| dbo:abstract
|
- A 4. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1951. április 3. és 20. között került megrendezésre , francia író elnökletével, miután a filmes seregszemle szervezői úgy döntöttek, hogy elkerülik az állandó ütközést a Velencei Mostrával és rendezvényüket ezentúl tavasszal tartják. A 29 különböző stílust képviselő 36 játékfilm és 39 rövidfilm vetítése – a fesztiválpalota mellett – a Croisette-el párhuzamos utcák kisebb moziinak intim termeiben zajlottak. A látogatottság nőtt, egyre több az értelmiségi és művész, de a sajtó képviselői csekély számban jelentek meg (a mérvadó New York Times például nem küldött tudósítót). A kezdődő hidegháború szele is megérintette a rendezvényt. A fesztivál akkori alapszabályára hivatkozva, miszerint a filmek vetítése nem sértheti a Cannes-ban jelen lévő más országok érzékenységét (alapszabály 5. cikkelye), a Szovjetunió azzal fenyegetőzött, hogy kivonul a fesztiválról, ha nem veszik ki a válogatásból a nyitóelőadásra szánt Die vier im jeep című svájci filmet, amelyben kifiguráznak egy orosz katonát. A szervezők erre kivették a versenyfilmek közül Oszvobozsgyennij Kitaj című dokumentumfilmjét is, mondván: a szovjet rezsim melletti propagandát szolgálja. Mivel az előző évben a fesztivál ismét elmaradt pénzhiány miatt, a szervezők két év terméséből válogathattak, így némely rendező két filmmel is jelen lehetett. Még nem alakult ki stílus iránti elkötelezettség, vagy vonzalom. Nagy nyertese lett a fesztiválnak az olasz neorealizmus képviselője, Vittorio De Sica (Csoda Milánóban), valamint a klasszikus rendezéssel előrukkoló (Júlia kisasszony) – megosztva kapták a nagydíjat. Ezzel Sjöberg lett az első azon kevés rendezők közül, akik kétszer vehették át a fesztivál fődíját. A legjobb rendezés díját vihette el Luis Buñuel, s a zsűri különdíját kapta Joseph L. Mankiewicz előző évben forgatott filmje, a Mindent Éváról. Rendkívüli díjat kapott és szerzőtársa, a magyar származású brit forgatókönyvíró, filmrendező és producer Emeric Pressburger, a Hoffmann meséi című zenés filmért. Díjat vehetett át a magyar–francia Kozma József, Marcel Carné Juliette ou la clé des songes című filmjének zenéjéért, melynek látványterveit egyébként az ugyancsak magyar származású Trauner Sándor készítette. Ismét vetítettek magyar filmet Cannes-ban: a nagyjátékfilmek versenyében Keleti Márton Különös házassága volt látható, a kisfilmek között pedig Homoki Nagy István Egy kerecsensólyom története című opusa. A bemutatott filmek neves színészei közül a nézők láthatták Elizabeth Taylor-t (Egy hely a nap alatt ), Gérard Philipe-et (Juliette ou la clé des songes), Szergej Bondarcsukot (Kavalier zolotoj zvezdi), valamint Benkő Gyulát és Temessy Hédit (Különös házasság). Magyar vonatkozásként meg kell említeni, hogy A tiltott Krisztus című olasz versenyfilm operatőre a magyar származású volt. (hu)
- A 4. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1951. április 3. és 20. között került megrendezésre , francia író elnökletével, miután a filmes seregszemle szervezői úgy döntöttek, hogy elkerülik az állandó ütközést a Velencei Mostrával és rendezvényüket ezentúl tavasszal tartják. A 29 különböző stílust képviselő 36 játékfilm és 39 rövidfilm vetítése – a fesztiválpalota mellett – a Croisette-el párhuzamos utcák kisebb moziinak intim termeiben zajlottak. A látogatottság nőtt, egyre több az értelmiségi és művész, de a sajtó képviselői csekély számban jelentek meg (a mérvadó New York Times például nem küldött tudósítót). A kezdődő hidegháború szele is megérintette a rendezvényt. A fesztivál akkori alapszabályára hivatkozva, miszerint a filmek vetítése nem sértheti a Cannes-ban jelen lévő más országok érzékenységét (alapszabály 5. cikkelye), a Szovjetunió azzal fenyegetőzött, hogy kivonul a fesztiválról, ha nem veszik ki a válogatásból a nyitóelőadásra szánt Die vier im jeep című svájci filmet, amelyben kifiguráznak egy orosz katonát. A szervezők erre kivették a versenyfilmek közül Oszvobozsgyennij Kitaj című dokumentumfilmjét is, mondván: a szovjet rezsim melletti propagandát szolgálja. Mivel az előző évben a fesztivál ismét elmaradt pénzhiány miatt, a szervezők két év terméséből válogathattak, így némely rendező két filmmel is jelen lehetett. Még nem alakult ki stílus iránti elkötelezettség, vagy vonzalom. Nagy nyertese lett a fesztiválnak az olasz neorealizmus képviselője, Vittorio De Sica (Csoda Milánóban), valamint a klasszikus rendezéssel előrukkoló (Júlia kisasszony) – megosztva kapták a nagydíjat. Ezzel Sjöberg lett az első azon kevés rendezők közül, akik kétszer vehették át a fesztivál fődíját. A legjobb rendezés díját vihette el Luis Buñuel, s a zsűri különdíját kapta Joseph L. Mankiewicz előző évben forgatott filmje, a Mindent Éváról. Rendkívüli díjat kapott és szerzőtársa, a magyar származású brit forgatókönyvíró, filmrendező és producer Emeric Pressburger, a Hoffmann meséi című zenés filmért. Díjat vehetett át a magyar–francia Kozma József, Marcel Carné Juliette ou la clé des songes című filmjének zenéjéért, melynek látványterveit egyébként az ugyancsak magyar származású Trauner Sándor készítette. Ismét vetítettek magyar filmet Cannes-ban: a nagyjátékfilmek versenyében Keleti Márton Különös házassága volt látható, a kisfilmek között pedig Homoki Nagy István Egy kerecsensólyom története című opusa. A bemutatott filmek neves színészei közül a nézők láthatták Elizabeth Taylor-t (Egy hely a nap alatt ), Gérard Philipe-et (Juliette ou la clé des songes), Szergej Bondarcsukot (Kavalier zolotoj zvezdi), valamint Benkő Gyulát és Temessy Hédit (Különös házasság). Magyar vonatkozásként meg kell említeni, hogy A tiltott Krisztus című olasz versenyfilm operatőre a magyar származású volt. (hu)
|
