| dbo:abstract
|
- A természetes számok összeadása a számtani (azaz a természetes vagy egész számok halmazán értelmezett) kétváltozós műveletek egyike, minden bizonnyal a legrégebb óta használt, legalapvetőbb és legfontosabb kétváltozós számtani művelet. A kivonással, szorzással és osztással együtt alapműveletnek nevezzük. Gyakran vagy alkalmanként használt szinonimái: összegzés, addíció. Az összeadás (összegzés) műveletét a matematikai formalizmust mellőzve úgy jellemezhetjük legkézenfekvőbben, hogy ha adott két, ugyanazon tárgyakat vagy dolgokat egyszerre nem tartalmazó sokaság/halmaz, akkor ezekben összesen annyi tárgy vagy dolog van, mint a két sokaságot alkotó dolgok számának összege. Például ha adva van három alma (1. sokaság) meg két körte (2. sokaság) egy asztalon, akkor e két sokaság összesen három meg kettő, azaz öt gyümölcsöt tartalmaz, tehát a három és a kettő összege öt. Az összeadás tehát „kiszámítja” a közös elemeket nem tartalmazó sokaságok egyesítésének elemeinek számát. Ez a tulajdonság, megfelelően precizírozva, képezi az egyik legalkalmasabb explicit is. A művelet leggyakrabban használt jele a + összeadásjel vagy „pluszjel”, bár másféle is előfordulhatnak. Az összeadás eredménye az összeg. Azokat a számokat, amiket összeadunk, összeadandóknak (illetőleg az összeadás vagy összeg tagjainak) nevezzük. A fenti gyümölcsös példában tehát 3 és 2 az összeadandók vagy tagok, míg 5 az összeg(zés eredménye). (hu)
- A természetes számok összeadása a számtani (azaz a természetes vagy egész számok halmazán értelmezett) kétváltozós műveletek egyike, minden bizonnyal a legrégebb óta használt, legalapvetőbb és legfontosabb kétváltozós számtani művelet. A kivonással, szorzással és osztással együtt alapműveletnek nevezzük. Gyakran vagy alkalmanként használt szinonimái: összegzés, addíció. Az összeadás (összegzés) műveletét a matematikai formalizmust mellőzve úgy jellemezhetjük legkézenfekvőbben, hogy ha adott két, ugyanazon tárgyakat vagy dolgokat egyszerre nem tartalmazó sokaság/halmaz, akkor ezekben összesen annyi tárgy vagy dolog van, mint a két sokaságot alkotó dolgok számának összege. Például ha adva van három alma (1. sokaság) meg két körte (2. sokaság) egy asztalon, akkor e két sokaság összesen három meg kettő, azaz öt gyümölcsöt tartalmaz, tehát a három és a kettő összege öt. Az összeadás tehát „kiszámítja” a közös elemeket nem tartalmazó sokaságok egyesítésének elemeinek számát. Ez a tulajdonság, megfelelően precizírozva, képezi az egyik legalkalmasabb explicit is. A művelet leggyakrabban használt jele a + összeadásjel vagy „pluszjel”, bár másféle is előfordulhatnak. Az összeadás eredménye az összeg. Azokat a számokat, amiket összeadunk, összeadandóknak (illetőleg az összeadás vagy összeg tagjainak) nevezzük. A fenti gyümölcsös példában tehát 3 és 2 az összeadandók vagy tagok, míg 5 az összeg(zés eredménye). (hu)
|
