| dbo:abstract
|
- Bartók Béla 1927 szeptemberében írta meg a III. vonósnégyest (Sz. 85, BB 93). Hangzása és formai megoldása egyaránt szokatlan, újszerű és a maga idejében meghökkentő volt. Bartók vonósnégyesei közül ez az a kompozíció, ahol a legélesebb ellentétek csapnak össze, a legkeményebb disszonanciák súrlódnak, mintha a szerző ekkor ütközött volna az őt körülvevő társadalom legridegebb ellenállásába. A mű négy tételes, a tételek a következők: 1.
* Prima parte: Moderato 2.
* Seconda parte: Allegro 3.
* Recapitulazione della prima parte: Moderato 4.
* Coda: Allegro molto Ez a mű a legkomplexebb a bartóki vonósnégyesek közül, igen kevés zenei anyagból építkezik; evvel párhuzamosan a legrövidebb is, kb. 15 perc. A darab harmóniailag és kontrapunkt alkalmazásában is sokkal érdekesebb, mint előbbi vonósnégyesei, ezen felül új technikákat is bevet, úgymint:
* sul ponticello (vonót a fogólap felett kell húzni)
* (a vonó szőre helyett a fáját kell használni)
* glissando (egyik hangról a másikra csúszás)
* ún. Bartók pizzicato (a húrt úgy meg kell pengetni, hogy az pattanjon vissza a fogólapról) Egy legenda szerint Bartókot Alban Berg inspirálta a vonósnégyes írása közben, miután 1927-ben hallotta az 1926-ban bemutatott darabot. Bartók III. vonósnégyese a Musical Society Fund of Philadelphia által kiírt kamarazenei versenyen Alfredo Casaellával megosztva nyerte el az első helyezettnek járó 6.000 dolláros díjat, az ajánlás is a Musical Society Fund of Philadelphia részére szól. A bemutató 1929. február 19-én volt, ahol a Waldbauer-Kerpely Quartet játszott. Még ugyanebben az évben a művet a Universal Edition jelentette meg. (hu)
- Bartók Béla 1927 szeptemberében írta meg a III. vonósnégyest (Sz. 85, BB 93). Hangzása és formai megoldása egyaránt szokatlan, újszerű és a maga idejében meghökkentő volt. Bartók vonósnégyesei közül ez az a kompozíció, ahol a legélesebb ellentétek csapnak össze, a legkeményebb disszonanciák súrlódnak, mintha a szerző ekkor ütközött volna az őt körülvevő társadalom legridegebb ellenállásába. A mű négy tételes, a tételek a következők: 1.
* Prima parte: Moderato 2.
* Seconda parte: Allegro 3.
* Recapitulazione della prima parte: Moderato 4.
* Coda: Allegro molto Ez a mű a legkomplexebb a bartóki vonósnégyesek közül, igen kevés zenei anyagból építkezik; evvel párhuzamosan a legrövidebb is, kb. 15 perc. A darab harmóniailag és kontrapunkt alkalmazásában is sokkal érdekesebb, mint előbbi vonósnégyesei, ezen felül új technikákat is bevet, úgymint:
* sul ponticello (vonót a fogólap felett kell húzni)
* (a vonó szőre helyett a fáját kell használni)
* glissando (egyik hangról a másikra csúszás)
* ún. Bartók pizzicato (a húrt úgy meg kell pengetni, hogy az pattanjon vissza a fogólapról) Egy legenda szerint Bartókot Alban Berg inspirálta a vonósnégyes írása közben, miután 1927-ben hallotta az 1926-ban bemutatott darabot. Bartók III. vonósnégyese a Musical Society Fund of Philadelphia által kiírt kamarazenei versenyen Alfredo Casaellával megosztva nyerte el az első helyezettnek járó 6.000 dolláros díjat, az ajánlás is a Musical Society Fund of Philadelphia részére szól. A bemutató 1929. február 19-én volt, ahol a Waldbauer-Kerpely Quartet játszott. Még ugyanebben az évben a művet a Universal Edition jelentette meg. (hu)
|
