| dbo:abstract
|
- A 33. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1980. május 9. és 23. között került megrendezésre, Kirk Douglas amerikai színész elnökletével. A hivatalos program versenyében 23 nagyjátékfilm és 12 rövidfilm vett részt, versenyen kívül pedig 9, míg az Un certain regard szekcióban 14 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 filmet mutattak be, míg a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében 36 nagyjátékfilm és 16 kisfilm vetítésére került sor. A filmes seregszemle hangulatára rányomta bélyegét, hogy a megnyitó előtt tíz nappal elhunyt Alfred Hitchcock. A megemlékezések irányítására a cannes-i fesztivált 1946-ban megnyitó, a rendezvényekre több alkalommal meghívott filmrendező személyes jó barátját, Grace Kelly monacói hercegnőt kérték fel. A szervezők egy – a fellelhető kópiákból sebtiben összevágott – kisfilmmel rótták le tiszteletüket, melyet Charlton Heston mutatott be, továbbá soron kívül műsorra tűzték a horror nagymesterének három régebbi játékfilmjét: 39 lépcsőfok, Szédülés, valamint . A fesztivál szervezői eredetileg Douglas Sirk német származású amerikai rendezőt szándékozták felkérni zsűrielnöknek, azonban egy félreértés miatt Kirk Douglas színésszel kezdtek egyeztetést – a tévedés végül is „jól sült el”, Douglas népszerűsége kisugárzott a rendezvény egészére. A nyitófilm Fantastica című alkotása volt, a meglepetésfilm pedig Andrej Tarkovszkij versenyen kívül vetített filmje, a Sztalker, amelynek bemutatását – mivel a szovjet hatóságok nem engedélyezték részvételét – a legnagyobb titokban szervezték meg; a filmtekercsekre Boris Vian botránykönyve, a Köpök a sírotokra címét írták. A vetítés megkezdésekor a szovjet küldöttség felháborodva hagyta el a termet és próbálta elérni a film műsorról való levételét. A fesztivál külön érdekessége, hogy most először hívták meg a versenybe az addig csak a párhuzamos rendezvényen bemutatkozó újhullámos Jean-Luc Godard-t. A francia-svájci rendezőn kívül olyan nagy nevek szerepeltek a versenyben, mint a francia Maurice Pialat (Loulou), és Alain Resnais (Amerikai nagybácsim), a japán Kuroszava Akira (Az árnyéklovas), vagy az amerikai (Mindhalálig zene), (Isten hozta, Mister! ) és (A nagy vörös egyes). A zsűri nehezen döntött a sok nagyesélyes film közül; ez az oka, hogy megosztva ítélték oda az Arany Pálmát két, témáját és stílusát tekintve nagyon különböző filmnek (Mindhalálig zene, valamint Az árnyéklovas), továbbá – „a pálmával egyenértékű” – külön nagydíjjal értékelte Alain Resnais Amerikai nagybácsim című alkotását, hogy európai film is részesüljön magas elismerésben. A legjobb színész díjra két nagy esélyes volt: Peter Sellers és Michel Piccoli – végül is ez utóbbi kapta meg az Ugrás a semmibe című olasz filmben nyújtott alakításáért. Ugyanezen alkotás női főszereplője, Anouk Aimée lett a legjobb színésznő. A nemzetközi kritikusok díját ugyancsak az Amerikai nagybácsim kapta, a legjobb elsőfilmesnek járó Arany Kamera díjat pedig a Kritikusok Hete keretében bemutatkozó , Histoire d’Adrien című filmje, melynek külön érdekessége, hogy az akkortájt újra „felfedezett” okcitán nyelven készült. Kisebb botrány nélkül ezt az évet sem úszta meg a fesztivál: Federico Fellini nagy reklámmal beharangozott, versenyen kívül bemutatott A nők városa című filmjét mind a nézők, mind a kritikusok fanyalogva fogadták, sőt az egyik újság címlapon közölte a mester „művészi halálát”. A legnépszerűbb filmcsillag 1980-ban ismét Isabelle Huppert volt, aki három alkotásban is szerepelt: Mészáros Márta: Az örökség, Jean-Luc Godard: Mentse, aki tudja [az életét]), valamint Maurice Pialat: Loulou. Sztárok sorát vonultatta fel Ettore Scola A terasz című filmdrámájában: Marcello Mastroianni, Vittorio Gassman, Stefania Sandrelli, Jean-Louis Trintignant, Ugo Tognazzi és ; továbbá e film mellékszereplőjekén kapott elismerést . Két filmben is játszott Gérard Depardieu (Amerikai nagybácsim, illetve Loulou), azonban a rendezvényeken nem jelent meg, mert összekülönbözött mindkét rendezővel… Isabelle Huppert oldalán volt látható és Godard filmjében. Ott volt Cannes-ban Klaus Kinski és (La femme enfant), Jessica Lange (Mindhalálig zene), Shirley MacLaine és Peter Sellers (Isten hozta, Mister!). A versenyprogramban a magyar filmművészetet ez évben Mészáros Márta magyar-francia koprodukciós filmje, az Örökség képviselte, az Un certain regard szekcióban mutatkozott be Huszárik Zoltán Csontváryról forgatott filmjével. A rövidfilmek versenyében is szerepelt magyar alkotás: a Magyar képek 1., 3., rendezésében. A Rendezők Kéthete párhuzamos szekcióba hívták meg Rózsa János Vasárnapi szülők című filmdrámáját. A fesztiválra kiküldött hivatalos magyar filmdelegáció tagjai voltak: Mészáros Márta, Huszárik Zoltán, Rózsa János filmrendezők, Monori Lili színésznő, Köllő Miklós stúdióvezető, Szabó B. István filmfőigazgató és Dósai István, a Hungarofilm igazgatója. 1980-tól a Rendezők Kéthete keretében nem mutattak be francia filmeket, azokat kizárólag a francia Filmrendezők Szövetsége által immár 7. alkalommal megrendezett Perspective du cinéma français (A francia film perspektívája) szekcióban játszották. A nagyfokú érdeklődés és a vetítőtermek hiánya miatt rendszeressé vált az éjfélkor kezdődő vetítés. A nem éppen erős mezőnyből megemlíthető Micheline Lanctôt filmje, a L'homme à tout faire, valamint Tony Garnett filmdrámája, A prostituált. (hu)
- A 33. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1980. május 9. és 23. között került megrendezésre, Kirk Douglas amerikai színész elnökletével. A hivatalos program versenyében 23 nagyjátékfilm és 12 rövidfilm vett részt, versenyen kívül pedig 9, míg az Un certain regard szekcióban 14 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 filmet mutattak be, míg a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében 36 nagyjátékfilm és 16 kisfilm vetítésére került sor. A filmes seregszemle hangulatára rányomta bélyegét, hogy a megnyitó előtt tíz nappal elhunyt Alfred Hitchcock. A megemlékezések irányítására a cannes-i fesztivált 1946-ban megnyitó, a rendezvényekre több alkalommal meghívott filmrendező személyes jó barátját, Grace Kelly monacói hercegnőt kérték fel. A szervezők egy – a fellelhető kópiákból sebtiben összevágott – kisfilmmel rótták le tiszteletüket, melyet Charlton Heston mutatott be, továbbá soron kívül műsorra tűzték a horror nagymesterének három régebbi játékfilmjét: 39 lépcsőfok, Szédülés, valamint . A fesztivál szervezői eredetileg Douglas Sirk német származású amerikai rendezőt szándékozták felkérni zsűrielnöknek, azonban egy félreértés miatt Kirk Douglas színésszel kezdtek egyeztetést – a tévedés végül is „jól sült el”, Douglas népszerűsége kisugárzott a rendezvény egészére. A nyitófilm Fantastica című alkotása volt, a meglepetésfilm pedig Andrej Tarkovszkij versenyen kívül vetített filmje, a Sztalker, amelynek bemutatását – mivel a szovjet hatóságok nem engedélyezték részvételét – a legnagyobb titokban szervezték meg; a filmtekercsekre Boris Vian botránykönyve, a Köpök a sírotokra címét írták. A vetítés megkezdésekor a szovjet küldöttség felháborodva hagyta el a termet és próbálta elérni a film műsorról való levételét. A fesztivál külön érdekessége, hogy most először hívták meg a versenybe az addig csak a párhuzamos rendezvényen bemutatkozó újhullámos Jean-Luc Godard-t. A francia-svájci rendezőn kívül olyan nagy nevek szerepeltek a versenyben, mint a francia Maurice Pialat (Loulou), és Alain Resnais (Amerikai nagybácsim), a japán Kuroszava Akira (Az árnyéklovas), vagy az amerikai (Mindhalálig zene), (Isten hozta, Mister! ) és (A nagy vörös egyes). A zsűri nehezen döntött a sok nagyesélyes film közül; ez az oka, hogy megosztva ítélték oda az Arany Pálmát két, témáját és stílusát tekintve nagyon különböző filmnek (Mindhalálig zene, valamint Az árnyéklovas), továbbá – „a pálmával egyenértékű” – külön nagydíjjal értékelte Alain Resnais Amerikai nagybácsim című alkotását, hogy európai film is részesüljön magas elismerésben. A legjobb színész díjra két nagy esélyes volt: Peter Sellers és Michel Piccoli – végül is ez utóbbi kapta meg az Ugrás a semmibe című olasz filmben nyújtott alakításáért. Ugyanezen alkotás női főszereplője, Anouk Aimée lett a legjobb színésznő. A nemzetközi kritikusok díját ugyancsak az Amerikai nagybácsim kapta, a legjobb elsőfilmesnek járó Arany Kamera díjat pedig a Kritikusok Hete keretében bemutatkozó , Histoire d’Adrien című filmje, melynek külön érdekessége, hogy az akkortájt újra „felfedezett” okcitán nyelven készült. Kisebb botrány nélkül ezt az évet sem úszta meg a fesztivál: Federico Fellini nagy reklámmal beharangozott, versenyen kívül bemutatott A nők városa című filmjét mind a nézők, mind a kritikusok fanyalogva fogadták, sőt az egyik újság címlapon közölte a mester „művészi halálát”. A legnépszerűbb filmcsillag 1980-ban ismét Isabelle Huppert volt, aki három alkotásban is szerepelt: Mészáros Márta: Az örökség, Jean-Luc Godard: Mentse, aki tudja [az életét]), valamint Maurice Pialat: Loulou. Sztárok sorát vonultatta fel Ettore Scola A terasz című filmdrámájában: Marcello Mastroianni, Vittorio Gassman, Stefania Sandrelli, Jean-Louis Trintignant, Ugo Tognazzi és ; továbbá e film mellékszereplőjekén kapott elismerést . Két filmben is játszott Gérard Depardieu (Amerikai nagybácsim, illetve Loulou), azonban a rendezvényeken nem jelent meg, mert összekülönbözött mindkét rendezővel… Isabelle Huppert oldalán volt látható és Godard filmjében. Ott volt Cannes-ban Klaus Kinski és (La femme enfant), Jessica Lange (Mindhalálig zene), Shirley MacLaine és Peter Sellers (Isten hozta, Mister!). A versenyprogramban a magyar filmművészetet ez évben Mészáros Márta magyar-francia koprodukciós filmje, az Örökség képviselte, az Un certain regard szekcióban mutatkozott be Huszárik Zoltán Csontváryról forgatott filmjével. A rövidfilmek versenyében is szerepelt magyar alkotás: a Magyar képek 1., 3., rendezésében. A Rendezők Kéthete párhuzamos szekcióba hívták meg Rózsa János Vasárnapi szülők című filmdrámáját. A fesztiválra kiküldött hivatalos magyar filmdelegáció tagjai voltak: Mészáros Márta, Huszárik Zoltán, Rózsa János filmrendezők, Monori Lili színésznő, Köllő Miklós stúdióvezető, Szabó B. István filmfőigazgató és Dósai István, a Hungarofilm igazgatója. 1980-tól a Rendezők Kéthete keretében nem mutattak be francia filmeket, azokat kizárólag a francia Filmrendezők Szövetsége által immár 7. alkalommal megrendezett Perspective du cinéma français (A francia film perspektívája) szekcióban játszották. A nagyfokú érdeklődés és a vetítőtermek hiánya miatt rendszeressé vált az éjfélkor kezdődő vetítés. A nem éppen erős mezőnyből megemlíthető Micheline Lanctôt filmje, a L'homme à tout faire, valamint Tony Garnett filmdrámája, A prostituált. (hu)
|
