| dbo:abstract
|
- A Tang-kor háromszáz verse (hagyományos kínai: 唐詩三百首; egyszerűsített kínai: 唐诗三百首; pinyin hangsúlyjelekkel: Tángshī sānbái shǒu; magyar népszerű: Tang-si szan-paj sou) a Tang-dinasztia korának (618 - 907) legjelentősebb költeményeit tartalmazó antológia, amelyet első ízben a Csing (Qing)-kori tudós irodalmár, (1722-1778) (írói nevén: Hengtang Tuj-si (Hengtang Tuishi) 衡塘退士, vagyis „Hengtang visszavonult tudósa”) állított össze 1763-ban.Számos későbbi kiadása is létezik, de 10-20 verssel mindegyik többet tartalmaz háromszáznál. A címben szereplő „háromszáz vers” tehát úgy értendő, hogy mintegy háromszáz költemény, ez pedig mennyiségében közel áll az első jelentős és nagy hatású antológia, a mintának tekintett Dalok könyve 305 verséhez, amelyet A háromszáz vers (Szan-paj si (Sanbai shi) 三百詩 / 三百诗) néven is emlegettek. Szun Csu (Sun Zhu) elégedetlen volt a korábban létező és széles körben ismert antológiával, amelyet 劉克莊 / 刘克庄 (1187–1269) állított össze az Északi Szung-dinasztia idején Ezer mester költeménye (Csien csia si (Qian jia shi) 千家詩 / 千家诗) címen, épp ezért új szempontok alapján, az egyes Tang-kori költemények népszerűségét és az oktatásban felhasználható értékét figyelembe véve válogatta össze a kötetben szereplő alkotásokat. A gyűjtemény már megszületésekor nagy népszerűségnek örvendett, s máig megtalálható majd mindegyik kínai család könyvtárában. Több mint két évszázada használják memoriterek megtanulására, sőt az írás és az olvasás gyakorlására. Az antológia tartalmazza az olyan legnagyobb, máig legjelentősebbnek tartott Tang-kori lírikusok alkotásait, mint Li Taj-po (Li Taibai), Tu Fu (Du Fu), Po Csü-ji (Bai Juyi), Vang Vej (Wang Wei), Han Jü (Han Yu), , , , , Vang Csang-ling (Wang Changling) vagy . Az irodalomtudomány által a jelentőségét csak a 20. században felismert, fiatalon elhunyt, Tang-kori költőóriás, Li Ho (Li He) költeményei azonban nem szerepelnek a kötetben. (hu)
- A Tang-kor háromszáz verse (hagyományos kínai: 唐詩三百首; egyszerűsített kínai: 唐诗三百首; pinyin hangsúlyjelekkel: Tángshī sānbái shǒu; magyar népszerű: Tang-si szan-paj sou) a Tang-dinasztia korának (618 - 907) legjelentősebb költeményeit tartalmazó antológia, amelyet első ízben a Csing (Qing)-kori tudós irodalmár, (1722-1778) (írói nevén: Hengtang Tuj-si (Hengtang Tuishi) 衡塘退士, vagyis „Hengtang visszavonult tudósa”) állított össze 1763-ban.Számos későbbi kiadása is létezik, de 10-20 verssel mindegyik többet tartalmaz háromszáznál. A címben szereplő „háromszáz vers” tehát úgy értendő, hogy mintegy háromszáz költemény, ez pedig mennyiségében közel áll az első jelentős és nagy hatású antológia, a mintának tekintett Dalok könyve 305 verséhez, amelyet A háromszáz vers (Szan-paj si (Sanbai shi) 三百詩 / 三百诗) néven is emlegettek. Szun Csu (Sun Zhu) elégedetlen volt a korábban létező és széles körben ismert antológiával, amelyet 劉克莊 / 刘克庄 (1187–1269) állított össze az Északi Szung-dinasztia idején Ezer mester költeménye (Csien csia si (Qian jia shi) 千家詩 / 千家诗) címen, épp ezért új szempontok alapján, az egyes Tang-kori költemények népszerűségét és az oktatásban felhasználható értékét figyelembe véve válogatta össze a kötetben szereplő alkotásokat. A gyűjtemény már megszületésekor nagy népszerűségnek örvendett, s máig megtalálható majd mindegyik kínai család könyvtárában. Több mint két évszázada használják memoriterek megtanulására, sőt az írás és az olvasás gyakorlására. Az antológia tartalmazza az olyan legnagyobb, máig legjelentősebbnek tartott Tang-kori lírikusok alkotásait, mint Li Taj-po (Li Taibai), Tu Fu (Du Fu), Po Csü-ji (Bai Juyi), Vang Vej (Wang Wei), Han Jü (Han Yu), , , , , Vang Csang-ling (Wang Changling) vagy . Az irodalomtudomány által a jelentőségét csak a 20. században felismert, fiatalon elhunyt, Tang-kori költőóriás, Li Ho (Li He) költeményei azonban nem szerepelnek a kötetben. (hu)
|
