| dbo:abstract
|
- A 2000. év problémája (ismert még mint: a 2000-es év problémája, Y2K-probléma, ezredfordulós bug – angolul Y2K problem, Millennium bug, Y2K bug vagy egyszerűen Y2K) oka a számítástechnikában és más – nem feltétlenül elektronikus – adattárolás során alkalmazott egyszerű fogás volt, hogy a különböző okokból − elsősorban a tárhelyek korlátozott mérete miatt − négy számjegy helyett csak az utolsó két számjegyet használták az évek azonosítására. Ebben a rendszerben a 2000. évet ugyanúgy 00 jelöli, mint az 1900-at, és a legtöbb program tervezésének eredményeként az 1999 után következő 00-át 1900-ként (esetleg 19100-ként vagy 100-ként) értelmezi, ami komoly gondokat okozhat a dátumok összehasonlításával dolgozó rendszerek működésében. Mindez sokáig nem tűnt aggályosnak, a lyukkártyás korszakban, illetve az első számítógépek időszakában jelentős előnyökkel járt, hogy két számjeggyel kevesebbet kellett tárolni. A rövidített évszámok használata az 1960–70-es években programozói mesterfogásnak számított, melynek révén hatékonyabbá lehetett tenni a gépek működését. 1997-ben a (BSI) kifejlesztette a DISC PD2000-1 szabványt, ami meghatározza a 2000. évnek való megfelelés követelményeit az alábbi négy szabály alapján: 1.
* Semmilyen érvényes dátum nem okozhat szolgáltatáskimaradást. 2.
* A dátumok közötti különbségek számításának helyesnek kell lennie attól függetlenül, hogy a két dátum különböző évszázadban található-e. 3.
* Minden interfészen és minden tárolt adatban az évszázadnak egyértelműnek kell lennie, akár explicit meghatározott módon, akár algoritmus által kiszámíthatóan. 4.
* A 2000-et szökőévként kell kezelnie. A szabvány két, számítógépes programokban gyakran előforduló problémát azonosított:
* Először is, az évszámok két számjegyen történő tárolása logikai hibákat okoz az x99-ről x00 évre való átforduláskor. Ez egyes dátumokkal dolgozó szoftvereknél hibás működést okozott 2000. január 1-jén és azután, illetve a nagyobb „eseményhorizonttal” dolgozó szoftverek esetében már korábban is. Megfelelő javítás alkalmazása nélkül a hosszú időre tervezett szoftverek meghibásodása volt várható, amikor a „…97, 98, 99, 00…” számsorozat egyszer csak megszűnt monoton növekvőnek lenni.
* Másodszor, egyes programozók félreértették a Gergely-naptár azon szabályát, mely szerint a 100-zal osztható sorszámú évek nem szökőévek – létezik ugyanis egy kiegészítő szabály, mely szerint négyből három 100-zal osztható év valóban nem szökőév, de a 400-zal osztható évek mégiscsak azok. Tehát a 2000. év szökőév volt. A problémát elsőként Bob Bemer fedezte fel 1958-ban egy genealógiai szoftveren dolgozva, és szóvá is tette azt. A következő két évtizedben a szakértő igyekezett rávenni kollégáit, hogy kezdjenek négy számjegyű évszámokkal operálni, fáradozásait azonban nagyrészt figyelmen kívül hagyták. A programozók többsége elképzelhetetlennek tartotta, hogy az általa írt szoftver még több évtized múlva is használatban lesz, így a precizitás helyett a spórolás mellett tette le voksát, majd a következő generációk tagjai is követték őket ebben. Bár az 1970-es évektől folyamatosan jelentek meg cikkek az „ezredfordulós” dátumproblémával kapcsolatban, a világ nagy része csak az 1990-es évek közepén kapott észbe. Az államigazgatást, a nagyvállalatokat, azon belül is leginkább a pénzügyi szférát tartották leginkább veszélyeztetettnek. Az évforduló alaposan megkavarhatta volna a kamatszámítást, az értékpapírok, hitelek, bankkártyák futamidejének végét; lejárttá, késedelmessé tehetett volna konstrukciókat, melyek korántsem azok és így tovább. Az esetleges összeomlás elkerülésére hatalmas összegeket (akkori áron több mint 300 milliárd USD-t) fordítottak világszerte, a vállalatok és más szervezetek megvizsgálták, kijavították és frissítették számítógépes rendszereiket. Sokak aggodalma ellenére tehát 1999 szilvesztere után valóban nem következett be globális katasztrófa, bár nagy számban jelentkeztek kisebb súlyú, de könnyen javítható meghibásodások (pl. egy 2000. január 1-jén született csecsemőt százévesnek jegyzett fel a kórházi rendszer, és léteztek még 2005-ben is honlapok 19105 dátummal). Megoszlanak a vélemények arról, hogy az Y2K-probléma valóban komolytalan volt, vagy épp ellenkezőleg, a jól elköltött hatalmas pénzösszegek akadályozták meg az összeomlást. (hu)
- A 2000. év problémája (ismert még mint: a 2000-es év problémája, Y2K-probléma, ezredfordulós bug – angolul Y2K problem, Millennium bug, Y2K bug vagy egyszerűen Y2K) oka a számítástechnikában és más – nem feltétlenül elektronikus – adattárolás során alkalmazott egyszerű fogás volt, hogy a különböző okokból − elsősorban a tárhelyek korlátozott mérete miatt − négy számjegy helyett csak az utolsó két számjegyet használták az évek azonosítására. Ebben a rendszerben a 2000. évet ugyanúgy 00 jelöli, mint az 1900-at, és a legtöbb program tervezésének eredményeként az 1999 után következő 00-át 1900-ként (esetleg 19100-ként vagy 100-ként) értelmezi, ami komoly gondokat okozhat a dátumok összehasonlításával dolgozó rendszerek működésében. Mindez sokáig nem tűnt aggályosnak, a lyukkártyás korszakban, illetve az első számítógépek időszakában jelentős előnyökkel járt, hogy két számjeggyel kevesebbet kellett tárolni. A rövidített évszámok használata az 1960–70-es években programozói mesterfogásnak számított, melynek révén hatékonyabbá lehetett tenni a gépek működését. 1997-ben a (BSI) kifejlesztette a DISC PD2000-1 szabványt, ami meghatározza a 2000. évnek való megfelelés követelményeit az alábbi négy szabály alapján: 1.
* Semmilyen érvényes dátum nem okozhat szolgáltatáskimaradást. 2.
* A dátumok közötti különbségek számításának helyesnek kell lennie attól függetlenül, hogy a két dátum különböző évszázadban található-e. 3.
* Minden interfészen és minden tárolt adatban az évszázadnak egyértelműnek kell lennie, akár explicit meghatározott módon, akár algoritmus által kiszámíthatóan. 4.
* A 2000-et szökőévként kell kezelnie. A szabvány két, számítógépes programokban gyakran előforduló problémát azonosított:
* Először is, az évszámok két számjegyen történő tárolása logikai hibákat okoz az x99-ről x00 évre való átforduláskor. Ez egyes dátumokkal dolgozó szoftvereknél hibás működést okozott 2000. január 1-jén és azután, illetve a nagyobb „eseményhorizonttal” dolgozó szoftverek esetében már korábban is. Megfelelő javítás alkalmazása nélkül a hosszú időre tervezett szoftverek meghibásodása volt várható, amikor a „…97, 98, 99, 00…” számsorozat egyszer csak megszűnt monoton növekvőnek lenni.
* Másodszor, egyes programozók félreértették a Gergely-naptár azon szabályát, mely szerint a 100-zal osztható sorszámú évek nem szökőévek – létezik ugyanis egy kiegészítő szabály, mely szerint négyből három 100-zal osztható év valóban nem szökőév, de a 400-zal osztható évek mégiscsak azok. Tehát a 2000. év szökőév volt. A problémát elsőként Bob Bemer fedezte fel 1958-ban egy genealógiai szoftveren dolgozva, és szóvá is tette azt. A következő két évtizedben a szakértő igyekezett rávenni kollégáit, hogy kezdjenek négy számjegyű évszámokkal operálni, fáradozásait azonban nagyrészt figyelmen kívül hagyták. A programozók többsége elképzelhetetlennek tartotta, hogy az általa írt szoftver még több évtized múlva is használatban lesz, így a precizitás helyett a spórolás mellett tette le voksát, majd a következő generációk tagjai is követték őket ebben. Bár az 1970-es évektől folyamatosan jelentek meg cikkek az „ezredfordulós” dátumproblémával kapcsolatban, a világ nagy része csak az 1990-es évek közepén kapott észbe. Az államigazgatást, a nagyvállalatokat, azon belül is leginkább a pénzügyi szférát tartották leginkább veszélyeztetettnek. Az évforduló alaposan megkavarhatta volna a kamatszámítást, az értékpapírok, hitelek, bankkártyák futamidejének végét; lejárttá, késedelmessé tehetett volna konstrukciókat, melyek korántsem azok és így tovább. Az esetleges összeomlás elkerülésére hatalmas összegeket (akkori áron több mint 300 milliárd USD-t) fordítottak világszerte, a vállalatok és más szervezetek megvizsgálták, kijavították és frissítették számítógépes rendszereiket. Sokak aggodalma ellenére tehát 1999 szilvesztere után valóban nem következett be globális katasztrófa, bár nagy számban jelentkeztek kisebb súlyú, de könnyen javítható meghibásodások (pl. egy 2000. január 1-jén született csecsemőt százévesnek jegyzett fel a kórházi rendszer, és léteztek még 2005-ben is honlapok 19105 dátummal). Megoszlanak a vélemények arról, hogy az Y2K-probléma valóban komolytalan volt, vagy épp ellenkezőleg, a jól elköltött hatalmas pénzösszegek akadályozták meg az összeomlást. (hu)
|
