| dbo:abstract
|
- Amikor a spanyolok 1492-ben elérték a Karib-szigeteket, három fő ember csoportot találtak. Mindannyian Dél-Amerikából vándoroltak a szigetekre viszonylagosan a közel múltban. A kis számú ciboney indiánok (vagy Siboney) Hispaniola és Kuba északnyugati csücskén éltek. A Bahamákon, Nagy-Antillákon és Trinidadon az aravak indiánok települtek le. A karibok a Virgin-szigetek, a Kis-Antillák számos szigetét valamint Trinidad északnyugati részét birtokolták. A fehér emberek letelepedésében és fennmaradásában e három indián csoportnak nagy szerepe volt. Elsőként a ciboney indiánok kb. i. e. 1500 körül jelentek meg Kuba és Hispaniola északnyugati partján. Kis csoportokban (család) éltek, s gyűjtögetéssel, halászattal, vadászattal tartották fenn magukat. Mint a többi szigeteken elő őslakók, ők is kevés ruházatot hordtak, és festettek a testüket. A telephelyeiken nem találtak semmi bizonyítékot arra, hogy növénytermesztéssel, fazekassággal vagy fegyver készítésével foglalkoztak volna. Pattintott kőeszközöket használtak. A ciboney indiánokkal ellentétben az aravak és karib indiánok sokkal előrehaladottabb életmódot folytattak. Az aravak és karib emberek gyakran voltak kapcsolatban egymással, mindegyik csoport alapvetően hasonló anyagokat, technológiát használt, hasonló módon vadásztak, halásztak és művelték meg a földet, azonos technológiával szőtték a ruhákat, készítették az agyagedényeket és más háztartási eszközöket. Ezt az ismeretet feltehetőleg az Amazonas-medencéből hozták magukkal. Azonban jelentős különbség volt szociális és politikai szervezeteik felépítésében s a vallás gyakorlása terén. Lehetséges azonban, hogy ezeket a különbségeket a spanyol megfigyelők eltúlozták. Mind a két népcsoport a Dél-Amerikából magukkal hozott módszerrel tette termékennyé a földet, amely conuco néven ismert. A száraz évszak vége felé leégették a bozótot, az erdőt, hogy azt térd magasságú, 3 méter szélességű dombokká formálják. Az asszonyok hegyes botokat használva különböző gyökereket ültettek, mint például a keserű és az édes yucca (manioka), nyílgyökér. Egy ilyen mesterséges dombot 10-15 évig használtak megművelésre. Ez a módszer lehetővé tette a nagy értékű tápanyagot (keményítő és cukor) tartalmazó növények termesztését aránylag kis erőfeszítéssel. A gyökérfélék mellett ismerték még az amerikai mogyorót, a paprikát, a lopótököt valamit az édesburgonyát. Kisebb mennyiségű dohányt, kukoricát, babot és tököt is ültettek. Étrendjüket a helyi gyümölcsök, mint például az ananász, vagy a guava és a kesu egészítette ki. Proteinszükségletüket részben vadászattal biztosították, de ebből nem jutottak elég fehérjéhez, ezért a hutiák, a iguana és a különböző madarak (galamb, papagáj) mellett megették a kígyókat, gilisztaféléket, pókokat és rovarokat is. A tenger sokkal gazdagabb választékot kínált, mint a föld: sokfajta vízimadár, kagyló, rák, hal, a nagy vízi emlősök közül a lamantin. Az mind a tojása, mind a húsa kedvelt ételük volt (egyes példányok tömege meghaladta a 600 kg-ot is). (hu)
- Amikor a spanyolok 1492-ben elérték a Karib-szigeteket, három fő ember csoportot találtak. Mindannyian Dél-Amerikából vándoroltak a szigetekre viszonylagosan a közel múltban. A kis számú ciboney indiánok (vagy Siboney) Hispaniola és Kuba északnyugati csücskén éltek. A Bahamákon, Nagy-Antillákon és Trinidadon az aravak indiánok települtek le. A karibok a Virgin-szigetek, a Kis-Antillák számos szigetét valamint Trinidad északnyugati részét birtokolták. A fehér emberek letelepedésében és fennmaradásában e három indián csoportnak nagy szerepe volt. Elsőként a ciboney indiánok kb. i. e. 1500 körül jelentek meg Kuba és Hispaniola északnyugati partján. Kis csoportokban (család) éltek, s gyűjtögetéssel, halászattal, vadászattal tartották fenn magukat. Mint a többi szigeteken elő őslakók, ők is kevés ruházatot hordtak, és festettek a testüket. A telephelyeiken nem találtak semmi bizonyítékot arra, hogy növénytermesztéssel, fazekassággal vagy fegyver készítésével foglalkoztak volna. Pattintott kőeszközöket használtak. A ciboney indiánokkal ellentétben az aravak és karib indiánok sokkal előrehaladottabb életmódot folytattak. Az aravak és karib emberek gyakran voltak kapcsolatban egymással, mindegyik csoport alapvetően hasonló anyagokat, technológiát használt, hasonló módon vadásztak, halásztak és művelték meg a földet, azonos technológiával szőtték a ruhákat, készítették az agyagedényeket és más háztartási eszközöket. Ezt az ismeretet feltehetőleg az Amazonas-medencéből hozták magukkal. Azonban jelentős különbség volt szociális és politikai szervezeteik felépítésében s a vallás gyakorlása terén. Lehetséges azonban, hogy ezeket a különbségeket a spanyol megfigyelők eltúlozták. Mind a két népcsoport a Dél-Amerikából magukkal hozott módszerrel tette termékennyé a földet, amely conuco néven ismert. A száraz évszak vége felé leégették a bozótot, az erdőt, hogy azt térd magasságú, 3 méter szélességű dombokká formálják. Az asszonyok hegyes botokat használva különböző gyökereket ültettek, mint például a keserű és az édes yucca (manioka), nyílgyökér. Egy ilyen mesterséges dombot 10-15 évig használtak megművelésre. Ez a módszer lehetővé tette a nagy értékű tápanyagot (keményítő és cukor) tartalmazó növények termesztését aránylag kis erőfeszítéssel. A gyökérfélék mellett ismerték még az amerikai mogyorót, a paprikát, a lopótököt valamit az édesburgonyát. Kisebb mennyiségű dohányt, kukoricát, babot és tököt is ültettek. Étrendjüket a helyi gyümölcsök, mint például az ananász, vagy a guava és a kesu egészítette ki. Proteinszükségletüket részben vadászattal biztosították, de ebből nem jutottak elég fehérjéhez, ezért a hutiák, a iguana és a különböző madarak (galamb, papagáj) mellett megették a kígyókat, gilisztaféléket, pókokat és rovarokat is. A tenger sokkal gazdagabb választékot kínált, mint a föld: sokfajta vízimadár, kagyló, rák, hal, a nagy vízi emlősök közül a lamantin. Az mind a tojása, mind a húsa kedvelt ételük volt (egyes példányok tömege meghaladta a 600 kg-ot is). (hu)
|
