| dbo:abstract
|
- A Szovjetunió születésének évében átszervezték a hagyományos orosz zenei intézeteket, emellett számos új intézmény, intézet is létesült. 1921-ben alakult meg Moszkvában az Állami Zenetudományi Intézet, 1926-ban pedig a modern zene társasága. 1922-1932 között működött a Perszimfansz karmester nélküli zenekar. Új zenei folyóiratok jelentek meg. A zenei életet az elképzelt kulturális fejlődés szolgálatába állították. Amellett, hogy elsősorban az opera műfaját támogatták, virágzásnak indult a népi zeneművészet is. A szovjet államokban a képzőművészetekhez hasonlóan vegyítették a helyi és a szovjet-orosz hagyományokat, technikákat, így a kisebb népek zenéjében meghonosodott a többszólamúság. A népi hangszeresekből zenekarokat hoztak létre, közülük híresek a Pjatnyickij-kórus, a voronyezsi, uralszki, volgai, szibériai kórusegyüttesek. A zeneszerzők kezdetben a kortárs irányzatokat követték, ám a NEP végével és Sztálin hatalomra kerülésével ezzel fel kellett hagyniuk. Hivatalosan előírták a népzenei hagyományok követését és a régi orosz zenéhez való hűséget. Sosztakovics Kisvárosi Lady Macbeth (későbbi, átdolgozás utáni, ismertebb nevén Katyerina Izmajlova) című, és Vano Muragyeli A nagy barátság című operái még nagy visszhangot keltettek, éles kritikát váltottak ki 1936-ban és 1947-ben. Ez vezetett a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága által 1948-ban kiadott „történelmi határozathoz”, mely az építészetben és a képzőművészetekben jelenlévő szocialista realizmus eszméjét kívánta a zenére is kiterjeszteni. Így alakult ki a hivatásos és népi zene sajátos kölcsönhatása. (hu)
- A Szovjetunió születésének évében átszervezték a hagyományos orosz zenei intézeteket, emellett számos új intézmény, intézet is létesült. 1921-ben alakult meg Moszkvában az Állami Zenetudományi Intézet, 1926-ban pedig a modern zene társasága. 1922-1932 között működött a Perszimfansz karmester nélküli zenekar. Új zenei folyóiratok jelentek meg. A zenei életet az elképzelt kulturális fejlődés szolgálatába állították. Amellett, hogy elsősorban az opera műfaját támogatták, virágzásnak indult a népi zeneművészet is. A szovjet államokban a képzőművészetekhez hasonlóan vegyítették a helyi és a szovjet-orosz hagyományokat, technikákat, így a kisebb népek zenéjében meghonosodott a többszólamúság. A népi hangszeresekből zenekarokat hoztak létre, közülük híresek a Pjatnyickij-kórus, a voronyezsi, uralszki, volgai, szibériai kórusegyüttesek. A zeneszerzők kezdetben a kortárs irányzatokat követték, ám a NEP végével és Sztálin hatalomra kerülésével ezzel fel kellett hagyniuk. Hivatalosan előírták a népzenei hagyományok követését és a régi orosz zenéhez való hűséget. Sosztakovics Kisvárosi Lady Macbeth (későbbi, átdolgozás utáni, ismertebb nevén Katyerina Izmajlova) című, és Vano Muragyeli A nagy barátság című operái még nagy visszhangot keltettek, éles kritikát váltottak ki 1936-ban és 1947-ben. Ez vezetett a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága által 1948-ban kiadott „történelmi határozathoz”, mely az építészetben és a képzőművészetekben jelenlévő szocialista realizmus eszméjét kívánta a zenére is kiterjeszteni. Így alakult ki a hivatásos és népi zene sajátos kölcsönhatása. (hu)
|
