| dbo:abstract
|
- A 14. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1961. május 3. és 18. között került megrendezésre, Jean Giono francia író elnökletével. A versenyben 31 nagyjátékfilm és 27 rövidfilm vett részt, továbbá egy filmet vetítettek versenyen kívül (Exodus). Az előző évekhez képest enyhén módosult a fesztivál irányvonala, ami miatt kissé háttérbe szorultak az új hullám filmjei. A legnagyobb sikert Luis Buñuel könyvelhette el, immár nem Mexikót, hanem Spanyolországot képviselve: filmje – a rendkívül kényes témát feszegető Viridiana – Arany Pálmát kapott, megosztva Henri Colpi francia-olasz koprodukcióban készített Ilyen hosszú távollétével. A „nagy öreg” alkotása azonban filmes bombának bizonyult: a Franciaországban legyártott és utolsó pillanatban készre vágott film elkerülte a francoista rezsim cenzúráját, aminek az lett a következménye, hogy a Vatikán istenkáromlónak nyilvánította a filmet, a spanyol tájékoztatási miniszter lemondott, Franco menesztette a Buñuel alkotását spanyol színekben versenyeztető és a fődíjat átvevő filmfőigazgatót, a filmet pedig betiltották, és 1976-ig odahaza nem vetítették. A megszokott sztárok (Sophia Loren, Gina Lollobrigida) versenyébe újabb olasz színésznő kapcsolódott be: Claudia Cardinale (La Viaccia); a Croisette-en ő volt a legtöbbet fotózott sztár. A fesztivál meglepetéssztárja volt John Wayne, aki – mivel filmjét nem vetítették – váratlanul érkezett Cannes-ba turistaként. Látható volt továbbá Yves Montand, Anthony Perkins és Ingrid Bergman (Szereti ön Brahmsot?), Alain Delon (Boldog élet), Ingrid Thulin (Domaren), valamint Jean-Paul Belmondo (Egy asszony meg a lánya, illetve La Viaccia). A magyar filmgyártást Fábri Zoltán képviselte Dúvad című alkotásával, főszerepében Bessenyei Ferenccel, Medgyesi Máriával és Bitskey Tiborral. A fesztivál történetében első alkalommal részesült magyar film nem technikai jellegű elismerésben: Macskássy Gyula Párbaj című rajzfilmje, melyet Várnai Györggyel együtt készített, a zsűri különdíját kapta. Meg kell még említeni a magyar származású operatőr nevét is, aki az Egy asszony meg a lánya című olasz filmben fényképezte Lorent és Belmondót. Ami a díjakat illeti:
* Ez évben nyújtott át első alkalommal elismerést Cannes-ban a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége FIPRESCI-díjat a vállalkozó szellemű, kezdeményező filmkészítők részére.
* A zsűri – amelynek tagja volt a magyar származású, Franciaországban élő és alkotó Marcel Vertès (Vértes Marcell) grafikus, illusztrátor, festőművész is – először ítélte oda egy film tartalma és annak feldolgozása során felmutatott emberi értékek elismeréseképpen a Gary Cooper-díjat.
* Ugyancsak ez évben osztott ki először a Technikai Főbizottság (Commission Supérieure Technique – CST) technikai díj helyett csupán dicséretet a filmek képi megjelenítéséért és hangosításért felelős alkotói részére. (hu)
- A 14. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1961. május 3. és 18. között került megrendezésre, Jean Giono francia író elnökletével. A versenyben 31 nagyjátékfilm és 27 rövidfilm vett részt, továbbá egy filmet vetítettek versenyen kívül (Exodus). Az előző évekhez képest enyhén módosult a fesztivál irányvonala, ami miatt kissé háttérbe szorultak az új hullám filmjei. A legnagyobb sikert Luis Buñuel könyvelhette el, immár nem Mexikót, hanem Spanyolországot képviselve: filmje – a rendkívül kényes témát feszegető Viridiana – Arany Pálmát kapott, megosztva Henri Colpi francia-olasz koprodukcióban készített Ilyen hosszú távollétével. A „nagy öreg” alkotása azonban filmes bombának bizonyult: a Franciaországban legyártott és utolsó pillanatban készre vágott film elkerülte a francoista rezsim cenzúráját, aminek az lett a következménye, hogy a Vatikán istenkáromlónak nyilvánította a filmet, a spanyol tájékoztatási miniszter lemondott, Franco menesztette a Buñuel alkotását spanyol színekben versenyeztető és a fődíjat átvevő filmfőigazgatót, a filmet pedig betiltották, és 1976-ig odahaza nem vetítették. A megszokott sztárok (Sophia Loren, Gina Lollobrigida) versenyébe újabb olasz színésznő kapcsolódott be: Claudia Cardinale (La Viaccia); a Croisette-en ő volt a legtöbbet fotózott sztár. A fesztivál meglepetéssztárja volt John Wayne, aki – mivel filmjét nem vetítették – váratlanul érkezett Cannes-ba turistaként. Látható volt továbbá Yves Montand, Anthony Perkins és Ingrid Bergman (Szereti ön Brahmsot?), Alain Delon (Boldog élet), Ingrid Thulin (Domaren), valamint Jean-Paul Belmondo (Egy asszony meg a lánya, illetve La Viaccia). A magyar filmgyártást Fábri Zoltán képviselte Dúvad című alkotásával, főszerepében Bessenyei Ferenccel, Medgyesi Máriával és Bitskey Tiborral. A fesztivál történetében első alkalommal részesült magyar film nem technikai jellegű elismerésben: Macskássy Gyula Párbaj című rajzfilmje, melyet Várnai Györggyel együtt készített, a zsűri különdíját kapta. Meg kell még említeni a magyar származású operatőr nevét is, aki az Egy asszony meg a lánya című olasz filmben fényképezte Lorent és Belmondót. Ami a díjakat illeti:
* Ez évben nyújtott át első alkalommal elismerést Cannes-ban a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége FIPRESCI-díjat a vállalkozó szellemű, kezdeményező filmkészítők részére.
* A zsűri – amelynek tagja volt a magyar származású, Franciaországban élő és alkotó Marcel Vertès (Vértes Marcell) grafikus, illusztrátor, festőművész is – először ítélte oda egy film tartalma és annak feldolgozása során felmutatott emberi értékek elismeréseképpen a Gary Cooper-díjat.
* Ugyancsak ez évben osztott ki először a Technikai Főbizottság (Commission Supérieure Technique – CST) technikai díj helyett csupán dicséretet a filmek képi megjelenítéséért és hangosításért felelős alkotói részére. (hu)
|
