| dbo:abstract
|
- A hajlékony munka stílusa, pinjin átírásban Rou Gong Men, (kínaiul: 柔功门, magyaros átírásban zsou kung men; kantoniul yau kung mun) egy kínai harcművészeti stílus, mely átmenet az úgynevezett „külső” és „belső” kungfu-irányzatok közt. Igazi különlegessége innen ered. Megnevezésében a "rou" (kínaiul 柔, magyaros átírásban: zsou) lágyat, rugalmast, befogadót, továbbadót jelent. A "gong" (kínaiul: 功, kung) munkát, keményet, szilárdat, a megmozdíthatatlant, olyat, amelyhez testi erő szükséges. A „men” (kínaiul 門, magyaros átírásban: men) szócska az autentikus harcművészetben kaput, bejáratot jelent „a Kapu, amely a tudás, a végtelen tapasztalások során - a Megvilágosodás Kapuja”. A kínai harcművészetekben három „nagy irányt” különböztethetünk meg: (1) családi irányzatok, azaz "jia" (kínaiul: 家, magyaros átírásban: csia) (2) szekták, azaz "pai" (kínaiul: 派, magyaros átírásban: paj) iskolák vagy pontosabb kifejezés: rendszerek, azaz "men" (kínaiul: 門, magyaros átírásban: men) Az erő olyan mint a tigris, a lágyság akár a szél. A kiszámíthatatlan változások innen erednek… A Rou Gong Men mély hagyománnyal rendelkező autentikus irányzat, amely a Tang-dinasztia időszakában - Pinjin: Tángcháo (618. június 18. – 907. június 4.) keletkezett. Mesterei hatékonyan ötvözték a lágy és kemény irányzatok, technikák sajátosságait, rendkívül értékes rendszert hozva létre. Alapja a qìgōng (kínaiul: 气功, magyaros átírásban: csí kung), alapelvei pedig az évezredes hagyományokkal rendelkező kínai kultúrában és filozófiában gyökereznek. Ideológiáját tekintve a chán (kínaiul: 禅, magyaros átírásban: csan) buddhizmussal azonosítható. A Hajlékony Munka Stílusának formái a hatékonyságra és egyszerűségre törekszenek. Magukba foglalnak védekező-, támadó-, és küzdelmi technikákat - a kung fu minden lényegi elemét. A Mesterek úgy tartják: a valódi mozgás belülről születik, a qi áramlása által. Nem populáris stílus - viszonylag kevesen gyakorolják, és bár igen hatékony, napjainkban Dél-Kínában találkozhatunk vele leginkább. Az északi részeken családok őrzik értékeit. (Magyarországra a Zhang Család hozta el; kínaiul 张家柔功门). A gyakorlás kiteljesedésre, és nem csupán a küzdelemre, harcra fókuszál. A Mesterek által oktatott legfontosabb alapok: (1) a stabil állás és megfelelő lépések, haladás, (2) a gyorsaság elérése a lágyság és a körkörösség szűkítése által, (3) a qi tudatos keringetése és alkalmazása a technikákban, (4) a csípő és a törzs kiemelkedő szerepe a küzdelmek során. A „külső” és „belső” módszerek együttes alkalmazása teszi a stílust igen értékessé, a kínai harcművészetek világában. (内外相合，外重手眼身法步，内修心神意气力。 Külső és Belső alkalmazása Egy. A külső jelenti a kéz-, szem-, test-, és az állások gyakorlását, a belső jelenti a szív-, tudat-, erély-, lélek gyakorlását). Megjegyzés: Tang-dinasztia. 712-től 756-ig trónon ült Tang Xuanzong császár uralmának első felét a kínai történelem és kultúra egyik aranykorának tartják („Kai yuan-i szép napok”), amelyre mind a külpolitika, mind a belpolitika terén a nagyfokú stabilitás volt jellemző. Xuanzong uralmának vége felé azonban a hatalom a vidéki helyőrségi parancsnokok, illetve a szépséges ágyas, Yang Guifei családjának kezébe került, miközben a császár a szerelmével volt elfoglalva. 755-ben az An Lushan nevű, közép-ázsiai származású tábornok fellázadt a dinasztia ellen. Bár lázadást 763-ra nagy nehezen leverték, a Tang-dinasztia sosem nyerte vissza régi fényét, ugyanakkor az uralkodóház hatalmát sikerült további egy évszázadra konszolidálni. A Tang-kort a kínai történelem aranykorának tartják: Kína befolyása soha nem látott mértékben megnőtt, virágzottak a művészetek – például a költészetben ekkor alkotott Li Bai, Du Fu, Wang Wei. A kínai buddhizmus is ekkor élte fénykorát, jelentős mértékű városiasodás indult meg, s számos olyan technikai újítás is ekkor jelent meg, amely csak a Song-dinasztia korától kezdte éreztetni hatását (pl. könyvnyomtatás). (hu)
- A hajlékony munka stílusa, pinjin átírásban Rou Gong Men, (kínaiul: 柔功门, magyaros átírásban zsou kung men; kantoniul yau kung mun) egy kínai harcművészeti stílus, mely átmenet az úgynevezett „külső” és „belső” kungfu-irányzatok közt. Igazi különlegessége innen ered. Megnevezésében a "rou" (kínaiul 柔, magyaros átírásban: zsou) lágyat, rugalmast, befogadót, továbbadót jelent. A "gong" (kínaiul: 功, kung) munkát, keményet, szilárdat, a megmozdíthatatlant, olyat, amelyhez testi erő szükséges. A „men” (kínaiul 門, magyaros átírásban: men) szócska az autentikus harcművészetben kaput, bejáratot jelent „a Kapu, amely a tudás, a végtelen tapasztalások során - a Megvilágosodás Kapuja”. A kínai harcművészetekben három „nagy irányt” különböztethetünk meg: (1) családi irányzatok, azaz "jia" (kínaiul: 家, magyaros átírásban: csia) (2) szekták, azaz "pai" (kínaiul: 派, magyaros átírásban: paj) iskolák vagy pontosabb kifejezés: rendszerek, azaz "men" (kínaiul: 門, magyaros átírásban: men) Az erő olyan mint a tigris, a lágyság akár a szél. A kiszámíthatatlan változások innen erednek… A Rou Gong Men mély hagyománnyal rendelkező autentikus irányzat, amely a Tang-dinasztia időszakában - Pinjin: Tángcháo (618. június 18. – 907. június 4.) keletkezett. Mesterei hatékonyan ötvözték a lágy és kemény irányzatok, technikák sajátosságait, rendkívül értékes rendszert hozva létre. Alapja a qìgōng (kínaiul: 气功, magyaros átírásban: csí kung), alapelvei pedig az évezredes hagyományokkal rendelkező kínai kultúrában és filozófiában gyökereznek. Ideológiáját tekintve a chán (kínaiul: 禅, magyaros átírásban: csan) buddhizmussal azonosítható. A Hajlékony Munka Stílusának formái a hatékonyságra és egyszerűségre törekszenek. Magukba foglalnak védekező-, támadó-, és küzdelmi technikákat - a kung fu minden lényegi elemét. A Mesterek úgy tartják: a valódi mozgás belülről születik, a qi áramlása által. Nem populáris stílus - viszonylag kevesen gyakorolják, és bár igen hatékony, napjainkban Dél-Kínában találkozhatunk vele leginkább. Az északi részeken családok őrzik értékeit. (Magyarországra a Zhang Család hozta el; kínaiul 张家柔功门). A gyakorlás kiteljesedésre, és nem csupán a küzdelemre, harcra fókuszál. A Mesterek által oktatott legfontosabb alapok: (1) a stabil állás és megfelelő lépések, haladás, (2) a gyorsaság elérése a lágyság és a körkörösség szűkítése által, (3) a qi tudatos keringetése és alkalmazása a technikákban, (4) a csípő és a törzs kiemelkedő szerepe a küzdelmek során. A „külső” és „belső” módszerek együttes alkalmazása teszi a stílust igen értékessé, a kínai harcművészetek világában. (内外相合，外重手眼身法步，内修心神意气力。 Külső és Belső alkalmazása Egy. A külső jelenti a kéz-, szem-, test-, és az állások gyakorlását, a belső jelenti a szív-, tudat-, erély-, lélek gyakorlását). Megjegyzés: Tang-dinasztia. 712-től 756-ig trónon ült Tang Xuanzong császár uralmának első felét a kínai történelem és kultúra egyik aranykorának tartják („Kai yuan-i szép napok”), amelyre mind a külpolitika, mind a belpolitika terén a nagyfokú stabilitás volt jellemző. Xuanzong uralmának vége felé azonban a hatalom a vidéki helyőrségi parancsnokok, illetve a szépséges ágyas, Yang Guifei családjának kezébe került, miközben a császár a szerelmével volt elfoglalva. 755-ben az An Lushan nevű, közép-ázsiai származású tábornok fellázadt a dinasztia ellen. Bár lázadást 763-ra nagy nehezen leverték, a Tang-dinasztia sosem nyerte vissza régi fényét, ugyanakkor az uralkodóház hatalmát sikerült további egy évszázadra konszolidálni. A Tang-kort a kínai történelem aranykorának tartják: Kína befolyása soha nem látott mértékben megnőtt, virágzottak a művészetek – például a költészetben ekkor alkotott Li Bai, Du Fu, Wang Wei. A kínai buddhizmus is ekkor élte fénykorát, jelentős mértékű városiasodás indult meg, s számos olyan technikai újítás is ekkor jelent meg, amely csak a Song-dinasztia korától kezdte éreztetni hatását (pl. könyvnyomtatás). (hu)
|
