| dbo:abstract
|
- A Német Demokratikus Köztársaság (NDK, Kelet-Németország) és a Németországi Szövetségi Köztársaság (NSZK, Nyugat-Németország) közötti kapcsolatok, illetve az ezt körülvevő úgynevezett „német kérdés” a második világháborútól a kelet-európai rendszerváltásokig az európai és a világpolitika egyik legfontosabb ügye, az akkoriban létező két világrendszer ütközőpontja volt, egyúttal pedig természetesen a német történelem fontos szakasza volt. Németország nyugati része a második világháború után a nyugati szövetségesek, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország megszállása alá került, míg a későbbi NDK a szovjet befolyási övezet része lett. A hidegháború megindulása után a két országrész között a kapcsolatok gyakorlatilag megszűntek, leereszkedett a vasfüggöny. 1949 májusában létrejött az NSZK, majd októberben az NDK. Nyugat-Németország külpolitikája alapelveként elfogadta az úgynevezett ,(wd) amely szerint minden olyan országgal (a Szovjetunió kivételével) megszakítja (vagy nem hozza létre) a diplomáciai kapcsolatait, amelyek hivatalosan elismerik az NDK-t. A két német állam közötti viszály egyik legfontosabb ütköző pontja Nyugat-Berlin volt, ami elméletileg külön entitásként létezett, azonban a gyakorlatban az NSZK részét alkotta. A két ország közötti kapcsolatok a hidegháború enyhülésével a hatvanas évektől nagyon óvatos fejlődésnek indultak. Ennek mindkét szövetségi táborban voltak ellenzői, ezért a folyamat igen lassan és visszaesésekkel tarkítva haladt csak. 1972-ben a két állam úgynevezett alapszerződést írt alá egymással, ami sok tekintetben közelebb vitte a normalitáshoz a kétoldalú kapcsolatokat, azonban nem jelentette a teljes elismerést. Ez utóbbihoz nagy előrelépést jelentett Erich Honecker 1987-es nyugat-németországi hivatalos látogatása; ezután azonban a rendszerváltás más utat nyitott a két államalakulat közötti kapcsolatoknak, feltárult a német újraegyesítés lehetősége. (hu)
- A Német Demokratikus Köztársaság (NDK, Kelet-Németország) és a Németországi Szövetségi Köztársaság (NSZK, Nyugat-Németország) közötti kapcsolatok, illetve az ezt körülvevő úgynevezett „német kérdés” a második világháborútól a kelet-európai rendszerváltásokig az európai és a világpolitika egyik legfontosabb ügye, az akkoriban létező két világrendszer ütközőpontja volt, egyúttal pedig természetesen a német történelem fontos szakasza volt. Németország nyugati része a második világháború után a nyugati szövetségesek, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország megszállása alá került, míg a későbbi NDK a szovjet befolyási övezet része lett. A hidegháború megindulása után a két országrész között a kapcsolatok gyakorlatilag megszűntek, leereszkedett a vasfüggöny. 1949 májusában létrejött az NSZK, majd októberben az NDK. Nyugat-Németország külpolitikája alapelveként elfogadta az úgynevezett ,(wd) amely szerint minden olyan országgal (a Szovjetunió kivételével) megszakítja (vagy nem hozza létre) a diplomáciai kapcsolatait, amelyek hivatalosan elismerik az NDK-t. A két német állam közötti viszály egyik legfontosabb ütköző pontja Nyugat-Berlin volt, ami elméletileg külön entitásként létezett, azonban a gyakorlatban az NSZK részét alkotta. A két ország közötti kapcsolatok a hidegháború enyhülésével a hatvanas évektől nagyon óvatos fejlődésnek indultak. Ennek mindkét szövetségi táborban voltak ellenzői, ezért a folyamat igen lassan és visszaesésekkel tarkítva haladt csak. 1972-ben a két állam úgynevezett alapszerződést írt alá egymással, ami sok tekintetben közelebb vitte a normalitáshoz a kétoldalú kapcsolatokat, azonban nem jelentette a teljes elismerést. Ez utóbbihoz nagy előrelépést jelentett Erich Honecker 1987-es nyugat-németországi hivatalos látogatása; ezután azonban a rendszerváltás más utat nyitott a két államalakulat közötti kapcsolatoknak, feltárult a német újraegyesítés lehetősége. (hu)
|
