| dbo:abstract
|
- A 26. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1973. május 10. és 25. között rendezték meg, Ingrid Bergman svéd színésznő elnökletével. A versenyben 24 nagyjátékfilm és mindössze 7 rövidfilm vett részt, versenyen kívül pedig 14 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 8 filmet mutattak be, míg a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében 26 és 18 kisfilm vetítésére került sor. A fesztivál felnőtt, a szervező bizottság előző évi döntése – miszerint a filmeket nem a nemzetek küldik, hanem egy bizottság válogatja ki és hívja meg azokat – sikeresnek bizonyult, s a metódust más fesztiválok is kezdték átvenni. Cannes megkerülhetetlenné vált, egyre nagyobb tömegeket vonzott, 1973-ban már 1154 újságíró fordult a szervezőkhöz akkreditálásért. A fesztivál nemzetközi nagydíját megosztva kapta egy amerikai (Madárijesztő) és egy brit film (The Hireling). Ingmar Bergman filmje, a Suttogások és sikolyok „csupán” a Kép- és Hangtechnikai Főbizottság (CST) nagydíját nyerte el, noha a fesztivál előtt több szakértő úgy vélte, ha versenyben indítják, biztos pálmaesélyes. Különdíjban részesült tudományos-fantasztikus művek futurizmusával szakító, egész estét betöltő animációs filmje, A vad bolygó. A versenybe történt beválogatását a kritikusok fontosnak tartották, mert ellensúlyozhatta két, a Croisette vendégeit sokkoló, botrányosnak tartott, s sokak által dühösen támadott szerzői filmet (Marco Ferreri: A nagy zabálás, valamint Jean Eustache: A mama és a kurva). Az előbbit a testi élvezetek tobzódó bemutatásával vulgárisnak, az utóbbit pedig címével, káromkodásaival, hosszával, fekete-fehér kópiájával, túlzott bizalmaskodásával és nyomasztó kilátástalanságával egyszerűen provokatívnak tartották. A két alkotás végül is megosztva kapta a FIPRESCI-díjat és Eustache filmje a zsűri külön nagydíját. Új hullámos filmesek sora jelenhetett meg versenyen kívül is, két legnagyobb képviselőjük Truffaut (Amerikai éjszaka) és (Lo pais), ami azt is jelzi, hogy a válogató bizottság az előző évi – inkább kereskedelmi sikert hozó – filmek helyett elmozdult a szerzői filmek felé. Az „eredeti és merész” válogatás megteremtésének nagy igyekezetben azonban kissé megfeledkeztek a rövidfilmes kategóriáról; a zsűri kénytelen volt sajnálatát kifejezni a túlságosan szerényre sikeredett válogatás miatt, és annak a reményének adott hangot, hogy a jövőben nagyobb figyelmet szentelnek a filmművészet e kifejezési formájának… A fesztiválnak volt egy érdekes, versenyen kívül vetített filmje, az Így látták ők. Nyolc neves filmrendező forgatott Münchenben, az 1972. évi nyári olimpiai játékokon és készített nyolc mesterműnek számító epizódot. Az 1973. évi fesztivál legnagyobb figyelmet keltő filmcsillagja Jacqueline Bisset volt, aki Truffaut oldalán vonult be a vörös szőnyegen, de az ünneplésből kijutott a Deneuve-Mastroianni és Newman-Woodward párosnak is. Noha a nagyközönség nem rajongott a filmért, kellő szeretetet kaptak A nagy zabálás résztvevői: Marcello Mastroianni, Michel Piccoli, Philippe Noiret és Ugo Tognazzi. Rajongással vették körül a Madárijesztő főszereplőpárosát: Gene Hackmant és Al Pacinót, valamint Bergman állandó színésznőit, Liv Ullmannt és Ingrid Thulint (Suttogások és sikolyok). Magyar részről az egész estét betöltő filmek versenyében Kardos Ferenc Petőfi '73 című dokumentumfilmje vett részt, a rövidfilmekében Reisenbüchler Sándor Az 1812-es év című animációs „fantáziajátéka”, amely a zsűri különdíját kapta. A Rendezők Kéthete rendezvényen szintén volt magyar alkotás: Zolnay Pál Fotográfia című filmje, Zala Márkkal, Iglódi Istvánnal és Sebő Ferenccel a főbb szerepekben. Meg kell említeni, hogy a nagydíjas Madárijesztő operatőre a magyar származású Zsigmond Vilmos volt. (hu)
- A 26. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1973. május 10. és 25. között rendezték meg, Ingrid Bergman svéd színésznő elnökletével. A versenyben 24 nagyjátékfilm és mindössze 7 rövidfilm vett részt, versenyen kívül pedig 14 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 8 filmet mutattak be, míg a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében 26 és 18 kisfilm vetítésére került sor. A fesztivál felnőtt, a szervező bizottság előző évi döntése – miszerint a filmeket nem a nemzetek küldik, hanem egy bizottság válogatja ki és hívja meg azokat – sikeresnek bizonyult, s a metódust más fesztiválok is kezdték átvenni. Cannes megkerülhetetlenné vált, egyre nagyobb tömegeket vonzott, 1973-ban már 1154 újságíró fordult a szervezőkhöz akkreditálásért. A fesztivál nemzetközi nagydíját megosztva kapta egy amerikai (Madárijesztő) és egy brit film (The Hireling). Ingmar Bergman filmje, a Suttogások és sikolyok „csupán” a Kép- és Hangtechnikai Főbizottság (CST) nagydíját nyerte el, noha a fesztivál előtt több szakértő úgy vélte, ha versenyben indítják, biztos pálmaesélyes. Különdíjban részesült tudományos-fantasztikus művek futurizmusával szakító, egész estét betöltő animációs filmje, A vad bolygó. A versenybe történt beválogatását a kritikusok fontosnak tartották, mert ellensúlyozhatta két, a Croisette vendégeit sokkoló, botrányosnak tartott, s sokak által dühösen támadott szerzői filmet (Marco Ferreri: A nagy zabálás, valamint Jean Eustache: A mama és a kurva). Az előbbit a testi élvezetek tobzódó bemutatásával vulgárisnak, az utóbbit pedig címével, káromkodásaival, hosszával, fekete-fehér kópiájával, túlzott bizalmaskodásával és nyomasztó kilátástalanságával egyszerűen provokatívnak tartották. A két alkotás végül is megosztva kapta a FIPRESCI-díjat és Eustache filmje a zsűri külön nagydíját. Új hullámos filmesek sora jelenhetett meg versenyen kívül is, két legnagyobb képviselőjük Truffaut (Amerikai éjszaka) és (Lo pais), ami azt is jelzi, hogy a válogató bizottság az előző évi – inkább kereskedelmi sikert hozó – filmek helyett elmozdult a szerzői filmek felé. Az „eredeti és merész” válogatás megteremtésének nagy igyekezetben azonban kissé megfeledkeztek a rövidfilmes kategóriáról; a zsűri kénytelen volt sajnálatát kifejezni a túlságosan szerényre sikeredett válogatás miatt, és annak a reményének adott hangot, hogy a jövőben nagyobb figyelmet szentelnek a filmművészet e kifejezési formájának… A fesztiválnak volt egy érdekes, versenyen kívül vetített filmje, az Így látták ők. Nyolc neves filmrendező forgatott Münchenben, az 1972. évi nyári olimpiai játékokon és készített nyolc mesterműnek számító epizódot. Az 1973. évi fesztivál legnagyobb figyelmet keltő filmcsillagja Jacqueline Bisset volt, aki Truffaut oldalán vonult be a vörös szőnyegen, de az ünneplésből kijutott a Deneuve-Mastroianni és Newman-Woodward párosnak is. Noha a nagyközönség nem rajongott a filmért, kellő szeretetet kaptak A nagy zabálás résztvevői: Marcello Mastroianni, Michel Piccoli, Philippe Noiret és Ugo Tognazzi. Rajongással vették körül a Madárijesztő főszereplőpárosát: Gene Hackmant és Al Pacinót, valamint Bergman állandó színésznőit, Liv Ullmannt és Ingrid Thulint (Suttogások és sikolyok). Magyar részről az egész estét betöltő filmek versenyében Kardos Ferenc Petőfi '73 című dokumentumfilmje vett részt, a rövidfilmekében Reisenbüchler Sándor Az 1812-es év című animációs „fantáziajátéka”, amely a zsűri különdíját kapta. A Rendezők Kéthete rendezvényen szintén volt magyar alkotás: Zolnay Pál Fotográfia című filmje, Zala Márkkal, Iglódi Istvánnal és Sebő Ferenccel a főbb szerepekben. Meg kell említeni, hogy a nagydíjas Madárijesztő operatőre a magyar származású Zsigmond Vilmos volt. (hu)
|
