| dbo:abstract
|
- A Vénusz terraformálása egy grandiózus elképzelés az égitest Földszerűvé alakításáról; a folyamat – mint általában a terraformálás – célja, hogy a végére a bolygó űrruha nélkül járhatóvá és lakhatóvá váljék. Az első komoly terveket – még a Vénusz űrszondás felderítése előtt – Carl Sagan vetette fel az 1961-es the Planet Venus című Science-cikkében. Miután azonban fény derült a meglehetősen mostoha helyi viszonyokra, az érdeklődés inkább a Hold és a Mars irányába tolódott el. A benépesítésre alternatív elképzelések is születtek, amelyek nem igénylik a felszíni környezet átalakítását, inkább a földihez hasonló nyomású és kedvező széljárású magaslégkörben képzelnek el lebegő városokat, akár mint a terraformálás első lépését. Ilyen megoldást vet fel például Geoffrey A. Landis 2003-as vagy 2008-as cikke. A felszín lakhatóvá tétele a Vénusz légkörének erőteljes módosítását igényli: jelenleg nincs benne oxigén, az erőteljes üvegházhatás 450 °C körül tartja a hőmérsékletet, a légnyomás a földi 90-szerese. A bolygóról hiányzik továbbá a víz. Ezen problémák orvoslásával szinte mindegyik javaslat foglalkozik. Egyes felvetések kitérnek még a bolygó lassú tengelyforgására (ami miatt két napkelte között nagyjából 117 földi nap telik el), amit a forgás felgyorsításával vagy tükörrendszer kiépítésével orvosolnának. A magaslégkör gyors áramlása a lebegő városokat képessé tenné, hogy 4 földi nap alatt körbevitorlázzák a bolygót, ami már egy elviselhetőbb nappal-éjszaka ciklust eredményez. Természetes mágneses tér hiányában szintén felmerül a napszél és a kozmikus sugárzás elleni védelem szükségessége is. A Vénusz mint célpont értékét emeli, hogy mérete és tömegvonzása a Földéhez hasonló, továbbá hogy ez a legközelebbi bolygó, így gyorsabban elérhető a Földről, mint a Mars. (hu)
- A Vénusz terraformálása egy grandiózus elképzelés az égitest Földszerűvé alakításáról; a folyamat – mint általában a terraformálás – célja, hogy a végére a bolygó űrruha nélkül járhatóvá és lakhatóvá váljék. Az első komoly terveket – még a Vénusz űrszondás felderítése előtt – Carl Sagan vetette fel az 1961-es the Planet Venus című Science-cikkében. Miután azonban fény derült a meglehetősen mostoha helyi viszonyokra, az érdeklődés inkább a Hold és a Mars irányába tolódott el. A benépesítésre alternatív elképzelések is születtek, amelyek nem igénylik a felszíni környezet átalakítását, inkább a földihez hasonló nyomású és kedvező széljárású magaslégkörben képzelnek el lebegő városokat, akár mint a terraformálás első lépését. Ilyen megoldást vet fel például Geoffrey A. Landis 2003-as vagy 2008-as cikke. A felszín lakhatóvá tétele a Vénusz légkörének erőteljes módosítását igényli: jelenleg nincs benne oxigén, az erőteljes üvegházhatás 450 °C körül tartja a hőmérsékletet, a légnyomás a földi 90-szerese. A bolygóról hiányzik továbbá a víz. Ezen problémák orvoslásával szinte mindegyik javaslat foglalkozik. Egyes felvetések kitérnek még a bolygó lassú tengelyforgására (ami miatt két napkelte között nagyjából 117 földi nap telik el), amit a forgás felgyorsításával vagy tükörrendszer kiépítésével orvosolnának. A magaslégkör gyors áramlása a lebegő városokat képessé tenné, hogy 4 földi nap alatt körbevitorlázzák a bolygót, ami már egy elviselhetőbb nappal-éjszaka ciklust eredményez. Természetes mágneses tér hiányában szintén felmerül a napszél és a kozmikus sugárzás elleni védelem szükségessége is. A Vénusz mint célpont értékét emeli, hogy mérete és tömegvonzása a Földéhez hasonló, továbbá hogy ez a legközelebbi bolygó, így gyorsabban elérhető a Földről, mint a Mars. (hu)
|
