| dbo:abstract
|
- Bartók Béla 2 elégia (Op. 8b, Sz. 41, BB 49) című sorozat zongorára készült, 1908–1909 között. A mű kb. 15 perc hosszú. Az első darab 1908 februárjából származik, a második elégia 1909 decemberében keletkezett. Az első elégia a Geyer Stefivel történt szakítás érzelmi krízisének utóhangja: a darab tetőpontján ismét felhangzik a tercekből épített „Leitmotiv”. Ez a mű – Bartóktól szokatlanul – eléggé személyes hangvételűre sikeredett. A második tétel forradalmi újítása az a nagymértékű szabadság, amit az előadó kezébe adott a szerző: a zongorista tetszésére bízta a kísérő figurák számát a darab egyes részleteiben. A második Elégia motivikusan egységes: arra a legördülő öt hangra épült, amely az első Elégiában is felhasznált „Leitmotiv” fordításból alakult. A darab harmóniavilága a francia Claude Debussy hatásáról árulkodik.
* Tételek: 1.
* Grave 2.
* Molto adagio (hu)
- Bartók Béla 2 elégia (Op. 8b, Sz. 41, BB 49) című sorozat zongorára készült, 1908–1909 között. A mű kb. 15 perc hosszú. Az első darab 1908 februárjából származik, a második elégia 1909 decemberében keletkezett. Az első elégia a Geyer Stefivel történt szakítás érzelmi krízisének utóhangja: a darab tetőpontján ismét felhangzik a tercekből épített „Leitmotiv”. Ez a mű – Bartóktól szokatlanul – eléggé személyes hangvételűre sikeredett. A második tétel forradalmi újítása az a nagymértékű szabadság, amit az előadó kezébe adott a szerző: a zongorista tetszésére bízta a kísérő figurák számát a darab egyes részleteiben. A második Elégia motivikusan egységes: arra a legördülő öt hangra épült, amely az első Elégiában is felhasznált „Leitmotiv” fordításból alakult. A darab harmóniavilága a francia Claude Debussy hatásáról árulkodik.
* Tételek: 1.
* Grave 2.
* Molto adagio (hu)
|
