| dbo:abstract
|
- A Szaturnusznak jelenleg 82 holdját ismerjük, ezek közül 53-nak van neve. Számosat közülük csak mostanában fedeztek fel, ezek többségének csupán 2–3 km az átmérője, de vannak óriások is, mint például a Titán, amely nagyobb, mint a Merkúr. Tizenhárom holdnak nagyobb az átmérője 50 km-nél. Méretéből adódóan hét hold, a Mimas, az Enceladus, a Tethys, a Dione, a Rhea, a Titán és a Iapetus hidrosztatikus egyensúlyban van, tehát gömb alakúak, így ezeket törpebolygónak tekinthetnénk, ha a Nap körül keringenének. Közülük egyedül a Titánon alakultak ki megfelelő feltételek ahhoz, hogy légköre legyen. Megkülönböztetünk szabályos (ebből 24 van) és szabálytalan (38) pályájú holdat. A szabályosan keringők viszonylag közel, nagyjából a bolygó egyenlítői síkjában keringenek, míg a szabálytalanok nagyobb távolságra és nagyobb pályahajlással. A hét nagyobb hold a szabályos keringésűek csoportjába tartozik. A Hyperion és a Titán rezonánsan kötöttek egymáshoz: a Hyperion három keringésére pontosan négy Titán keringés jut. A szabályosan keringők elnevezése a görög mitológia titánjai után történik, a szabálytalanoké pedig az inuit, norvég és gall mitológiák elemeiből. A Szaturnusz holdjainak számát lehetetlen pontosan meghatározni a gyűrűrendszer miatt, amely számtalan kisebb és nagyobb objektumot tartalmaz. Legalább 150 holdacska okozhatja a gyűrűkben megfigyelhető zavarokat. A modern időket megelőző századokban a Szaturnusz nyolc holdját fedezték fel:
* a Titán: 1655, Christiaan Huygens holland csillagász,
* a Tethys, Dione, Rhea és Iapetus („”): 1671–1684 között Giovanni Domenico Cassini francia csillagász,
* a Mimas, Enceladus: 1789, William Herschel brit csillagász,
* a Hyperion: 1848, és amerikai, valamint angol csillagászok. (hu)
- A Szaturnusznak jelenleg 82 holdját ismerjük, ezek közül 53-nak van neve. Számosat közülük csak mostanában fedeztek fel, ezek többségének csupán 2–3 km az átmérője, de vannak óriások is, mint például a Titán, amely nagyobb, mint a Merkúr. Tizenhárom holdnak nagyobb az átmérője 50 km-nél. Méretéből adódóan hét hold, a Mimas, az Enceladus, a Tethys, a Dione, a Rhea, a Titán és a Iapetus hidrosztatikus egyensúlyban van, tehát gömb alakúak, így ezeket törpebolygónak tekinthetnénk, ha a Nap körül keringenének. Közülük egyedül a Titánon alakultak ki megfelelő feltételek ahhoz, hogy légköre legyen. Megkülönböztetünk szabályos (ebből 24 van) és szabálytalan (38) pályájú holdat. A szabályosan keringők viszonylag közel, nagyjából a bolygó egyenlítői síkjában keringenek, míg a szabálytalanok nagyobb távolságra és nagyobb pályahajlással. A hét nagyobb hold a szabályos keringésűek csoportjába tartozik. A Hyperion és a Titán rezonánsan kötöttek egymáshoz: a Hyperion három keringésére pontosan négy Titán keringés jut. A szabályosan keringők elnevezése a görög mitológia titánjai után történik, a szabálytalanoké pedig az inuit, norvég és gall mitológiák elemeiből. A Szaturnusz holdjainak számát lehetetlen pontosan meghatározni a gyűrűrendszer miatt, amely számtalan kisebb és nagyobb objektumot tartalmaz. Legalább 150 holdacska okozhatja a gyűrűkben megfigyelhető zavarokat. A modern időket megelőző századokban a Szaturnusz nyolc holdját fedezték fel:
* a Titán: 1655, Christiaan Huygens holland csillagász,
* a Tethys, Dione, Rhea és Iapetus („”): 1671–1684 között Giovanni Domenico Cassini francia csillagász,
* a Mimas, Enceladus: 1789, William Herschel brit csillagász,
* a Hyperion: 1848, és amerikai, valamint angol csillagászok. (hu)
|
