| dbo:abstract
|
- A 11. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1958. május 2. és május 18. között került megrendezésre, francia író elnökletével. A versenyben 26 játékfilmet és 24 rövidfilmet tűztek műsorra, egy játékfilmet pedig versenyen kívül vetítettek. Az 1958. év egyfajta választóvonalat jelentett a fesztivál történetében: külsőségekben és a díjazás tekintetében a líraiság, a puritánság és az akadémikusság jellemezte, ugyanakkor lezárta a filmművészet világháború utáni időszakát, és elérkezett a megújhodás küszöbéhez. A kialakult helyzetet jól jellemezte, hogy a szervezők nem tudták elérni, hogy a francia állam a ma már az új hullám alapfilmjének tekintett Claude Chabrol-alkotást, A szép Serge-et nevezze a versenybe, és hogy a fiatal, Louis Malle – fesztiváltól távol tartott – Felvonó a vérpadra című filmjét a rendezvény idején nagy sikerrel vetítették Cannes legnagyobb filmszínházában… Természetesen ott volt Ingmar Bergman és szép számban képviseltette magát a közép- és kelet-európai filmművészet is: az előző évi Csatorna és A negyvenegyedik után 1958-ban a Szállnak a darvak részesült elismerésben. Paradox módon a hidegháború miatt részben e kelet-európai jelenlét okozta, hogy a filmseregszemle kezdett marginálizálódni. Viszonylag kevés angolszász és olasz film mellett főleg a harmadik világ volt jelen. A rendezvény története során soha ilyen alacsony számban nem képviseltette magát a francia filmgyártás (mindössze két film; igaz, az egyiket – Tati Nagybácsim címűjét – díjazták). Ráadásul a francia kritikusok egy része is távol maradt, miután kitiltották a fesztiválról François Truffaut-t, a Cahiers du Cinéma kritikusát, aki hevesen támadta a fesztivált túlzott elitizmusa miatt (kötelező nyakkendőviselet…), és annak okán, hogy az új hullám figyelmen kívül hagyásával képtelen összegyűjteni, és reálisan bemutatni a világ filmtermésének legjobbjait… A magyar filmművészetet Herskó János Vasvirág című filmje képviselte, a Cannes-ban már otthonosan mozgó Törőcsik Marival és Avar Istvánnal a főszerepben. A kisfilmesek között ismét Kollányi Ágoston kapott lehetőséget a megméretkezésre, az Egy másodperc története című opusával. Cannes felfedezésre váró csillagjai Jayne Mansfield és Tatyjana Szamojlova voltak. A bemutatott filmek főbb szereplői: Sophia Loren és Anthony Perkins (Vágy a szilfák alatt), Bibi Andersson, Max von Sydow és Ingrid Thulin (Közel az élethez), Orson Welles és Paul Newman (Hosszú, forró nyár), valamint Maurice Chevalier és Gábor Éva (Gigi). Folytatta diadalútját Romy Schneider Sissi szerepében. Yul Brynner, orosz származású, amerikai útlevéllel és állandó francia lakhellyel rendelkező színész Dimitrij Karamazov szerepében volt látható. Noha sem a kritika, sem a közönség, sem pedig a zsűri nem tartotta figyelemre méltónak a filmet, a színésznek jól jött a fesztivál, mert tehetségét látva Jean Cocteau azonnal szerepet adott neki Orfeusz végrendelete című filmjében. Persze kisebb botrány most is volt: Sophia Loren – aki azt szerette volna, hogy a főszereplésével játszott Vágy a szilfák alatt című filmet este tűzzék műsorra – dühösen otthagyta a fesztivált, amikor kiderült: a filmet délutánra programozták. (hu)
- A 11. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1958. május 2. és május 18. között került megrendezésre, francia író elnökletével. A versenyben 26 játékfilmet és 24 rövidfilmet tűztek műsorra, egy játékfilmet pedig versenyen kívül vetítettek. Az 1958. év egyfajta választóvonalat jelentett a fesztivál történetében: külsőségekben és a díjazás tekintetében a líraiság, a puritánság és az akadémikusság jellemezte, ugyanakkor lezárta a filmművészet világháború utáni időszakát, és elérkezett a megújhodás küszöbéhez. A kialakult helyzetet jól jellemezte, hogy a szervezők nem tudták elérni, hogy a francia állam a ma már az új hullám alapfilmjének tekintett Claude Chabrol-alkotást, A szép Serge-et nevezze a versenybe, és hogy a fiatal, Louis Malle – fesztiváltól távol tartott – Felvonó a vérpadra című filmjét a rendezvény idején nagy sikerrel vetítették Cannes legnagyobb filmszínházában… Természetesen ott volt Ingmar Bergman és szép számban képviseltette magát a közép- és kelet-európai filmművészet is: az előző évi Csatorna és A negyvenegyedik után 1958-ban a Szállnak a darvak részesült elismerésben. Paradox módon a hidegháború miatt részben e kelet-európai jelenlét okozta, hogy a filmseregszemle kezdett marginálizálódni. Viszonylag kevés angolszász és olasz film mellett főleg a harmadik világ volt jelen. A rendezvény története során soha ilyen alacsony számban nem képviseltette magát a francia filmgyártás (mindössze két film; igaz, az egyiket – Tati Nagybácsim címűjét – díjazták). Ráadásul a francia kritikusok egy része is távol maradt, miután kitiltották a fesztiválról François Truffaut-t, a Cahiers du Cinéma kritikusát, aki hevesen támadta a fesztivált túlzott elitizmusa miatt (kötelező nyakkendőviselet…), és annak okán, hogy az új hullám figyelmen kívül hagyásával képtelen összegyűjteni, és reálisan bemutatni a világ filmtermésének legjobbjait… A magyar filmművészetet Herskó János Vasvirág című filmje képviselte, a Cannes-ban már otthonosan mozgó Törőcsik Marival és Avar Istvánnal a főszerepben. A kisfilmesek között ismét Kollányi Ágoston kapott lehetőséget a megméretkezésre, az Egy másodperc története című opusával. Cannes felfedezésre váró csillagjai Jayne Mansfield és Tatyjana Szamojlova voltak. A bemutatott filmek főbb szereplői: Sophia Loren és Anthony Perkins (Vágy a szilfák alatt), Bibi Andersson, Max von Sydow és Ingrid Thulin (Közel az élethez), Orson Welles és Paul Newman (Hosszú, forró nyár), valamint Maurice Chevalier és Gábor Éva (Gigi). Folytatta diadalútját Romy Schneider Sissi szerepében. Yul Brynner, orosz származású, amerikai útlevéllel és állandó francia lakhellyel rendelkező színész Dimitrij Karamazov szerepében volt látható. Noha sem a kritika, sem a közönség, sem pedig a zsűri nem tartotta figyelemre méltónak a filmet, a színésznek jól jött a fesztivál, mert tehetségét látva Jean Cocteau azonnal szerepet adott neki Orfeusz végrendelete című filmjében. Persze kisebb botrány most is volt: Sophia Loren – aki azt szerette volna, hogy a főszereplésével játszott Vágy a szilfák alatt című filmet este tűzzék műsorra – dühösen otthagyta a fesztivált, amikor kiderült: a filmet délutánra programozták. (hu)
|
