| dbo:abstract
|
- Zeki Ömer Defne (Çankırı, 1903 – Isztambul, 1992. december) török költő. Az ankarai Muallim Mektebi abszolválása után általános iskolai tanárként dolgozott, valamint az érettségi vizsgákon felügyelt. Ezt követően a kastamonui Líceumban dolgozott a török nyelv és irodalom tanáraként, ahol később az intézmény igazgatója lett, majd az isztambuli Líceum lett a következő munkahelye. 1939-ben az bölcsészettudományi karának török nyelv és irodalom tanszékén is tanított. Később a Galatasaray Líceum, a Német Líceum, a Şişli kerületi , végül a Katonai Akadémia (Harp Akademisi) irodalom tanára lett. 1923-ban jelent meg az első verse a Nép Útja c. lapban. Csatlakozott a kortárs népi irodalom akkoriban népszerű szótagoló versírási hagyományához. 1940-ben kezdett publikálni verseket a Juhar, a Művészet és Irodalom, a Mozgalom, a Hírnév, a Szökőkút, az Irodalmi Világ c. magazinokba. 1969-ben ment nyugdíjba a Galatasaray középiskolából. Az 1970-es években a Jelenlét c. folyóiratban jelent meg sok verse. Verseinek fő témája Anatólia volt. Az 1970-es évek elejétől a költészetét erős narratívák és az érzékenység hatotta át. 1992-ben az isztambuli Karacaahmet temetőben temették el. (hu)
- Zeki Ömer Defne (Çankırı, 1903 – Isztambul, 1992. december) török költő. Az ankarai Muallim Mektebi abszolválása után általános iskolai tanárként dolgozott, valamint az érettségi vizsgákon felügyelt. Ezt követően a kastamonui Líceumban dolgozott a török nyelv és irodalom tanáraként, ahol később az intézmény igazgatója lett, majd az isztambuli Líceum lett a következő munkahelye. 1939-ben az bölcsészettudományi karának török nyelv és irodalom tanszékén is tanított. Később a Galatasaray Líceum, a Német Líceum, a Şişli kerületi , végül a Katonai Akadémia (Harp Akademisi) irodalom tanára lett. 1923-ban jelent meg az első verse a Nép Útja c. lapban. Csatlakozott a kortárs népi irodalom akkoriban népszerű szótagoló versírási hagyományához. 1940-ben kezdett publikálni verseket a Juhar, a Művészet és Irodalom, a Mozgalom, a Hírnév, a Szökőkút, az Irodalmi Világ c. magazinokba. 1969-ben ment nyugdíjba a Galatasaray középiskolából. Az 1970-es években a Jelenlét c. folyóiratban jelent meg sok verse. Verseinek fő témája Anatólia volt. Az 1970-es évek elejétől a költészetét erős narratívák és az érzékenység hatotta át. 1992-ben az isztambuli Karacaahmet temetőben temették el. (hu)
|
