| dbo:abstract
|
- Az 1955-ös Formula–1-es szezon volt a 6. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1955. január 16-ától szeptember 11-éig tartott. Visszakerült a versenynaptárba a monacói nagydíj, amelyet 1950 után ebben az évadban ismét megrendeztek, valamint 1 éves kihagyás után visszatért a holland nagydíj is. A Le Mans-i tragédia miatt elmaradt a Francia, a Német, a Svájci és a spanyol nagydíj, így 1950 után másodszor ebben az évadban is "csak" 7 futamot rendeztek. Az első öt célba érkezőnek járt világbajnoki pont (8, 6, 4, 3, 2). 1 pontot adtak a leggyorsabb körért. A hétből csak a legjobb öt pontszám számított bele a világbajnokság végeredményébe. Megosztott leggyorsabb kör esetén a pilóták megosztva kapták az 1 pontot. A pontokat megosztott autókért egyformán megosztották a versenyzők között, tekintet nélkül arra, hogy ki vezette többet az autót. Amennyiben egy pilóta több autóban is ült egy verseny folyamán, csak a legjobb helyezésért járó pontokat kapta meg. Az előző évad tapasztalatai után ismét Mercedes-fölény volt várható, különösen, hogy az akkor már kétszeres világbajnok címvédő, Fangio is náluk maradt, továbbá csapattársának szerződtették a fiatal angol tehetséget, Stirling Mosst. Az világbajnokságot Juan Manuel Fangio nyerte csapattársa, Stirling Moss előtt. A bronzérmes Eugenio Castellotti lett. Az év tragédiája, hogy négy nappal a szerencsés kimenetelű monte-carlói balesete után, egy monzai sportautóteszten életét vesztette a Formula–1 kétszeres világbajnoka, Alberto Ascari. (hu)
- Az 1955-ös Formula–1-es szezon volt a 6. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1955. január 16-ától szeptember 11-éig tartott. Visszakerült a versenynaptárba a monacói nagydíj, amelyet 1950 után ebben az évadban ismét megrendeztek, valamint 1 éves kihagyás után visszatért a holland nagydíj is. A Le Mans-i tragédia miatt elmaradt a Francia, a Német, a Svájci és a spanyol nagydíj, így 1950 után másodszor ebben az évadban is "csak" 7 futamot rendeztek. Az első öt célba érkezőnek járt világbajnoki pont (8, 6, 4, 3, 2). 1 pontot adtak a leggyorsabb körért. A hétből csak a legjobb öt pontszám számított bele a világbajnokság végeredményébe. Megosztott leggyorsabb kör esetén a pilóták megosztva kapták az 1 pontot. A pontokat megosztott autókért egyformán megosztották a versenyzők között, tekintet nélkül arra, hogy ki vezette többet az autót. Amennyiben egy pilóta több autóban is ült egy verseny folyamán, csak a legjobb helyezésért járó pontokat kapta meg. Az előző évad tapasztalatai után ismét Mercedes-fölény volt várható, különösen, hogy az akkor már kétszeres világbajnok címvédő, Fangio is náluk maradt, továbbá csapattársának szerződtették a fiatal angol tehetséget, Stirling Mosst. Az világbajnokságot Juan Manuel Fangio nyerte csapattársa, Stirling Moss előtt. A bronzérmes Eugenio Castellotti lett. Az év tragédiája, hogy négy nappal a szerencsés kimenetelű monte-carlói balesete után, egy monzai sportautóteszten életét vesztette a Formula–1 kétszeres világbajnoka, Alberto Ascari. (hu)
|
