| dbo:abstract
|
- A 22. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1969. május 8. és 23. között került megrendezésre, Luchino Visconti olasz filmrendező elnökletével. A versenyben 27 nagyjátékfilm és 14 rövidfilm vett részt, versenyen kívül pedig 6 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 13 filmet mutattak be, míg az új, Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében 67 és 41 kisfilm vetítésére került sor. Az 1968. évi fesztivál botrányai és félbeszakítása után sokan úgy vélték, vége a filmes rendezvénysorozatnak. Cannes azonban képes volt meghallani a kritikát, tanulni saját hibáiból és megújulni. Átalakult és hangnemet váltott: a meghívott filmek még inkább provokatívak, vitriolosak és cinikusak lettek, ugyanakkor kevésbé hagyománytisztelők. A zsűrielnök Visconti bátor és megújuló mozit célzó szándéka találkozott a kor politikai hangulatával, a konformizmusellenességgel és a flower power hippi kultúra terjedésével. Olyan alkotások reprezentálták ezt, mint a Dillinger halott, a Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája, vagy a Szelíd motorosok. Sikerült elérni, hogy a szovjet hatóságok kiengedjék a fesztiválra Tarkovszkij kultfilmjét az Andrej Rubljovot. Noha a fesztivál nagydíját Lindsay Anderson filmje, a Ha… kapta, az igazi nyertes Costa-Gavras alkotása a lett. Nemcsak ezért, mert két díjat is elvitt (a zsűri díja és a legjobb férfi alakítás díja), de az aktuálpolitikai témája miatt a legtöbb vevőt is magának mondhatta. Nagy sikerrel mutatkozott be – alkotása meg is kapta a legjobb első filmnek járó díjat – a fiatal amerikai színész-rendező, Dennis Hopper, Peter Fondával és Jack Nicholsonnal az oldalán (Szelíd motorosok). Visszatértek a fesztiválhoz régóta hű színészek: Omar Sharif (A találkozás), Jean-Louis Trintignant (Éjszakám Maudnál, Metti una sera a cena, Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája), vagy Isadora Duncan szerepében Vanessa Redgrave, de sok fiatal is érkezett: Liv Ullmann, (Ha…), Daniel Olbrychski (Légyfogó) és a Szelíd motorosok szereplőgárdája. Három film főszerepében is látható volt Annie Girardot (Nemsokára világvége lesz, Dillinger halott, Metti una sera a cena). Feledhetetlen alakítást nyújtott Yves Montand és Irene Papas (Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája), A hivatalos válogatás versenyprogramjába Jancsó Miklós Fényes szelek című alkotását hívták meg, a Kritikusok Hete szekcióban mutatták be Elek Judit Sziget a szárazföldön című filmdrámáját és meghívták az újonnan létrehozott, független Rendezők Kéthete szekcióba Jancsó Téli sirokkó, valamint Mészáros Márta Holdudvar című alkotása. Meg kell említeni, hogy a Szelíd motorosok operatőre a magyar származású Kovács László volt, akárcsak Robert Altman versenyen kívül vetített, Az a hideg nap a parkban című alkotásának. További három magyar származású művész is képviseltette magát Cannes-ban: a versenyprogramban szerepelt a kanadai Don't Let the Angels Fall című filmdrámája, versenyen kívül mutatták be az NDK-ban élő alkotását, aki a nácik titkos rakétaprogramjáról forgatott filmet Megfagyott villámok címmel, a Rendezők Kéthete szekcióban pedig levetítették Diourka Medveczky francia szobrászművész és filmrendező Paul című nagyjátékfilmjét, valamint két kisfilmjét (Marie et le curé, valamint Jeanne et la moto). Ebben az évben közvetítette először élőben a francia állami televízió a fesztivál zárórendezvényét. Rendezők Kéthete Az 1968. májusi franciaországi zavargásoknak, a Langlois-ügynek és a fiatal rendezők fellázadásának közvetlen kihatása lett a fesztivál jövőjére. Létrejött a Filmrendezők Szövetsége (Société des Réalisateurs de Films – SRF), amely kezdeményezte, hogy a cannes-i nemzetközi filmfesztivál hivatalos programja mellett hozzák létre a Rendezők Kéthete (Quinzaine des Réalisateurs) elnevezésű párhuzamos rendezvényt, egyfajta alternatívát kínálva a fiatal, új hullámos rendezőknek, akik nyitást követeltek a szerzői, kísérletező, radikálisabb ideológiájú filmek felé. Azt kívánták elérni, hogy a válogatás és a filmek bemutatása minden cenzúra és diplomáciai megfontolások nélkül történjen. Az első rendezvényt az 1969. évi cannes-i fesztivál idején Jean-Luc Godard és François Truffaut vezetésével szervezték meg. A szekció anyaga eléggé eklektikus lett, mivel az alkotók több év termésével nevezhettek, a megfelelő válogatásra azonban nem jutott idő. Az első rendezvény műsorán 67 nagyjátékfilm és 41 rövidfilm szerepelt, közöttük – az említett magyarokon kívül – Bernardo Bertolucci Partner, Robert Bresson Egy szelíd asszony, Gregory J. Markopoulos A leláncolt Prométheusz és Susan Sontag Duett kannibálokra című alkotása. (hu)
- A 22. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1969. május 8. és 23. között került megrendezésre, Luchino Visconti olasz filmrendező elnökletével. A versenyben 27 nagyjátékfilm és 14 rövidfilm vett részt, versenyen kívül pedig 6 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 13 filmet mutattak be, míg az új, Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében 67 és 41 kisfilm vetítésére került sor. Az 1968. évi fesztivál botrányai és félbeszakítása után sokan úgy vélték, vége a filmes rendezvénysorozatnak. Cannes azonban képes volt meghallani a kritikát, tanulni saját hibáiból és megújulni. Átalakult és hangnemet váltott: a meghívott filmek még inkább provokatívak, vitriolosak és cinikusak lettek, ugyanakkor kevésbé hagyománytisztelők. A zsűrielnök Visconti bátor és megújuló mozit célzó szándéka találkozott a kor politikai hangulatával, a konformizmusellenességgel és a flower power hippi kultúra terjedésével. Olyan alkotások reprezentálták ezt, mint a Dillinger halott, a Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája, vagy a Szelíd motorosok. Sikerült elérni, hogy a szovjet hatóságok kiengedjék a fesztiválra Tarkovszkij kultfilmjét az Andrej Rubljovot. Noha a fesztivál nagydíját Lindsay Anderson filmje, a Ha… kapta, az igazi nyertes Costa-Gavras alkotása a lett. Nemcsak ezért, mert két díjat is elvitt (a zsűri díja és a legjobb férfi alakítás díja), de az aktuálpolitikai témája miatt a legtöbb vevőt is magának mondhatta. Nagy sikerrel mutatkozott be – alkotása meg is kapta a legjobb első filmnek járó díjat – a fiatal amerikai színész-rendező, Dennis Hopper, Peter Fondával és Jack Nicholsonnal az oldalán (Szelíd motorosok). Visszatértek a fesztiválhoz régóta hű színészek: Omar Sharif (A találkozás), Jean-Louis Trintignant (Éjszakám Maudnál, Metti una sera a cena, Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája), vagy Isadora Duncan szerepében Vanessa Redgrave, de sok fiatal is érkezett: Liv Ullmann, (Ha…), Daniel Olbrychski (Légyfogó) és a Szelíd motorosok szereplőgárdája. Három film főszerepében is látható volt Annie Girardot (Nemsokára világvége lesz, Dillinger halott, Metti una sera a cena). Feledhetetlen alakítást nyújtott Yves Montand és Irene Papas (Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája), A hivatalos válogatás versenyprogramjába Jancsó Miklós Fényes szelek című alkotását hívták meg, a Kritikusok Hete szekcióban mutatták be Elek Judit Sziget a szárazföldön című filmdrámáját és meghívták az újonnan létrehozott, független Rendezők Kéthete szekcióba Jancsó Téli sirokkó, valamint Mészáros Márta Holdudvar című alkotása. Meg kell említeni, hogy a Szelíd motorosok operatőre a magyar származású Kovács László volt, akárcsak Robert Altman versenyen kívül vetített, Az a hideg nap a parkban című alkotásának. További három magyar származású művész is képviseltette magát Cannes-ban: a versenyprogramban szerepelt a kanadai Don't Let the Angels Fall című filmdrámája, versenyen kívül mutatták be az NDK-ban élő alkotását, aki a nácik titkos rakétaprogramjáról forgatott filmet Megfagyott villámok címmel, a Rendezők Kéthete szekcióban pedig levetítették Diourka Medveczky francia szobrászművész és filmrendező Paul című nagyjátékfilmjét, valamint két kisfilmjét (Marie et le curé, valamint Jeanne et la moto). Ebben az évben közvetítette először élőben a francia állami televízió a fesztivál zárórendezvényét. Rendezők Kéthete Az 1968. májusi franciaországi zavargásoknak, a Langlois-ügynek és a fiatal rendezők fellázadásának közvetlen kihatása lett a fesztivál jövőjére. Létrejött a Filmrendezők Szövetsége (Société des Réalisateurs de Films – SRF), amely kezdeményezte, hogy a cannes-i nemzetközi filmfesztivál hivatalos programja mellett hozzák létre a Rendezők Kéthete (Quinzaine des Réalisateurs) elnevezésű párhuzamos rendezvényt, egyfajta alternatívát kínálva a fiatal, új hullámos rendezőknek, akik nyitást követeltek a szerzői, kísérletező, radikálisabb ideológiájú filmek felé. Azt kívánták elérni, hogy a válogatás és a filmek bemutatása minden cenzúra és diplomáciai megfontolások nélkül történjen. Az első rendezvényt az 1969. évi cannes-i fesztivál idején Jean-Luc Godard és François Truffaut vezetésével szervezték meg. A szekció anyaga eléggé eklektikus lett, mivel az alkotók több év termésével nevezhettek, a megfelelő válogatásra azonban nem jutott idő. Az első rendezvény műsorán 67 nagyjátékfilm és 41 rövidfilm szerepelt, közöttük – az említett magyarokon kívül – Bernardo Bertolucci Partner, Robert Bresson Egy szelíd asszony, Gregory J. Markopoulos A leláncolt Prométheusz és Susan Sontag Duett kannibálokra című alkotása. (hu)
|
