| dbo:abstract
|
- A 36. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1983. május 7. és 19. között került megrendezésre, amerikai író elnökletével. A hivatalos versenyprogramban 22 nagyjátékfilm és 10 rövidfilm vett részt; versenyen kívül 13, míg az Un certain regard szekcióban 16 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 filmet mutattak be, a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében pedig 19 nagyjátékfilm és 6 Super 8-as kisfilm vetítésére került sor. Az 1983. évi fesztiválon jól szerepeltek a japánok. A fesztivál plakátját a három évvel korábbi arany pálmás Kuroszava Akira lovas szamurájrajza díszítette, közönségsikert aratott Modori-gawa és Boldog karácsonyt Mr. Lawrence! című filmje, az Arany Pálmát pedig honfitársuk, Imamura Sóhei nyerte el (Narajama balladája). Rajtuk kívül egy spanyol és egy szovjet filmrendező is elégedetten térhetett haza: Carlos Saura Carmen című operafilmje két díjat is nyert (technikai nagydíjat, valamint a legjobb művészi hozzájárulás díját), hasonlóan Andrej Tarkovszkijhoz, akinek Nosztalgia című filmje alkotói nagydíjat kapott és elnyerte a FIPRESCI elismerését is. Ugyancsak alkotói nagydíjas lett Robert Bresson utolsó alkotása, A pénz. És még egy „utolsó film”: a zsűri értékítélete találkozott a nagyközönségével, amikor külön nagydíjban részesítette a Monty Python-csoport utolsóként forgatott, az élet értelmét feszegető abszurd, filozofikus, fekete humorú vígjátékát. A hivatalos válogatásra nem lehetett panasz: a fesztivál közönsége – a díjazottakon felül – olyan nagyszerű alkotásokban gyönyörködhetett, mint a Háborús játékok , Gyilkos nyár , Boldog karácsonyt Mr. Lawrence! (Osima Nagisza), vagy A komédia királya (Martin Scorsese). Persze voltak feledhető alkotások is: a franciák fenegyereke, Serge Gainsbourg Egyenlítő című filmje például egyszerűen megbukott, kifütyülték (a rendező ennek ellenére a közönség kedvence maradt). Ami a díjazást illeti, a fesztivál végén kisebb kavarodás támadt: valószínűleg félreértés miatt a japán küldöttséghez az az előzetes információ jutott el, hogy Osima Nagisza Boldog karácsonyt Mr. Lawrence! című filmjét jutalmazzák Arany Pálmával. A rendező és társasága már éppen ünnepelni kezdett, amikor érkezett a hír: mégsem ő, hanem honfitársa veheti át az elismerést… Cannes 1983. évi ügyeletes filmcsillagja volt, aki Nastassja Kinski és Gérard Depardieu partnereként tündökölt a Holdfény a csatorna felett című francia-olasz filmdrámában. Senki sem vonhatta ki magát a Boldog karácsonyt Mr. Lawrence! főhőse, David Bowie varázsa alól. A bemutatott alkotásokban is nagy sztárok vonultattak fel: Robert De Niro és Jerry Lewis (A komédia királya), és Gian Maria Volonté (Mario Ricci halála), Isabelle Huppert, Hanna Schygulla és Marcello Mastroianni (Piera története), Robert Duvall (Az Úr kegyelméből), Nyikita Mihalkov (Kétszemélyes pályaudvar), továbbá Mel Gibson, Sigourney Weaver és Linda Hunt (A veszélyes élet éve). A magyar filmművészetet Kézdi-Kovács Zsolt Visszaesők című alkotása képviselte a hivatalos versenyben, melynek főszereplője, Törőcsik Mari Mandragora-díjban részesült. A rövidfilmek versenyébe kapott meghívást Cakó Ferenc animációs filmje, az Ad astra. Versenyen kívül vetítették Rofusz Ferenc Holtpont című animációs filmjét. A cannes-i fesztivál alternatív párhuzamos rendezvényei közül a Kritikusok Hete keretében volt látható Erdőss Pál filmdrámája, az Adj király katonát!, amely elnyerte az Arany Kamerát. A Rendezők Kéthete szekcióba Sándor Pál Szerencsés Dániel című alkotását hívták meg, amely FIPRESCI-díjat kapott. A fesztiválra kiküldött hivatalos magyar filmdelegáció tagjai voltak: Erdőss Pál, Kézdi-Kovács Zsolt, Sándor Pál filmrendezők, Monori Lili, Törőcsik Mari színésznők és Székely B. Miklós színész. 1979-ben Cannes városa elhatározta, hogy az 1. fesztiválnak helyet adó régi kaszinót lebontatja, és helyén új fesztiválpalotát épít, mely képes lesz kielégíteni a megnőtt igényeket, mind a filmfesztivál, mind pedig az időközben rangossá vált zenei rendezvény (MIDEM) részére. Az építkezés kissé csúszott, és csak az év elején került olyan állapotba, hogy megkezdődhetett az átköltözés a Mediterrán-palotából a Croisette végén felhúzott – vasbeton szerkezete és formája miatt – a köznyelv által azonnal „bunkernek” elkeresztelt új építménybe (akkor még nem borította freskó, hiányoztak a növények…). A kezdetben rengeteg technikai problémával küszködő, igaz nagyobb befogadóképességű, komfortosabb, a médiát is jobban kiszolgáló palotát a közönség nehezen szerette meg. Miután átadták az új fesztiválpalotát a Rendezők Kéthete szekció vetítései átkerültek a Star-ból a Croisette-palotába, amely ebből az alkalomból új burkolatot kapott: a falakon 31 filmrendező kék neon aláírását helyezték el. Az 1500 fős nézősereget befogadni képes, zsúfolásig telt terem nyitófilmje a Porunk hőse zajos sikert aratott, amihez nagyban hozzájárult Mark Knopfler (Dire Straits) kiváló zenéje. (hu)
- A 36. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1983. május 7. és 19. között került megrendezésre, amerikai író elnökletével. A hivatalos versenyprogramban 22 nagyjátékfilm és 10 rövidfilm vett részt; versenyen kívül 13, míg az Un certain regard szekcióban 16 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 filmet mutattak be, a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében pedig 19 nagyjátékfilm és 6 Super 8-as kisfilm vetítésére került sor. Az 1983. évi fesztiválon jól szerepeltek a japánok. A fesztivál plakátját a három évvel korábbi arany pálmás Kuroszava Akira lovas szamurájrajza díszítette, közönségsikert aratott Modori-gawa és Boldog karácsonyt Mr. Lawrence! című filmje, az Arany Pálmát pedig honfitársuk, Imamura Sóhei nyerte el (Narajama balladája). Rajtuk kívül egy spanyol és egy szovjet filmrendező is elégedetten térhetett haza: Carlos Saura Carmen című operafilmje két díjat is nyert (technikai nagydíjat, valamint a legjobb művészi hozzájárulás díját), hasonlóan Andrej Tarkovszkijhoz, akinek Nosztalgia című filmje alkotói nagydíjat kapott és elnyerte a FIPRESCI elismerését is. Ugyancsak alkotói nagydíjas lett Robert Bresson utolsó alkotása, A pénz. És még egy „utolsó film”: a zsűri értékítélete találkozott a nagyközönségével, amikor külön nagydíjban részesítette a Monty Python-csoport utolsóként forgatott, az élet értelmét feszegető abszurd, filozofikus, fekete humorú vígjátékát. A hivatalos válogatásra nem lehetett panasz: a fesztivál közönsége – a díjazottakon felül – olyan nagyszerű alkotásokban gyönyörködhetett, mint a Háborús játékok , Gyilkos nyár , Boldog karácsonyt Mr. Lawrence! (Osima Nagisza), vagy A komédia királya (Martin Scorsese). Persze voltak feledhető alkotások is: a franciák fenegyereke, Serge Gainsbourg Egyenlítő című filmje például egyszerűen megbukott, kifütyülték (a rendező ennek ellenére a közönség kedvence maradt). Ami a díjazást illeti, a fesztivál végén kisebb kavarodás támadt: valószínűleg félreértés miatt a japán küldöttséghez az az előzetes információ jutott el, hogy Osima Nagisza Boldog karácsonyt Mr. Lawrence! című filmjét jutalmazzák Arany Pálmával. A rendező és társasága már éppen ünnepelni kezdett, amikor érkezett a hír: mégsem ő, hanem honfitársa veheti át az elismerést… Cannes 1983. évi ügyeletes filmcsillagja volt, aki Nastassja Kinski és Gérard Depardieu partnereként tündökölt a Holdfény a csatorna felett című francia-olasz filmdrámában. Senki sem vonhatta ki magát a Boldog karácsonyt Mr. Lawrence! főhőse, David Bowie varázsa alól. A bemutatott alkotásokban is nagy sztárok vonultattak fel: Robert De Niro és Jerry Lewis (A komédia királya), és Gian Maria Volonté (Mario Ricci halála), Isabelle Huppert, Hanna Schygulla és Marcello Mastroianni (Piera története), Robert Duvall (Az Úr kegyelméből), Nyikita Mihalkov (Kétszemélyes pályaudvar), továbbá Mel Gibson, Sigourney Weaver és Linda Hunt (A veszélyes élet éve). A magyar filmművészetet Kézdi-Kovács Zsolt Visszaesők című alkotása képviselte a hivatalos versenyben, melynek főszereplője, Törőcsik Mari Mandragora-díjban részesült. A rövidfilmek versenyébe kapott meghívást Cakó Ferenc animációs filmje, az Ad astra. Versenyen kívül vetítették Rofusz Ferenc Holtpont című animációs filmjét. A cannes-i fesztivál alternatív párhuzamos rendezvényei közül a Kritikusok Hete keretében volt látható Erdőss Pál filmdrámája, az Adj király katonát!, amely elnyerte az Arany Kamerát. A Rendezők Kéthete szekcióba Sándor Pál Szerencsés Dániel című alkotását hívták meg, amely FIPRESCI-díjat kapott. A fesztiválra kiküldött hivatalos magyar filmdelegáció tagjai voltak: Erdőss Pál, Kézdi-Kovács Zsolt, Sándor Pál filmrendezők, Monori Lili, Törőcsik Mari színésznők és Székely B. Miklós színész. 1979-ben Cannes városa elhatározta, hogy az 1. fesztiválnak helyet adó régi kaszinót lebontatja, és helyén új fesztiválpalotát épít, mely képes lesz kielégíteni a megnőtt igényeket, mind a filmfesztivál, mind pedig az időközben rangossá vált zenei rendezvény (MIDEM) részére. Az építkezés kissé csúszott, és csak az év elején került olyan állapotba, hogy megkezdődhetett az átköltözés a Mediterrán-palotából a Croisette végén felhúzott – vasbeton szerkezete és formája miatt – a köznyelv által azonnal „bunkernek” elkeresztelt új építménybe (akkor még nem borította freskó, hiányoztak a növények…). A kezdetben rengeteg technikai problémával küszködő, igaz nagyobb befogadóképességű, komfortosabb, a médiát is jobban kiszolgáló palotát a közönség nehezen szerette meg. Miután átadták az új fesztiválpalotát a Rendezők Kéthete szekció vetítései átkerültek a Star-ból a Croisette-palotába, amely ebből az alkalomból új burkolatot kapott: a falakon 31 filmrendező kék neon aláírását helyezték el. Az 1500 fős nézősereget befogadni képes, zsúfolásig telt terem nyitófilmje a Porunk hőse zajos sikert aratott, amihez nagyban hozzájárult Mark Knopfler (Dire Straits) kiváló zenéje. (hu)
|
