dbo:abstract
|
- Az 1755-ös lisszaboni földrengés első rezdülését november 1-jén 9:30-kor észlelték. A pár perccel később érkező második, már annyira erős volt, hogy a keletkezett cunamival együtt a város legnagyobb részét romba döntötte. A rengés epicentruma Algarve partjai előtt volt, mégis Lisszabon, a legnépesebb település szenvedte el a legtöbb kárt. Több, mint 20 templom omlott össze és maga alá temette a mindenszentek napjára összegyűlt tömeget. A harmadik rengést már gyorsan terjedő futótűz követte. Pár órával később a Tajo óriási hullámokat vetett, és elöntötte a város alsó részét. Csak Lisszabonban min. 15 000 ember veszítette életét. A királyi család épp belémi kastélyában tartózkodott, emiatt sérülések nélkül úszták meg az eseményt. Lisszabon legszebb épületeiből is számtalan elpusztult a bennük lévő arannyal, értékes bútorokkal és festményekkel együtt. A földrengés nagy hatással volt az európai gondolkodásra. Sok szemtanú beszámolója jelent meg az újságokban. Heves vita alakult ki azon, hogy a földrengés természeti jelenség vagy isteni harag jele volt, Lisszabon ugyanis híres volt gazdagságáról és hírhedt inkvizíciójáról. Neves irodalmi személyek vitatták írásaikban az eseményt. Voltaire egy versében elismerte a gonosz létezését, az embert pedig gyengének és boldogtalan sorsra ítéltnek nevezte. A földrengés után azonnal I. József király főminisztere, Sebastião José de Carvalho e Melo, a későbbi Pombal márki már megrajzoltatta új várostervének körvonalait. Pombal első intézkedése ez volt: Temessék el a holtakat és adjanak enni az élőknek”. Fokozatosan újjáépítette a várost. Hatékony intézkedésével teljes politikai hatalmat szerzett magának. Mivel ezt a földrengést vizsgálták először részletesen, ekkorra tehető a modern szeizmológia születése. Mai álláspont szerint az 1755-ös földrengés erőssége a Richter-skála szerinti 9-es fokozatot is elérte, és epicentruma az Atlanti-óceánban helyezkedett el, a (Cabo de São Vicente) kb. 200 km-re nyugat-délnyugatra. (hu)
- Az 1755-ös lisszaboni földrengés első rezdülését november 1-jén 9:30-kor észlelték. A pár perccel később érkező második, már annyira erős volt, hogy a keletkezett cunamival együtt a város legnagyobb részét romba döntötte. A rengés epicentruma Algarve partjai előtt volt, mégis Lisszabon, a legnépesebb település szenvedte el a legtöbb kárt. Több, mint 20 templom omlott össze és maga alá temette a mindenszentek napjára összegyűlt tömeget. A harmadik rengést már gyorsan terjedő futótűz követte. Pár órával később a Tajo óriási hullámokat vetett, és elöntötte a város alsó részét. Csak Lisszabonban min. 15 000 ember veszítette életét. A királyi család épp belémi kastélyában tartózkodott, emiatt sérülések nélkül úszták meg az eseményt. Lisszabon legszebb épületeiből is számtalan elpusztult a bennük lévő arannyal, értékes bútorokkal és festményekkel együtt. A földrengés nagy hatással volt az európai gondolkodásra. Sok szemtanú beszámolója jelent meg az újságokban. Heves vita alakult ki azon, hogy a földrengés természeti jelenség vagy isteni harag jele volt, Lisszabon ugyanis híres volt gazdagságáról és hírhedt inkvizíciójáról. Neves irodalmi személyek vitatták írásaikban az eseményt. Voltaire egy versében elismerte a gonosz létezését, az embert pedig gyengének és boldogtalan sorsra ítéltnek nevezte. A földrengés után azonnal I. József király főminisztere, Sebastião José de Carvalho e Melo, a későbbi Pombal márki már megrajzoltatta új várostervének körvonalait. Pombal első intézkedése ez volt: Temessék el a holtakat és adjanak enni az élőknek”. Fokozatosan újjáépítette a várost. Hatékony intézkedésével teljes politikai hatalmat szerzett magának. Mivel ezt a földrengést vizsgálták először részletesen, ekkorra tehető a modern szeizmológia születése. Mai álláspont szerint az 1755-ös földrengés erőssége a Richter-skála szerinti 9-es fokozatot is elérte, és epicentruma az Atlanti-óceánban helyezkedett el, a (Cabo de São Vicente) kb. 200 km-re nyugat-délnyugatra. (hu)
|