| dbo:abstract
|
- A 14 zongoradarab Bartók Béla zongoradarabja volt, más nevén a 14 bagatell (ahogyan a Beethovent idéző német Vierzehn Bagatellen címváltozat magyarosításával később maga Bartók is emlegette, Op. 6, BB 50). Egyes forradalmi újításai miatt a támadások pergőtűzébe állította a mű szerzőjét, Bartók Bélát itthon is, külföldön is. A mű 1908-ban keletkezett. Bartókot modernségéért, atonalitásáért, disszonanciáiért támadták kortársai. Igaz, érdekes módon nem a közönség okozott botrányt, hanem a muzsikusok zöme tiltakozott. Viszont tény, hogy 1911-es Összhangzattanában Arnold Schönberg is kottarészletet idézett Bartók 10. bagatelljéből annak megvilágítására, hogy bizonyos disszonanciák végképp nem oldhatók fel a hagyományos akkordtan szellemében. Persze, joggal akadt ki az előadó egy olyan kottán, ahol a felső sorba négy kereszt, az alsóba négy bé van kiírva előjegyzésnek… Az összes többi bagatellben pedig semmiféle előjegyzéssel nem adott támpontot Bartók az alaphangnem felismerésére. Sőt alaposan rászolgált az „” megbélyegzésre azokkal a darabvégekkel, amelyek ugyan szerinte egyértelműen valamely hangnemhez kötődtek, de a zongorista elé kerülő kottakép nem egyszerű dúr vagy moll zárlatot mutatott. A mű másik nagy újdonsága két hangnem egyszerre való alkalmazása, a . 1908 májusában Bartók levélben adott hírt édesanyjának a néhány hónappal korábban befejezett Tizennégy bagatell nagy sikeréről: a darabot Bécsben eljátszotta Ferruccio Busoninak, aki azt igen nagyra értékelte. (hu)
- A 14 zongoradarab Bartók Béla zongoradarabja volt, más nevén a 14 bagatell (ahogyan a Beethovent idéző német Vierzehn Bagatellen címváltozat magyarosításával később maga Bartók is emlegette, Op. 6, BB 50). Egyes forradalmi újításai miatt a támadások pergőtűzébe állította a mű szerzőjét, Bartók Bélát itthon is, külföldön is. A mű 1908-ban keletkezett. Bartókot modernségéért, atonalitásáért, disszonanciáiért támadták kortársai. Igaz, érdekes módon nem a közönség okozott botrányt, hanem a muzsikusok zöme tiltakozott. Viszont tény, hogy 1911-es Összhangzattanában Arnold Schönberg is kottarészletet idézett Bartók 10. bagatelljéből annak megvilágítására, hogy bizonyos disszonanciák végképp nem oldhatók fel a hagyományos akkordtan szellemében. Persze, joggal akadt ki az előadó egy olyan kottán, ahol a felső sorba négy kereszt, az alsóba négy bé van kiírva előjegyzésnek… Az összes többi bagatellben pedig semmiféle előjegyzéssel nem adott támpontot Bartók az alaphangnem felismerésére. Sőt alaposan rászolgált az „” megbélyegzésre azokkal a darabvégekkel, amelyek ugyan szerinte egyértelműen valamely hangnemhez kötődtek, de a zongorista elé kerülő kottakép nem egyszerű dúr vagy moll zárlatot mutatott. A mű másik nagy újdonsága két hangnem egyszerre való alkalmazása, a . 1908 májusában Bartók levélben adott hírt édesanyjának a néhány hónappal korábban befejezett Tizennégy bagatell nagy sikeréről: a darabot Bécsben eljátszotta Ferruccio Busoninak, aki azt igen nagyra értékelte. (hu)
|
