Property Value
dbo:abstract
  • A török kivonulása Temesvárról 1716. október 25. napján történt. A karlócai békeszerződéssel 1699. évben a Magyar Királyság területeinek nagy része fölszabadult. A Tisza–Maros vonalán túli terület továbbra is török uralom alatt maradt közel két évtizedig: a Temesköz és a dél-erdélyi hegyvidék. A folyók jobb oldalán a császári haditanács katonai őrvidéket telepített fegyveres idegen lakosságból. Az osztrák császár mint magyar király az őshonos lakosság birtokjogát, vallásszabadságát megkísérelte elvenni, mindez kiváltotta a rendek és a nép ellenállását. Bekövetkezett a 8 évig húzódó véres Rákóczi-fölkelés, nagy néppusztulást okozott főleg Szeged, Makó, Arad, Gyula, Várad vidékein és máshol. A Tisza–Maros bal oldalán a török uralom alatt rekedt lakosság elkerülte a nagy pusztítást. A korabeli katonai térképeken látható a folyók bal oldalán a középkori falvak fönnmaradtak. A 18. századi falvak alaprajzai is láthatóak. A folyók jobb oldalán a régi falvak, városok elpusztultak, mint Nagylak, Makó stb. 1718. évben a török lemondott a magyar Királyság minden területéről, amit az osztrák császári hadsereg megszállt, a terület a császári Haditanács joghatósága alá került, Szeged–Arad katonai terület 1751-ig a szörényi, később krajovai bánság, 1739-ig. A „Temesi Bánságra” átnevezett hárommegyényi terület 1778. évig volt császári katonai parancsnokság alatt, 60 évig nem neveztek ki püspökfőispánt, a magyar megyerendszer sem működött. A magyar királyság része volt, de a három megye területén a magyar rendek birtokjogát elvették a magyar király nevében, pontosabban III. Károly magyar király, azaz VI. Károly német-római császár, 1745. évtől Lotaringiai Ferenc német-római császár 1765-ig, 1765. évtől 1778. évig II. József német-római császár joghatósága alatt mint katonai terület működött. A magyar lakosság honosságát birtokjogát elvették a temesi bánságban. Mária Terézia magyar király 1778. évben kapta joghatósága alá a temesi bánságot. A magyar király adott magyar honosítást, rendi jogokat, jobbágyjogot a betelepített idegeneknek. A néphagyomány szerint 1000 rospontos parasztszekeret kaptak a törökök, hogy Temesvárról Belgrádba menjenek. A karlócai béke tárgyalásokon az Oszmán Birodalom és a tárgyaló Szent Szövetség államai 1699. január 26-án békeszerződést írtak alá. A Temesköz az Oszmán Birodalom most már szerződésben is elismert része maradt. A részt vevő államok közötti érdekellentétek kiütköztek, Oroszország csak fegyverszünet elfogadására volt hajlandó, abban is megegyeztek, hogy minden fél külön tárgyal egymással és az Oszmán féllel. Az osztrák fél, I. Lipót császár és magyar király küldötte előterjesztette igényét a Magyar Királyság területére, a török fél elutasította, szándéka szerint Erdélyt külön országnak tekintette, amit az oszmán és a Habsburg fél elismer, a két fél között elterülő a protestáns Erdélyi Fejedelemség életszerű ajánlat volt, az angol és a holland közvetítők is támogatták. Az osztrák fél a török igényt elutasította, ekkor kiütközött a magyar tárgyaló fél hiánya a tárgyalásokról. Az osztrák fél szerződésben lemondott Temesközről, mint hogy Erdély a török által is elismert országgá váljon, így a Maros, Tisza és a Duna közötti három megyényi terület, nagy részben a Temesköz, most már elismerten is török területté vált. (hu)
  • A török kivonulása Temesvárról 1716. október 25. napján történt. A karlócai békeszerződéssel 1699. évben a Magyar Királyság területeinek nagy része fölszabadult. A Tisza–Maros vonalán túli terület továbbra is török uralom alatt maradt közel két évtizedig: a Temesköz és a dél-erdélyi hegyvidék. A folyók jobb oldalán a császári haditanács katonai őrvidéket telepített fegyveres idegen lakosságból. Az osztrák császár mint magyar király az őshonos lakosság birtokjogát, vallásszabadságát megkísérelte elvenni, mindez kiváltotta a rendek és a nép ellenállását. Bekövetkezett a 8 évig húzódó véres Rákóczi-fölkelés, nagy néppusztulást okozott főleg Szeged, Makó, Arad, Gyula, Várad vidékein és máshol. A Tisza–Maros bal oldalán a török uralom alatt rekedt lakosság elkerülte a nagy pusztítást. A korabeli katonai térképeken látható a folyók bal oldalán a középkori falvak fönnmaradtak. A 18. századi falvak alaprajzai is láthatóak. A folyók jobb oldalán a régi falvak, városok elpusztultak, mint Nagylak, Makó stb. 1718. évben a török lemondott a magyar Királyság minden területéről, amit az osztrák császári hadsereg megszállt, a terület a császári Haditanács joghatósága alá került, Szeged–Arad katonai terület 1751-ig a szörényi, később krajovai bánság, 1739-ig. A „Temesi Bánságra” átnevezett hárommegyényi terület 1778. évig volt császári katonai parancsnokság alatt, 60 évig nem neveztek ki püspökfőispánt, a magyar megyerendszer sem működött. A magyar királyság része volt, de a három megye területén a magyar rendek birtokjogát elvették a magyar király nevében, pontosabban III. Károly magyar király, azaz VI. Károly német-római császár, 1745. évtől Lotaringiai Ferenc német-római császár 1765-ig, 1765. évtől 1778. évig II. József német-római császár joghatósága alatt mint katonai terület működött. A magyar lakosság honosságát birtokjogát elvették a temesi bánságban. Mária Terézia magyar király 1778. évben kapta joghatósága alá a temesi bánságot. A magyar király adott magyar honosítást, rendi jogokat, jobbágyjogot a betelepített idegeneknek. A néphagyomány szerint 1000 rospontos parasztszekeret kaptak a törökök, hogy Temesvárról Belgrádba menjenek. A karlócai béke tárgyalásokon az Oszmán Birodalom és a tárgyaló Szent Szövetség államai 1699. január 26-án békeszerződést írtak alá. A Temesköz az Oszmán Birodalom most már szerződésben is elismert része maradt. A részt vevő államok közötti érdekellentétek kiütköztek, Oroszország csak fegyverszünet elfogadására volt hajlandó, abban is megegyeztek, hogy minden fél külön tárgyal egymással és az Oszmán féllel. Az osztrák fél, I. Lipót császár és magyar király küldötte előterjesztette igényét a Magyar Királyság területére, a török fél elutasította, szándéka szerint Erdélyt külön országnak tekintette, amit az oszmán és a Habsburg fél elismer, a két fél között elterülő a protestáns Erdélyi Fejedelemség életszerű ajánlat volt, az angol és a holland közvetítők is támogatták. Az osztrák fél a török igényt elutasította, ekkor kiütközött a magyar tárgyaló fél hiánya a tárgyalásokról. Az osztrák fél szerződésben lemondott Temesközről, mint hogy Erdély a török által is elismert országgá váljon, így a Maros, Tisza és a Duna közötti három megyényi terület, nagy részben a Temesköz, most már elismerten is török területté vált. (hu)
dbo:wikiPageID
  • 1355018 (xsd:integer)
dbo:wikiPageLength
  • 13075 (xsd:nonNegativeInteger)
dbo:wikiPageRevisionID
  • 23609024 (xsd:integer)
prop-hu:wikiPageUsesTemplate
dct:subject
rdfs:label
  • A török kivonulása Temesvárról (hu)
  • A török kivonulása Temesvárról (hu)
prov:wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is foaf:primaryTopic of