| dbo:abstract
|
- A Magyar Honvédség első jelentős átalakítására a Varsói Szerződés megszűnése és a szovjet csapatok kivonulása után került sor. A technikai eszközök átlagéletkora meghaladta a 15 évet, és mintegy 60%-uk technikailag elhasználódott. A szükséges javításokhoz nem minden esetben állt rendelkezésre pénzügyi fedezet. Ebben az időszakban a Honvédség – az orosz államadósság terhére – MiG–29-es vadászgépeket, BTR–80-as páncélozott szállító harcjárműveket, illetve Fehéroroszországból T–72-es harckocsikat szerzett be. Megkezdődött a kötelező katonai szolgálaton alapuló reguláris haderő átalakítása vegyes rendszerű – szerződéses és sorozott katonákból álló – hadsereggé. A sorkatonai szolgálatot előbb kilenc, majd rövid idő elteltével hat hónapra csökkentette a törvényhozás. 1999-ben a kormány döntött egy 2013-ig szóló fejlesztési program elindításáról. A kormányhatározat konkretizálta a haderőfejlesztés soron következő lépéseit. Megszűnt a Magyar Honvédség parancsnoka beosztás, a Honvéd Vezérkar visszakerült a tárca alárendeltségébe, a haderőnemek vezetése – békében – azok parancsnokainak hatáskörébe került. A kormányhatározat döntött a pénzügyi keret felhasználásáról is: 40 + 30 + 30%-os megosztást irányzott elő személyi, fenntartási és fejlesztési kiadások területén. A légierő modernizálásával kapcsolatban az amerikai F–16-os, F/A–18-as, a francia Mirage 2000, a svéd JAS 39 Gripen, illetve az orosz MiG–29-es vagy Szu–27-es vásárlása vagy lízingelése került szóba. 2001 őszén a kormány végül a Gripen bérlete mellett döntött. Ugyanebben az évben a törvényhozás megalkotta a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvényt, amelyben újraszabályozta a hivatásos katonák jogait és kötelezettségeit. 2006 októberében a honvédelmi miniszter és a vezérkari főnök ismertette az új haderőreform terveit. 2007-ben ötpárti egyetértés jött létre a Magyar Honvédség további fejlesztésének irányairól. Ez azért is fontos, hogy a Honvédség tényleg fejlődjön az évek során, hiszen eddig az volt, hogy a pártok egymással rivalizáltak és ez meglátszódott a nemzetvédelemben is. Amit az egyik párt elrendelt, azt a másik soron következő párt eltörölte, és mást rendelt el, így nem tudott haladni a fejlődés, amolyan egyet előre, kettőt hátra taktika. Így viszont a pártok közösen tárgyalják meg a magyar honvédelem dolgát, így fejlődik a honvédelem. 2007-ben a határozattervezet, amely mind az öt parlamenti párt képviselőinek együttműködésével és egyetértésével született meg, egyrészt támaszkodik az elmúlt évek, évtizedek haderőreformjaira, másfelől választ ad az aktuális biztonságpolitikai követelményekre. Készítői igyekeztek megőrizni a korábbi (2004-es) országgyűlési határozat vívmányait, sarokköveit; azokat továbbfejlesztették, építettek az elért eredményekre. Céljuk az volt, hogy a szövetségi kötelezettségi rendszerből fakadó igényekhez, illetve a honi társadalmi, politikai és gazdasági élet diktálta igényekhez igazodva döntsön az Országgyűlés a Magyar Honvédség következő 10–15 évének fejlesztési irányairól. Az elfogadás előtt álló határozatot olvasva egy takarékosan működtethető, ugyanakkor szakmailag optimális szervezésű és felszerelésű haderő körvonalai rajzolódnak ki. Az elmúlt időszakban összevontak, megszüntettek, diszlokáltak bizonyos katonai szervezeteket. Csökkentették a vezetőszervek számát, egyszerűsítették a vezetési rendszert, és folyamatosan növelték a csapattagozatban szolgálatot teljesítők létszámát, ezzel is erősítve a valós katonai képességeket. A Magyar Honvédség katonáinak, szervezeteinek számos komoly kihívással kellett szembenézniük, akár a hazai katasztrófavédelmi feladatokat, akár a különböző ENSZ-, NATO- és EU-missziókban történő folyamatos részvételt nézzük. Az alapvető kihívások változatlanok. Ahhoz azonban, hogy jövőbeni feladatainkat az eddigi magas színvonalon teljesíthessük, folytatni kell a modernizációt, a képességfejlesztést, a haderő-átalakítást. A dokumentum mindezt alapelvként kezeli. Ma már viszont önmagában nem elég az, ha kiválóan felkészült és képzett személyi állomány áll rendelkezésünkre, szükség van korszerű felszerelésre, fegyverre, logisztikai és infrastrukturális háttérre is. Ez pedig nem kevés pénzbe kerül (figyelmeztetett a honvédelmi miniszter az Országgyűlés előtt). Az Országgyűlésben abban nem volt vita, hogy a Magyar Honvédség rendelkezésére álló technikai eszközök folyamatos fejlesztésre, gazdaságos üzemeltetésre, időnként pedig cserére szorulnak. Az öt párt és a kormány ugyanakkor fontosnak tartotta azt, hogy a határozattervezetben hangsúlyt kapjon: a haditechnikai fejlesztések és beszerzések során a korszerűség, a hosszabb távon rendszerben tarthatóság, a gazdaságosság, a könnyebb szállíthatóság, a védettség és a környezetvédelem szempontjainak szintén érvényesülniük kell."Fontosnak tartom, hogy az előkészítés során kialakult vitákban mind az öt parlamenti képviselőcsoport alkotó módon vett részt. Így válik a magyar honvédelem össznemzeti üggyé." - mondta a honvédelmi miniszter. (hu)
- A Magyar Honvédség első jelentős átalakítására a Varsói Szerződés megszűnése és a szovjet csapatok kivonulása után került sor. A technikai eszközök átlagéletkora meghaladta a 15 évet, és mintegy 60%-uk technikailag elhasználódott. A szükséges javításokhoz nem minden esetben állt rendelkezésre pénzügyi fedezet. Ebben az időszakban a Honvédség – az orosz államadósság terhére – MiG–29-es vadászgépeket, BTR–80-as páncélozott szállító harcjárműveket, illetve Fehéroroszországból T–72-es harckocsikat szerzett be. Megkezdődött a kötelező katonai szolgálaton alapuló reguláris haderő átalakítása vegyes rendszerű – szerződéses és sorozott katonákból álló – hadsereggé. A sorkatonai szolgálatot előbb kilenc, majd rövid idő elteltével hat hónapra csökkentette a törvényhozás. 1999-ben a kormány döntött egy 2013-ig szóló fejlesztési program elindításáról. A kormányhatározat konkretizálta a haderőfejlesztés soron következő lépéseit. Megszűnt a Magyar Honvédség parancsnoka beosztás, a Honvéd Vezérkar visszakerült a tárca alárendeltségébe, a haderőnemek vezetése – békében – azok parancsnokainak hatáskörébe került. A kormányhatározat döntött a pénzügyi keret felhasználásáról is: 40 + 30 + 30%-os megosztást irányzott elő személyi, fenntartási és fejlesztési kiadások területén. A légierő modernizálásával kapcsolatban az amerikai F–16-os, F/A–18-as, a francia Mirage 2000, a svéd JAS 39 Gripen, illetve az orosz MiG–29-es vagy Szu–27-es vásárlása vagy lízingelése került szóba. 2001 őszén a kormány végül a Gripen bérlete mellett döntött. Ugyanebben az évben a törvényhozás megalkotta a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvényt, amelyben újraszabályozta a hivatásos katonák jogait és kötelezettségeit. 2006 októberében a honvédelmi miniszter és a vezérkari főnök ismertette az új haderőreform terveit. 2007-ben ötpárti egyetértés jött létre a Magyar Honvédség további fejlesztésének irányairól. Ez azért is fontos, hogy a Honvédség tényleg fejlődjön az évek során, hiszen eddig az volt, hogy a pártok egymással rivalizáltak és ez meglátszódott a nemzetvédelemben is. Amit az egyik párt elrendelt, azt a másik soron következő párt eltörölte, és mást rendelt el, így nem tudott haladni a fejlődés, amolyan egyet előre, kettőt hátra taktika. Így viszont a pártok közösen tárgyalják meg a magyar honvédelem dolgát, így fejlődik a honvédelem. 2007-ben a határozattervezet, amely mind az öt parlamenti párt képviselőinek együttműködésével és egyetértésével született meg, egyrészt támaszkodik az elmúlt évek, évtizedek haderőreformjaira, másfelől választ ad az aktuális biztonságpolitikai követelményekre. Készítői igyekeztek megőrizni a korábbi (2004-es) országgyűlési határozat vívmányait, sarokköveit; azokat továbbfejlesztették, építettek az elért eredményekre. Céljuk az volt, hogy a szövetségi kötelezettségi rendszerből fakadó igényekhez, illetve a honi társadalmi, politikai és gazdasági élet diktálta igényekhez igazodva döntsön az Országgyűlés a Magyar Honvédség következő 10–15 évének fejlesztési irányairól. Az elfogadás előtt álló határozatot olvasva egy takarékosan működtethető, ugyanakkor szakmailag optimális szervezésű és felszerelésű haderő körvonalai rajzolódnak ki. Az elmúlt időszakban összevontak, megszüntettek, diszlokáltak bizonyos katonai szervezeteket. Csökkentették a vezetőszervek számát, egyszerűsítették a vezetési rendszert, és folyamatosan növelték a csapattagozatban szolgálatot teljesítők létszámát, ezzel is erősítve a valós katonai képességeket. A Magyar Honvédség katonáinak, szervezeteinek számos komoly kihívással kellett szembenézniük, akár a hazai katasztrófavédelmi feladatokat, akár a különböző ENSZ-, NATO- és EU-missziókban történő folyamatos részvételt nézzük. Az alapvető kihívások változatlanok. Ahhoz azonban, hogy jövőbeni feladatainkat az eddigi magas színvonalon teljesíthessük, folytatni kell a modernizációt, a képességfejlesztést, a haderő-átalakítást. A dokumentum mindezt alapelvként kezeli. Ma már viszont önmagában nem elég az, ha kiválóan felkészült és képzett személyi állomány áll rendelkezésünkre, szükség van korszerű felszerelésre, fegyverre, logisztikai és infrastrukturális háttérre is. Ez pedig nem kevés pénzbe kerül (figyelmeztetett a honvédelmi miniszter az Országgyűlés előtt). Az Országgyűlésben abban nem volt vita, hogy a Magyar Honvédség rendelkezésére álló technikai eszközök folyamatos fejlesztésre, gazdaságos üzemeltetésre, időnként pedig cserére szorulnak. Az öt párt és a kormány ugyanakkor fontosnak tartotta azt, hogy a határozattervezetben hangsúlyt kapjon: a haditechnikai fejlesztések és beszerzések során a korszerűség, a hosszabb távon rendszerben tarthatóság, a gazdaságosság, a könnyebb szállíthatóság, a védettség és a környezetvédelem szempontjainak szintén érvényesülniük kell."Fontosnak tartom, hogy az előkészítés során kialakult vitákban mind az öt parlamenti képviselőcsoport alkotó módon vett részt. Így válik a magyar honvédelem össznemzeti üggyé." - mondta a honvédelmi miniszter. (hu)
|
