| dbo:abstract
|
- Az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság 1917. november 7-én alakult meg az egykori Orosz Birodalom területén, mely a februári forradalom óta köztársaság volt. A következő években egyes területek önálló államokká alakultak, közülük Finnország, Lengyelország és a balti államok nem követték az oroszországi forradalmi irányt. Belorussziában és Ukrajnában viszont Oroszországhoz hasonlóan a bolsevik párt irányítása alatt álló szovjet (tanács-) köztársaságok születtek, majd a polgárháború végére a Kaukázuson túl is hasonló politikai berendezkedés jött létre. A testvéri szovjetköztársaságok vezetését 1917 és 1922 között de facto az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság szervei látták el, a másik két állam képviselve volt ezekben. A bolsevik párton belüli elhúzódó politikai vitában Lenin azon az állásponton volt, hogy a fiatal tanácsköztársaságoknak egyenrangú államok szövetségében kell egyesülniük, a Sztálin által képviselt álláspont szerint viszont valamennyinek csatlakoznia kellett volna az Oroszországi föderatív államhoz, melyen belül részleges önkormányzattal rendelkeztek volna. A 20-as évek elején a lenini irányzat érvényesült, ezen az alapon jött létre a Szovjetunió, később azonban a gyakorlatban eltűnt a különbség az álláspontok között, ugyanis a szövetségre lépő tagköztársaságok önállósága a valóságban nem lett nagyobb, mint az Oroszországon belül létrejött autonómiáknak. 1922. december 30-án írták alá Oroszország, Ukrajna és Belorusszia képviselői azt a szövetségi szerződést, melynek alapján létrejött a Szovjetunió. A Kaukázusontúli SZSZSZK megalakulásával akkor már négy tagúvá bővült szövetség első alkotmányát 1924-ben alkották meg. (hu)
- Az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság 1917. november 7-én alakult meg az egykori Orosz Birodalom területén, mely a februári forradalom óta köztársaság volt. A következő években egyes területek önálló államokká alakultak, közülük Finnország, Lengyelország és a balti államok nem követték az oroszországi forradalmi irányt. Belorussziában és Ukrajnában viszont Oroszországhoz hasonlóan a bolsevik párt irányítása alatt álló szovjet (tanács-) köztársaságok születtek, majd a polgárháború végére a Kaukázuson túl is hasonló politikai berendezkedés jött létre. A testvéri szovjetköztársaságok vezetését 1917 és 1922 között de facto az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság szervei látták el, a másik két állam képviselve volt ezekben. A bolsevik párton belüli elhúzódó politikai vitában Lenin azon az állásponton volt, hogy a fiatal tanácsköztársaságoknak egyenrangú államok szövetségében kell egyesülniük, a Sztálin által képviselt álláspont szerint viszont valamennyinek csatlakoznia kellett volna az Oroszországi föderatív államhoz, melyen belül részleges önkormányzattal rendelkeztek volna. A 20-as évek elején a lenini irányzat érvényesült, ezen az alapon jött létre a Szovjetunió, később azonban a gyakorlatban eltűnt a különbség az álláspontok között, ugyanis a szövetségre lépő tagköztársaságok önállósága a valóságban nem lett nagyobb, mint az Oroszországon belül létrejött autonómiáknak. 1922. december 30-án írták alá Oroszország, Ukrajna és Belorusszia képviselői azt a szövetségi szerződést, melynek alapján létrejött a Szovjetunió. A Kaukázusontúli SZSZSZK megalakulásával akkor már négy tagúvá bővült szövetség első alkotmányát 1924-ben alkották meg. (hu)
|
