| dbo:abstract
|
- Az a posteriori nyelvek olyan mesterséges nyelvek, amelyek az etnikus nyelvek szerkezeti, lexikális és paradigmatikus elemeire épülnek, a forrásnyelvek közös tényeit szervezik rendszerbe. Közérthetőbben: az ilyen nyelvek nyelvtana egyszerű és szabályos, ugyanakkor követi a természetes nyelvek nyelvtanát, szókincsük tükrözi a természetes nyelvek szókincsét. Az a posteriori nyelvek a 19. század végén alakultak ki, a ma ismert és használt segédnyelvek mind ilyenek. Az a posteriori nyelvek lehetnek:
* homogén modellek – egy nyelven alapuló egyszerűsített vagy minimum-nyelvek
* Giuseppe Peano: Latino sine flexione, 1903 – latin
* Charles Kay Ogden: Egyszerű angol, 1930 – angol
* Raoul de la Grasserie: Apolema, 1906 – görög
* Adalbert Baumann: Wede, 1915 – német
* kompromisszumos modellek – két különböző nyelvet egyeztetnek össze
* George J. Henderson (P. Hoinix): Anglo-Franca, 1889
* Lancelot Hogben: interglossa, 1943
* Alonso Curucca: Frendo, 1966
* heterogén modellek – több nyelven alapuló rendszerek
* eklektikus nyelvek
* Volapük
* Eszperantó
* Ido
* zonális nyelvek
* Interszláv
* Slovio
* naturalista nyelvek
* Julius Lott: Mundolingue, 1890
* Waldemar Rosenberger: Idiom neutral, 1895
* Edgar de Wahl: Occidental, 1922
* Otto Jespersen: Novial, 1928
* IALA – Alexander Gode: Interlingua, 1950
* Magyar Zoltán: Romanid, 1957 (hu)
- Az a posteriori nyelvek olyan mesterséges nyelvek, amelyek az etnikus nyelvek szerkezeti, lexikális és paradigmatikus elemeire épülnek, a forrásnyelvek közös tényeit szervezik rendszerbe. Közérthetőbben: az ilyen nyelvek nyelvtana egyszerű és szabályos, ugyanakkor követi a természetes nyelvek nyelvtanát, szókincsük tükrözi a természetes nyelvek szókincsét. Az a posteriori nyelvek a 19. század végén alakultak ki, a ma ismert és használt segédnyelvek mind ilyenek. Az a posteriori nyelvek lehetnek:
* homogén modellek – egy nyelven alapuló egyszerűsített vagy minimum-nyelvek
* Giuseppe Peano: Latino sine flexione, 1903 – latin
* Charles Kay Ogden: Egyszerű angol, 1930 – angol
* Raoul de la Grasserie: Apolema, 1906 – görög
* Adalbert Baumann: Wede, 1915 – német
* kompromisszumos modellek – két különböző nyelvet egyeztetnek össze
* George J. Henderson (P. Hoinix): Anglo-Franca, 1889
* Lancelot Hogben: interglossa, 1943
* Alonso Curucca: Frendo, 1966
* heterogén modellek – több nyelven alapuló rendszerek
* eklektikus nyelvek
* Volapük
* Eszperantó
* Ido
* zonális nyelvek
* Interszláv
* Slovio
* naturalista nyelvek
* Julius Lott: Mundolingue, 1890
* Waldemar Rosenberger: Idiom neutral, 1895
* Edgar de Wahl: Occidental, 1922
* Otto Jespersen: Novial, 1928
* IALA – Alexander Gode: Interlingua, 1950
* Magyar Zoltán: Romanid, 1957 (hu)
|
