a velük együtt szervezkedő német politikusok a saját céljaik szerint átalakították és felhasználták a Hitler számára kidolgozott Walküre fedőnevű katonai tervet. Hitler katonai akciótervének célja hatalmának biztosítása volt egy felkelés esetére, míg a német ellenállási mozgalom összeesküvői a nemzetiszocialista kormányzatot kívánták leváltani és békét akartak kötni a szövetségesekkel. Hitler 1943-ban adott utasítást a Walküre terv kidolgozására. A terv elnevezését a skandináv mitológia valkűrjei ihlethették, akik a háború hálóját szövik (Hitler kedvenc zeneszerzője Wagner volt, akiben a germán mitológia újjáteremtőjét látta). A terv kidolgozását az indokolta, hogy a szövetségesek fokozódó bombázásai, a nagy tömegben foglalkoztatott kényszermunkások és a háborútól megviselt német társadalom növekvő elégedetlensége, akár egy belső lázadást is eredményezhet. A feltételezés miatt szükségessé vált egy belső zendülésre felkészülni, hogy kész terv alapján, felkészülten tudjanak cselekedni a náci rendszer védelmében. A nácik tervének minden részletre vonatkozóan kész koncepcióval kellett rendelkeznie. Hitler az akcióterv kidolgozásával Claus Schenk von Stauffenberg ezredest, a németországi tartalék haderő vezérkari főnökét és Henning von Tresckow tábornokot, a Wehrmacht 2. hadseregének vezérkari főnökét bízta meg. Tresckow már 1943-ban kész volt a tervvel, hónapokkal azelőtt, mielőtt találkozott a tartalékosokhoz beosztott Stauffenberggel. A német katonai vezetés eddigre már felismerte, hogy a háború kimenetele nem kétséges. Hitler utasításai a vezérkar ellenzése dacára végrehajtásra kerültek és ezeknek meg is lettek az előre látható következményei. Többen szervezkedésbe kezdtek, abban a reményben, ha Hitlert el tudják távolítani, különbékét köthetnek a nyugati szövetséges erőkkel. A német katonai ellenállás vezetője Henning von Tresckow tábornok volt, aki von Kluge tábornagynak, a Közép Hadseregcsoport parancsnokának volt a vezérkari főnöke, de a szervezkedésről nagyon sokan tudtak. Az ellenállás terveinek sikeres végrehajtásához Hitler halálára, a német haderő 10 százalékát kitevő SS azonnali lefegyverzésére és Himmler SS-főparancsnok eltávolítására volt szükség. Több sikertelen kísérlet után Stauffenberg ezredes csempészett bombát a "Farkasodúban" (Wolfsschanze) az egyik helyzetmegbeszélő barakkba. Ám a robbanásban Hitler csak könnyebben sebesült meg és ez végzetesen hatott az ezt követő államcsíny sikerére. Bár az elején sokakat sikerült megtéveszteni, az SS tervezett akciójának beállítva a történteket. A nap végére így összeomlott a szervezkedés. A főszervezők egy részét még aznap este elfogták és kivégezték, a többeket pedig az ezt követő hónapokban ítélték halálra. A bombamerényletben három tiszt, Günther Korten, Rudolf Schmundt, Heinz Brandt és egy gyorsíró, Heinz Berger vesztette életét. Winston Churchill angol miniszterelnök 1946-ban megemlékezett az akcióról, a résztvevõket a „legnemesebbek és legnagyobbak" közé sorolva a nemzetek történelmében. (hu)
- A Walküre hadművelet (Unternehmen Walküre, magyarul helyenként Valkűr-hadművelet vagy Valkür hadművelet) az Adolf Hitler ellen 1944. július 20-án elkövetett sikertelen merényletet megelőző széles körű összeesküvés szervezése és a merényletet követő eseménysorozat volt a második világháború során. A Wehrmacht magas rangú katonatisztjei és a velük együtt szervezkedő német politikusok a saját céljaik szerint átalakították és felhasználták a Hitler számára kidolgozott Walküre fedőnevű katonai tervet. Hitler katonai akciótervének célja hatalmának biztosítása volt egy felkelés esetére, míg a német ellenállási mozgalom összeesküvői a nemzetiszocialista kormányzatot kívánták leváltani és békét akartak kötni a szövetségesekkel. Hitler 1943-ban adott utasítást a Walküre terv kidolgozására. A terv elnevezését a skandináv mitológia valkűrjei ihlethették, akik a háború hálóját szövik (Hitler kedvenc zeneszerzője Wagner volt, akiben a germán mitológia újjáteremtőjét látta). A terv kidolgozását az indokolta, hogy a szövetségesek fokozódó bombázásai, a nagy tömegben foglalkoztatott kényszermunkások és a háborútól megviselt német társadalom növekvő elégedetlensége, akár egy belső lázadást is eredményezhet. A feltételezés miatt szükségessé vált egy belső zendülésre felkészülni, hogy kész terv alapján, felkészülten tudjanak cselekedni a náci rendszer védelmében. A nácik tervének minden részletre vonatkozóan kész koncepcióval kellett rendelkeznie. Hitler az akcióterv kidolgozásával Claus Schenk von Stauffenberg ezredest, a németországi tartalék haderő vezérkari főnökét és Henning von Tresckow tábornokot, a Wehrmacht 2. hadseregének vezérkari főnökét bízta meg. Tresckow már 1943-ban kész volt a tervvel, hónapokkal azelőtt, mielőtt találkozott a tartalékosokhoz beosztott Stauffenberggel. A német katonai vezetés eddigre már felismerte, hogy a háború kimenetele nem kétséges. Hitler utasításai a vezérkar ellenzése dacára végrehajtásra kerültek és ezeknek meg is lettek az előre látható következményei. Többen szervezkedésbe kezdtek, abban a reményben, ha Hitlert el tudják távolítani, különbékét köthetnek a nyugati szövetséges erőkkel. A német katonai ellenállás vezetője Henning von Tresckow tábornok volt, aki von Kluge tábornagynak, a Közép Hadseregcsoport parancsnokának volt a vezérkari főnöke, de a szervezkedésről nagyon sokan tudtak. Az ellenállás terveinek sikeres végrehajtásához Hitler halálára, a német haderő 10 százalékát kitevő SS azonnali lefegyverzésére és Himmler SS-főparancsnok eltávolítására volt szükség. Több sikertelen kísérlet után Stauffenberg ezredes csempészett bombát a "Farkasodúban" (Wolfsschanze) az egyik helyzetmegbeszélő barakkba. Ám a robbanásban Hitler csak könnyebben sebesült meg és ez végzetesen hatott az ezt követő államcsíny sikerére. Bár az elején sokakat sikerült megtéveszteni, az SS tervezett akciójának beállítva a történteket. A nap végére így összeomlott a szervezkedés. A főszervezők egy részét még aznap este elfogták és kivégezték, a többeket pedig az ezt követő hónapokban ítélték halálra. A bombamerényletben három tiszt, Günther Korten, Rudolf Schmundt, Heinz Brandt és egy gyorsíró, Heinz Berger vesztette életét. Winston Churchill angol miniszterelnök 1946-ban megemlékezett az akcióról, a résztvevõket a „legnemesebbek és legnagyobbak" közé sorolva a nemzetek történelmében. (hu)
|
