| dbo:abstract
|
- A paraszt panaszai (egyiptomi nyelven: sḫtỉ nfr mdw, „jó beszédű paraszt”) címen ismert ókori egyiptomi irodalmi mű a Középbirodalom idejéből származik. Ez az egyik leghosszabb és legépebben fennmaradt történet ebből a korból. Témája az igazságszolgáltatás fontossága és az ékesszólás hasznossága. A címszereplő parasztnak – tulajdonképpen oázislakónak – egy magasabb rangú ember önkényesen elvette a szamarait; emiatt panaszával megrablója feletteséhez fordul, akit meglep a tanulatlan ember ékesszóló könyörgése. Mivel a királynak is nagyon tetszik az ékesszólás, a kérelmezőt addig nem méltatják válaszra, amíg vádló és könyörgő beszédében ki nem merítette az érvek és érzelmek teljes skáláját. Az igazsága mellett a végsőkig kitartó kisember végül elnyeri jutalmát. A klasszikus egyiptomi nyelven, hieratikus írással íródott történet négy középbirodalmi papiruszon – a Berlinben őrzött P. Berlin 3023, P. Berlin 3025, P. Berlin 10499 (más néven P. Ramesseum A) és a Londonban található P. BM 10274 (más néven P. Butler 527) papiruszon – maradt fenn, mindegyiken töredékesen, de a töredékekből a teljes történet összeállítható. A szöveg nagy része – 378 sor – az első két berlini papiruszon maradt fenn; korábban elveszettnek hitt elejét – a Szinuhe elejével együtt – a Ramesszeumból származó harmadik berlini papiruszon találták meg. A teljes szöveg fordítását először Friedrich Vogelsang és Alan H. Gardiner publikálta 1908-ban. A szöveg a későbbi korokban is ismert volt; egy ramesszida kori osztrakonon például idézik a paraszt egyik mondását. (hu)
- A paraszt panaszai (egyiptomi nyelven: sḫtỉ nfr mdw, „jó beszédű paraszt”) címen ismert ókori egyiptomi irodalmi mű a Középbirodalom idejéből származik. Ez az egyik leghosszabb és legépebben fennmaradt történet ebből a korból. Témája az igazságszolgáltatás fontossága és az ékesszólás hasznossága. A címszereplő parasztnak – tulajdonképpen oázislakónak – egy magasabb rangú ember önkényesen elvette a szamarait; emiatt panaszával megrablója feletteséhez fordul, akit meglep a tanulatlan ember ékesszóló könyörgése. Mivel a királynak is nagyon tetszik az ékesszólás, a kérelmezőt addig nem méltatják válaszra, amíg vádló és könyörgő beszédében ki nem merítette az érvek és érzelmek teljes skáláját. Az igazsága mellett a végsőkig kitartó kisember végül elnyeri jutalmát. A klasszikus egyiptomi nyelven, hieratikus írással íródott történet négy középbirodalmi papiruszon – a Berlinben őrzött P. Berlin 3023, P. Berlin 3025, P. Berlin 10499 (más néven P. Ramesseum A) és a Londonban található P. BM 10274 (más néven P. Butler 527) papiruszon – maradt fenn, mindegyiken töredékesen, de a töredékekből a teljes történet összeállítható. A szöveg nagy része – 378 sor – az első két berlini papiruszon maradt fenn; korábban elveszettnek hitt elejét – a Szinuhe elejével együtt – a Ramesszeumból származó harmadik berlini papiruszon találták meg. A teljes szöveg fordítását először Friedrich Vogelsang és Alan H. Gardiner publikálta 1908-ban. A szöveg a későbbi korokban is ismert volt; egy ramesszida kori osztrakonon például idézik a paraszt egyik mondását. (hu)
|
