| dbo:abstract
|
- Az Alkotmánybíróság 1994. július 24-én hozott határozatával megsemmisítette az akkori Btk. (1978. évi IV. törvény) 232. §-át, ami a "Hatóság vagy hivatalos személy megsértése" címszó alatt rendelkezett. Ezen rendelkezés kimondta, hogy: „(1) Aki más előtt olyan tényt állít, híresztel vagy olyan tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, amely a hivatalos személy becsületének csorbítására, vagy a hatóságot képviselő hivatalos személy megsértésén keresztül a hatóság becsületének csorbítására alkalmas, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. (2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a hatóság vagy hivatalos személy működésével kapcsolatban a hivatalos személy becsületének, vagy a hatóságot képviselő hivatalos személy megsértésén keresztül a hatóság becsületének csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy ilyen cselekményt követ el. (3) Bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki az (1) és (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt nagy nyilvánosság előtt követi el. (4) Nem büntethető az elkövető, ha az állított tény valónak bizonyul. A valóság bizonyításának akkor van helye, ha a tény állítását vagy híresztelését, illetve a tényre utaló kifejezés használatát közérdek vagy bárki jogos érdeke indokolta. (5) Hatóság vagy hivatalos személy megsértése miatt büntető eljárásnak csak jogszabályban meghatározott szerv vagy személy feljelentése alapján van helye.” Tehát akár börtönbüntetéssel is sújtható volt az a személy, aki akár tényállítással, akár értékítélettel kritizálta a hatóságot vagy az azt képviselő hivatalos személyt. Minősített esetnek számított, ha ezt valaki nagy nyilvánosság előtt tette, így súlyosabb büntetésre is számíthatott (pl. újságcikk, beszéd). Különösen fontos kiemelni azt a tényt, hogy a tényállás szerint a becsület csorbítására alkalmas tény valóságtartalma nem tényállási eleme a bűncselekménynek, ezáltal a való és valótlan tény közlése ugyanúgy bűncselekménynek minősült. Volt lehetőség ellenbizonyításra, ám erre is csak akkor, ha a sértő kijelentés elhangzását a közérdek vagy bárki jogos érdeke szükségessé tette. Ez azt jelenti, hogy megfordult a bizonyítási teher és annak kellett ártatlanságát bizonyítania, akit büntetőeljárás alá vontak. Ez egyenesen szembement az ártatlanság vélelmének alapelvével. A magánszemély által benyújtott alkotmányjogi panaszban sérelmezték, hogy ezen törvényi rendelkezés ellentétes a véleménynyilvánítás szabadságával és egyenesen szembemegy a jogállamiság követelményeivel. Tehát ezen határozat lényegi kérdésekben foglalt állást a közhatalmat gyakorló személyek bírálhatóságáról a véleménynyilvánítási szabadság és a sajtószabadság határainak meghúzásával. (hu)
- Az Alkotmánybíróság 1994. július 24-én hozott határozatával megsemmisítette az akkori Btk. (1978. évi IV. törvény) 232. §-át, ami a "Hatóság vagy hivatalos személy megsértése" címszó alatt rendelkezett. Ezen rendelkezés kimondta, hogy: „(1) Aki más előtt olyan tényt állít, híresztel vagy olyan tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, amely a hivatalos személy becsületének csorbítására, vagy a hatóságot képviselő hivatalos személy megsértésén keresztül a hatóság becsületének csorbítására alkalmas, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. (2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a hatóság vagy hivatalos személy működésével kapcsolatban a hivatalos személy becsületének, vagy a hatóságot képviselő hivatalos személy megsértésén keresztül a hatóság becsületének csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy ilyen cselekményt követ el. (3) Bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki az (1) és (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt nagy nyilvánosság előtt követi el. (4) Nem büntethető az elkövető, ha az állított tény valónak bizonyul. A valóság bizonyításának akkor van helye, ha a tény állítását vagy híresztelését, illetve a tényre utaló kifejezés használatát közérdek vagy bárki jogos érdeke indokolta. (5) Hatóság vagy hivatalos személy megsértése miatt büntető eljárásnak csak jogszabályban meghatározott szerv vagy személy feljelentése alapján van helye.” Tehát akár börtönbüntetéssel is sújtható volt az a személy, aki akár tényállítással, akár értékítélettel kritizálta a hatóságot vagy az azt képviselő hivatalos személyt. Minősített esetnek számított, ha ezt valaki nagy nyilvánosság előtt tette, így súlyosabb büntetésre is számíthatott (pl. újságcikk, beszéd). Különösen fontos kiemelni azt a tényt, hogy a tényállás szerint a becsület csorbítására alkalmas tény valóságtartalma nem tényállási eleme a bűncselekménynek, ezáltal a való és valótlan tény közlése ugyanúgy bűncselekménynek minősült. Volt lehetőség ellenbizonyításra, ám erre is csak akkor, ha a sértő kijelentés elhangzását a közérdek vagy bárki jogos érdeke szükségessé tette. Ez azt jelenti, hogy megfordult a bizonyítási teher és annak kellett ártatlanságát bizonyítania, akit büntetőeljárás alá vontak. Ez egyenesen szembement az ártatlanság vélelmének alapelvével. A magánszemély által benyújtott alkotmányjogi panaszban sérelmezték, hogy ezen törvényi rendelkezés ellentétes a véleménynyilvánítás szabadságával és egyenesen szembemegy a jogállamiság követelményeivel. Tehát ezen határozat lényegi kérdésekben foglalt állást a közhatalmat gyakorló személyek bírálhatóságáról a véleménynyilvánítási szabadság és a sajtószabadság határainak meghúzásával. (hu)
|
