| dbo:abstract
|
- A filozófiában a létező problémájának a kérdése a metafizika problémakörébe tartozik. A 'létező' kérdésével való foglalkozást két igen korán megfogalmazott filozófiai felismerés tette szükségessé:
* Nem minden létezik (a szó valódi értelmében), ami az érzékszervek számára megjelenik. Továbbá nem minden létező jelenik meg az érzékszerveink számára.
* A dolgok valódi természete nem jelenik meg érzékszerveink számára. A gondolkodásnak erőfeszítéseket kell tennie, hogy felismerje a dolgok valódi természetét. A létezésre irányuló kérdés nyelvi eredetű. Vegyük a következő két állítást: 1.
* Én vagyok. 2.
* Én nő vagyok. A létige (lenni) mindkét mondatban más-más szerepet tölt be. Az első mondatban az alany létezését fejezi ki, a második mondatban az alanyt és a névszói állítmányt kapcsolja össze. Filozófiai nyelvben, a kétféle használatot egzisztenciális és kopulatív létigéknek nevezzük. E különbséget elsőként Arisztotelész ismerte fel. (hu)
- A filozófiában a létező problémájának a kérdése a metafizika problémakörébe tartozik. A 'létező' kérdésével való foglalkozást két igen korán megfogalmazott filozófiai felismerés tette szükségessé:
* Nem minden létezik (a szó valódi értelmében), ami az érzékszervek számára megjelenik. Továbbá nem minden létező jelenik meg az érzékszerveink számára.
* A dolgok valódi természete nem jelenik meg érzékszerveink számára. A gondolkodásnak erőfeszítéseket kell tennie, hogy felismerje a dolgok valódi természetét. A létezésre irányuló kérdés nyelvi eredetű. Vegyük a következő két állítást: 1.
* Én vagyok. 2.
* Én nő vagyok. A létige (lenni) mindkét mondatban más-más szerepet tölt be. Az első mondatban az alany létezését fejezi ki, a második mondatban az alanyt és a névszói állítmányt kapcsolja össze. Filozófiai nyelvben, a kétféle használatot egzisztenciális és kopulatív létigéknek nevezzük. E különbséget elsőként Arisztotelész ismerte fel. (hu)
|
