| dbo:abstract
|
- A 16. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1963. május 9. és 23. között került megrendezésre, francia író elnökletével. A versenyben 26 nagyjátékfilm és 22 rövidfilm vett részt, továbbá két – világpremierként vetített, azonban a versenybe való beválogatásra nem érdemesített – filmet: Fellini 8 és ½, valamint Hitchcock Madarak című alkotásait versenyen kívül mutatták be. A Kritikusok Hete elnevezésű párhuzamos rendezvény keretében 10 filmet indítottak, azonban végül csupán 9-et vetítettek le. Az Arany Pálma odaítélésével a papírforma jött be. Visconti filmje, A párduc, legesélyesebbként érkezett Cannes-ba. A kitűnő rendezés, a felvonultatott filmcsillagok (Claudia Cardinale, Alain Delon, Burt Lancaster és ), valamint Nino Rota nagyszerű zenéje mellett a közönségsikerhez egy hatásvadász reklámfogás is hozzájárult: a fotósok nagy örömére a film főszereplőnője, az aktuális szupersztár, valódi gepárddal sétálgatott a Croisette-en… A közönség ítélete azonban nem minden esetben találkozik a zsűriével: A méhkirálynő díjazását füttyszó kísérte, mire Marco Ferreri rendező kijelentette: „Nem az én hibám, hogy nekem adták”. Ugyanakkor zajos tetszésnyilvánítás kísérte a témájánál fogva hátborzongtató Harakirit. A fesztivál története során másodízben adtak át Gary Cooper-díjat; a Ne bántsátok a feketerigót!! című amerikai filmdrámát jutalmazták vele, tartalma és annak feldolgozása során felmutatott emberi értékek elismeréseként . A felsoroltakon túl a mozi kedvencei közül az új alkotásokban láthatók voltak: Louis de Funès, Jean-Claude Brialy és Michel Serrault (Hogyan lettem vezérigazgató?), Marina Vlady (A méhkirálynő, valamint La cage), Ugo Tognazzi (A méhkirálynő), Charles Aznavour és Marie Laforêt (Le rat d’Amérique), valamint Gregory Peck és Robert Duvall (Ne bántsátok a feketerigót!) Kisebbfajta szenzációt keltett – de a rakétaválságot követően mindenféleképpen provokációnak volt tekinthető – egy kubai film (El Otro Cristóbal) bemutatása és Arany Pálmára jelölése. A sértett amerikaiak kijelentették: a jövőben nem a legjobb filmjeiket küldik Cannes-ba… Magyar részről a Csurka István forgatókönyve alapján készült Fejér Tamás-alkotás, a Kertes házak utcája indult a versenyprogramban, Bara Margit és Gábor Miklós főszereplésével. A rövidfilmek versenyében játszották Szabó István Te című kisjátékfilmjét, amely a zsűri külön dicséretében részesült. Ugyanebben a kategóriában versenyzett a budapesti tizenkettők (2000) egyikének alkotója, az ekkor már Ausztriában élő Szőts István dokumentumfilmje (Das Grabmal des Kaisers). (hu)
- A 16. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1963. május 9. és 23. között került megrendezésre, francia író elnökletével. A versenyben 26 nagyjátékfilm és 22 rövidfilm vett részt, továbbá két – világpremierként vetített, azonban a versenybe való beválogatásra nem érdemesített – filmet: Fellini 8 és ½, valamint Hitchcock Madarak című alkotásait versenyen kívül mutatták be. A Kritikusok Hete elnevezésű párhuzamos rendezvény keretében 10 filmet indítottak, azonban végül csupán 9-et vetítettek le. Az Arany Pálma odaítélésével a papírforma jött be. Visconti filmje, A párduc, legesélyesebbként érkezett Cannes-ba. A kitűnő rendezés, a felvonultatott filmcsillagok (Claudia Cardinale, Alain Delon, Burt Lancaster és ), valamint Nino Rota nagyszerű zenéje mellett a közönségsikerhez egy hatásvadász reklámfogás is hozzájárult: a fotósok nagy örömére a film főszereplőnője, az aktuális szupersztár, valódi gepárddal sétálgatott a Croisette-en… A közönség ítélete azonban nem minden esetben találkozik a zsűriével: A méhkirálynő díjazását füttyszó kísérte, mire Marco Ferreri rendező kijelentette: „Nem az én hibám, hogy nekem adták”. Ugyanakkor zajos tetszésnyilvánítás kísérte a témájánál fogva hátborzongtató Harakirit. A fesztivál története során másodízben adtak át Gary Cooper-díjat; a Ne bántsátok a feketerigót!! című amerikai filmdrámát jutalmazták vele, tartalma és annak feldolgozása során felmutatott emberi értékek elismeréseként . A felsoroltakon túl a mozi kedvencei közül az új alkotásokban láthatók voltak: Louis de Funès, Jean-Claude Brialy és Michel Serrault (Hogyan lettem vezérigazgató?), Marina Vlady (A méhkirálynő, valamint La cage), Ugo Tognazzi (A méhkirálynő), Charles Aznavour és Marie Laforêt (Le rat d’Amérique), valamint Gregory Peck és Robert Duvall (Ne bántsátok a feketerigót!) Kisebbfajta szenzációt keltett – de a rakétaválságot követően mindenféleképpen provokációnak volt tekinthető – egy kubai film (El Otro Cristóbal) bemutatása és Arany Pálmára jelölése. A sértett amerikaiak kijelentették: a jövőben nem a legjobb filmjeiket küldik Cannes-ba… Magyar részről a Csurka István forgatókönyve alapján készült Fejér Tamás-alkotás, a Kertes házak utcája indult a versenyprogramban, Bara Margit és Gábor Miklós főszereplésével. A rövidfilmek versenyében játszották Szabó István Te című kisjátékfilmjét, amely a zsűri külön dicséretében részesült. Ugyanebben a kategóriában versenyzett a budapesti tizenkettők (2000) egyikének alkotója, az ekkor már Ausztriában élő Szőts István dokumentumfilmje (Das Grabmal des Kaisers). (hu)
|
