| dbo:abstract
|
- A thermidori reakció kifejezés az 1790-es évek végén honosodott meg, maga a „reakció” szó korábban csak természettudományokban volt ismert. A Francia Akadémia 1798-as szótárában közölt definíció szerint: „Reakció. Átvitt értelemben olyan pártról mondják, amelyik bosszút áll és így is cselekszik.” A múlt század végén és a jelen század elején főként és újították fel, majd Albert Soboul és mások közvetítésével vált általánossá – a felfogásbeli különbségek ellenére – a mai történeti irodalomban. Egyedisége folytán külön is megemlítjük François Furet-nek a thermidori fordulatról kialakított véleményét. Már -vel közösen írt monográfiájában arra tette a hangsúlyt, hogy nemcsak folytatódott a forradalmi mozgalom, hanem meg is haladta korábbi kereteit annyiban, amennyiben igyekezett konszolidálni leglényegesebb vívmányait: az alapvető emberi szabadságjogokat és a privilégium nélküli tulajdont. Újabb művében, „Gondolkodni a francia Forradalomról”, Furet „hasadásnak” („coupure”) minősítette thermidort, majd így folytatta: „Ez a képviseleti legitimitás győzelme a forradalmi legitimitás fölött, a hatalom által gyakorolt ellenőrzés saját forradalmi ideológiája fölött, és mint Marx mondja, a tényleges társadalom revánsa a politikai illúzión.” El kell ismerni, hogy Furet egy valóságos történeti összefüggést emelt ki, amelyet a Direktórium még láthatóbbá tett. Bármiként is van, valamennyi történész a törést, a választóvonalat hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, a forradalom visszatérését burzsoá kereteibe, a visszanyúlást 1789-hez. (hu)
- A thermidori reakció kifejezés az 1790-es évek végén honosodott meg, maga a „reakció” szó korábban csak természettudományokban volt ismert. A Francia Akadémia 1798-as szótárában közölt definíció szerint: „Reakció. Átvitt értelemben olyan pártról mondják, amelyik bosszút áll és így is cselekszik.” A múlt század végén és a jelen század elején főként és újították fel, majd Albert Soboul és mások közvetítésével vált általánossá – a felfogásbeli különbségek ellenére – a mai történeti irodalomban. Egyedisége folytán külön is megemlítjük François Furet-nek a thermidori fordulatról kialakított véleményét. Már -vel közösen írt monográfiájában arra tette a hangsúlyt, hogy nemcsak folytatódott a forradalmi mozgalom, hanem meg is haladta korábbi kereteit annyiban, amennyiben igyekezett konszolidálni leglényegesebb vívmányait: az alapvető emberi szabadságjogokat és a privilégium nélküli tulajdont. Újabb művében, „Gondolkodni a francia Forradalomról”, Furet „hasadásnak” („coupure”) minősítette thermidort, majd így folytatta: „Ez a képviseleti legitimitás győzelme a forradalmi legitimitás fölött, a hatalom által gyakorolt ellenőrzés saját forradalmi ideológiája fölött, és mint Marx mondja, a tényleges társadalom revánsa a politikai illúzión.” El kell ismerni, hogy Furet egy valóságos történeti összefüggést emelt ki, amelyet a Direktórium még láthatóbbá tett. Bármiként is van, valamennyi történész a törést, a választóvonalat hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, a forradalom visszatérését burzsoá kereteibe, a visszanyúlást 1789-hez. (hu)
|
