| dbo:abstract
|
- A magánlegelők tragédiája (angolul: tragedy of anticommons) kifejezést 1998-ban Michael Heller amerikai jogászprofesszor alkotta meg. A kifejezés arra utal, amikor a jogtulajdonosok közötti koordináció hiánya miatt nem sikerül egy társadalmilag kívánatos állapotot elérni. Rokon értelmű kifejezés a közlegelők tragédiája, amely a jogtulajdonosok hiánya miatt fellépő nem megfelelő koordinálásra utal. A kifejezést elsősorban a szoftverek licencelésével kapcsolatban használják, és különféle problémás helyzet, mint „szabadalmi bozót” (patent thicket, azaz sűrűn átfedő szabadalmak), a „tengeralattjáró szabadalom” (submarine patent, hosszabb ideig nem publikált, majd váratlanul felbukkanó szabadalom), illetve a Kinában felbukkanó „szögházak” (nail houses) jelenség is ide tartozik. A kifejezés eredetileg Heller egy 1998-as tanulmányában jelent meg, majd felbukkant 2008-ban megjelent könyvében is. A Science-ben megjelent 1998-as cikkükben Heller és szerzőtársa, Rebecca Eisenberg kifejtette, hogy az orvosbiológiai kutatások során számos területen egymással versengő szabadalmakat jegyeztek be, amelyek megakadályozzák a hasznos és elérhető árú termékek piacra kerülését. A magánlegelők tragédiájára irányuló más kutatások is azt jelzik, hogy a jogtulajdonosok nagy száma, és ennek következményeként a közöttük fennálló koordinációs problémák az innováció csökkenését és a fogyasztók, végső soron a társadalom veszteségét eredményezik. A magánlegelők tragédiájának ellentéte a közlegelők komédiája, amely kifejezést használta először egy 1987-es cikkben, amely a University of Chicago Law Review folyóiratban jelent meg és azt a jelenséget írta le, amikor egy szabad, mindenki számára hozzáférhető erőforrás hasznossága sokszorosára nő, mivel többen egyszerre tudják használni - anélkül, hogy az erőforrás kimerülne. (hu)
- A magánlegelők tragédiája (angolul: tragedy of anticommons) kifejezést 1998-ban Michael Heller amerikai jogászprofesszor alkotta meg. A kifejezés arra utal, amikor a jogtulajdonosok közötti koordináció hiánya miatt nem sikerül egy társadalmilag kívánatos állapotot elérni. Rokon értelmű kifejezés a közlegelők tragédiája, amely a jogtulajdonosok hiánya miatt fellépő nem megfelelő koordinálásra utal. A kifejezést elsősorban a szoftverek licencelésével kapcsolatban használják, és különféle problémás helyzet, mint „szabadalmi bozót” (patent thicket, azaz sűrűn átfedő szabadalmak), a „tengeralattjáró szabadalom” (submarine patent, hosszabb ideig nem publikált, majd váratlanul felbukkanó szabadalom), illetve a Kinában felbukkanó „szögházak” (nail houses) jelenség is ide tartozik. A kifejezés eredetileg Heller egy 1998-as tanulmányában jelent meg, majd felbukkant 2008-ban megjelent könyvében is. A Science-ben megjelent 1998-as cikkükben Heller és szerzőtársa, Rebecca Eisenberg kifejtette, hogy az orvosbiológiai kutatások során számos területen egymással versengő szabadalmakat jegyeztek be, amelyek megakadályozzák a hasznos és elérhető árú termékek piacra kerülését. A magánlegelők tragédiájára irányuló más kutatások is azt jelzik, hogy a jogtulajdonosok nagy száma, és ennek következményeként a közöttük fennálló koordinációs problémák az innováció csökkenését és a fogyasztók, végső soron a társadalom veszteségét eredményezik. A magánlegelők tragédiájának ellentéte a közlegelők komédiája, amely kifejezést használta először egy 1987-es cikkben, amely a University of Chicago Law Review folyóiratban jelent meg és azt a jelenséget írta le, amikor egy szabad, mindenki számára hozzáférhető erőforrás hasznossága sokszorosára nő, mivel többen egyszerre tudják használni - anélkül, hogy az erőforrás kimerülne. (hu)
|
