| dbo:abstract
|
- A Manderley-ház asszonya (eredeti cím: Rebecca) 1940-ben bemutatott, fekete-fehér amerikai film Alfred Hitchcock rendezésében. David O. Selznick producer adta Hitchcocknak az angolul azonos című 1938-as pszichothrillerét, a Rebeccát – amely könyv alakban magyarul címen jelent meg 1943-ban fordításában a Singer és Wolfner kiadásában elsőként –, miután ejtette a Titanic tervét. Hitchcock első amerikai filmje megkapta a legjobb filmnek járó Oscar-díjat. Hitchcock számára Hollywood vonzerejét főként az adta, hogy itt nagy stúdióban, magas költségvetéssel dolgozhatott. A thriller nem annyira hatásvadász és drámai effektusaival, mint inkább lélektani kiszámíthatatlanságával, a rejtély fokozásának képességével tűnik ki. A Rebeccában együtt van Hitchcock minden formai jellegzetessége, a homályos előtörténet, a leplezetlen gyanakvás, és a múlt árnyékában lakozó tündéri szerelem. A Laurence Olivier által megteremtett figura személyisége bizonytalan és zilált, így mint gyilkos is számításba jöhet. Különleges hangsúlyt helyezett Hitchcock a házvezetőnő személyére. Számos jelenetben látszólag a semmiből toppan elő, azt a hatást keltve, hogy mindenütt jelen van. Ezt a benyomást még erősíti, hogy szinte sosem látjuk mozgásban. Alakja mindig álló, komor és mozdulatlan figuraként jelenik meg a filmben, és ezzel a mozdulatlansággal az alak fenyegetővé, kiszámíthatatlanná válik. Hitchcock már korábban szerette volna megfilmesíteni a történetet, de képtelen volt kifizetni a regény jogait. Miután Selznick megszerezte a jogokat, Hitchcock megrendezte a produkciót. A film kellően hatásosra sikeredett, és a rendező látásmódját dicséri, hogy a házból a számos fény-árnyék hatáskeltés végett kis híján egy kísértethistóriát fabrikált. A film két főszereplőjének, Laurence Olivier-nek és Joan Fontaine-nek a játéka lenyűgöző. Egy alkalommal Selznick például elhitette a női főszereplővel, Joan Fontaine-nel, hogy mindenki utálja őt, és ki akarják túrni a produkcióból, csak azért, hogy jól játsszon el egy jelenetet. (Ebben segítette, hogy Olivier valóban nem kedvelte Fontaine-t, amiért ő kapta meg a női főszerepet, amire Olivier barátnője, Vivien Leigh is pályázott.) Az Elfújta a szélhez hasonlóan, ehhez a filmhez is körített Selznick egy reklámkampányt, a film egyik plakátján például csak az volt olvasható: „Mi volt Manderley titka?” (hu)
- A Manderley-ház asszonya (eredeti cím: Rebecca) 1940-ben bemutatott, fekete-fehér amerikai film Alfred Hitchcock rendezésében. David O. Selznick producer adta Hitchcocknak az angolul azonos című 1938-as pszichothrillerét, a Rebeccát – amely könyv alakban magyarul címen jelent meg 1943-ban fordításában a Singer és Wolfner kiadásában elsőként –, miután ejtette a Titanic tervét. Hitchcock első amerikai filmje megkapta a legjobb filmnek járó Oscar-díjat. Hitchcock számára Hollywood vonzerejét főként az adta, hogy itt nagy stúdióban, magas költségvetéssel dolgozhatott. A thriller nem annyira hatásvadász és drámai effektusaival, mint inkább lélektani kiszámíthatatlanságával, a rejtély fokozásának képességével tűnik ki. A Rebeccában együtt van Hitchcock minden formai jellegzetessége, a homályos előtörténet, a leplezetlen gyanakvás, és a múlt árnyékában lakozó tündéri szerelem. A Laurence Olivier által megteremtett figura személyisége bizonytalan és zilált, így mint gyilkos is számításba jöhet. Különleges hangsúlyt helyezett Hitchcock a házvezetőnő személyére. Számos jelenetben látszólag a semmiből toppan elő, azt a hatást keltve, hogy mindenütt jelen van. Ezt a benyomást még erősíti, hogy szinte sosem látjuk mozgásban. Alakja mindig álló, komor és mozdulatlan figuraként jelenik meg a filmben, és ezzel a mozdulatlansággal az alak fenyegetővé, kiszámíthatatlanná válik. Hitchcock már korábban szerette volna megfilmesíteni a történetet, de képtelen volt kifizetni a regény jogait. Miután Selznick megszerezte a jogokat, Hitchcock megrendezte a produkciót. A film kellően hatásosra sikeredett, és a rendező látásmódját dicséri, hogy a házból a számos fény-árnyék hatáskeltés végett kis híján egy kísértethistóriát fabrikált. A film két főszereplőjének, Laurence Olivier-nek és Joan Fontaine-nek a játéka lenyűgöző. Egy alkalommal Selznick például elhitette a női főszereplővel, Joan Fontaine-nel, hogy mindenki utálja őt, és ki akarják túrni a produkcióból, csak azért, hogy jól játsszon el egy jelenetet. (Ebben segítette, hogy Olivier valóban nem kedvelte Fontaine-t, amiért ő kapta meg a női főszerepet, amire Olivier barátnője, Vivien Leigh is pályázott.) Az Elfújta a szélhez hasonlóan, ehhez a filmhez is körített Selznick egy reklámkampányt, a film egyik plakátján például csak az volt olvasható: „Mi volt Manderley titka?” (hu)
|
