| dbo:abstract
|
- A 2014-es Formula–1 világbajnokság sorrendben a 65. Formula–1-es szezon volt. A szezon 19 nagydíjból állt, amin 11 csapat 22 autóval indult. Az egyéni világbajnok a brit Lewis Hamilton (Mercedes) lett 384 ponttal, aki ezzel második világbajnoki címét szerezte meg, a konstruktőri világbajnok pedig a Mercedes lett összesen 701 ponttal, amely először szerezte meg a világbajnoki címet. A szezon rengeteg változást és érdekességet hozott. Visszatértek a turbómotorok, először (és utoljára) osztottak dupla pontokat a szezonzáró futamon, új nagydíjként bemutatkozott az orosz nagydíj, valamint visszatért az osztrák nagydíj, a japán nagydíjon Jules Bianchi a 21. századi Formula–1 legsúlyosabb balesetét szenvedte el (szintén ő a monacói nagydíjon a Marussia első pontjait szerezte meg), a Marussia csődbe ment, valamint csődközelbe került a Caterham is (ám ők 2,35 millió font összegyűjtésével végül részt tudtak venni a szezonzáró futamon), szintén a Caterhamnél két szezonközi pilótacsere is történt (André Lotterer és Will Stevens is lehetőséget kapott egy-egy nagydíjon), 22 év után először vezetett Formula–1-es autót versenyhétvégén női pilóta Susie Wolff személyében (két szabadedzésen), a korábbi négyszeres világbajnok Sebastian Vettel nem tudta megvédeni címét, a két Mercedes-pilótán (Hamiltonon és Rosbergen) kívül csak a Red Bull-os Daniel Ricciardo tudott futamot nyerni (szám szerint hármat), az egyetlen, nem valamelyik Mercedes-versenyző által elhódított pole-pozíció pedig a Williams-es Felipe Massa nevéhez fűződik. A Formula–1 története során először külön trófeát osztottak annak a versenyzőnek, aki a legtöbb pole-pozíciót szerezte meg a szezon folyamán, ezt Nico Rosberg nyerte, összesen 11 pole-pozícióval. Rajta kívül csak két pilóta tudott az első rajtkockából indulni: Lewis Hamilton 7, Felipe Massa pedig mindössze 1 alkalommal. (hu)
- A 2014-es Formula–1 világbajnokság sorrendben a 65. Formula–1-es szezon volt. A szezon 19 nagydíjból állt, amin 11 csapat 22 autóval indult. Az egyéni világbajnok a brit Lewis Hamilton (Mercedes) lett 384 ponttal, aki ezzel második világbajnoki címét szerezte meg, a konstruktőri világbajnok pedig a Mercedes lett összesen 701 ponttal, amely először szerezte meg a világbajnoki címet. A szezon rengeteg változást és érdekességet hozott. Visszatértek a turbómotorok, először (és utoljára) osztottak dupla pontokat a szezonzáró futamon, új nagydíjként bemutatkozott az orosz nagydíj, valamint visszatért az osztrák nagydíj, a japán nagydíjon Jules Bianchi a 21. századi Formula–1 legsúlyosabb balesetét szenvedte el (szintén ő a monacói nagydíjon a Marussia első pontjait szerezte meg), a Marussia csődbe ment, valamint csődközelbe került a Caterham is (ám ők 2,35 millió font összegyűjtésével végül részt tudtak venni a szezonzáró futamon), szintén a Caterhamnél két szezonközi pilótacsere is történt (André Lotterer és Will Stevens is lehetőséget kapott egy-egy nagydíjon), 22 év után először vezetett Formula–1-es autót versenyhétvégén női pilóta Susie Wolff személyében (két szabadedzésen), a korábbi négyszeres világbajnok Sebastian Vettel nem tudta megvédeni címét, a két Mercedes-pilótán (Hamiltonon és Rosbergen) kívül csak a Red Bull-os Daniel Ricciardo tudott futamot nyerni (szám szerint hármat), az egyetlen, nem valamelyik Mercedes-versenyző által elhódított pole-pozíció pedig a Williams-es Felipe Massa nevéhez fűződik. A Formula–1 története során először külön trófeát osztottak annak a versenyzőnek, aki a legtöbb pole-pozíciót szerezte meg a szezon folyamán, ezt Nico Rosberg nyerte, összesen 11 pole-pozícióval. Rajta kívül csak két pilóta tudott az első rajtkockából indulni: Lewis Hamilton 7, Felipe Massa pedig mindössze 1 alkalommal. (hu)
|
