| dbo:abstract
|
- Abd-al Aziz (Marrákes, 1878. február 23. – Tanger, 1943. június 9.) marokkói szultán 1894-től 1908-ig. Édesapja, I. Hasszán halála után kiáltották ki Marokkó szultánjának. 1900-ig, Ba Ahmed nagyvezér irányította az országot, csak az ő halála után került Marokkó Abd-al Aziz kezébe. Az ifjú szultán európai tanácsadók segítségével kísérletet tett az ország modernizálásra, azonban törekvései – különösen az adórendszert illetők – kudarcot vallottak. Ennek hátterében a modern közigazgatásban jártas hivatalnokok hiánya, illetve a konzervatív befolyásos, előkelő rétegek ellenséges magatartása állt. Abd-al Aziz másik problémája ugyanakkor pont a Marokkó fölött vetélkedő európai hatalmak voltak. Az 1906 januárjától áprilisig tartó algecirasi konferencián aláírta az európai befolyást szentesítő, Spanyol- és Franciaországnak különös jogokat biztosító szerződést. Ennek következménye volt, hogy 1907-ben fivére, Abdal-Hafid lázadást szított Marrákesben, csapatai pedig 1908. augusztus 19-én legyőzték Abd-al Aziz erőit. Két nappal később a szultán lemondott, majd a fivérétől kapott kegydíjon élt Tangerben évtizedeken át. Csak 1943-ban hunyt el. (hu)
- Abd-al Aziz (Marrákes, 1878. február 23. – Tanger, 1943. június 9.) marokkói szultán 1894-től 1908-ig. Édesapja, I. Hasszán halála után kiáltották ki Marokkó szultánjának. 1900-ig, Ba Ahmed nagyvezér irányította az országot, csak az ő halála után került Marokkó Abd-al Aziz kezébe. Az ifjú szultán európai tanácsadók segítségével kísérletet tett az ország modernizálásra, azonban törekvései – különösen az adórendszert illetők – kudarcot vallottak. Ennek hátterében a modern közigazgatásban jártas hivatalnokok hiánya, illetve a konzervatív befolyásos, előkelő rétegek ellenséges magatartása állt. Abd-al Aziz másik problémája ugyanakkor pont a Marokkó fölött vetélkedő európai hatalmak voltak. Az 1906 januárjától áprilisig tartó algecirasi konferencián aláírta az európai befolyást szentesítő, Spanyol- és Franciaországnak különös jogokat biztosító szerződést. Ennek következménye volt, hogy 1907-ben fivére, Abdal-Hafid lázadást szított Marrákesben, csapatai pedig 1908. augusztus 19-én legyőzték Abd-al Aziz erőit. Két nappal később a szultán lemondott, majd a fivérétől kapott kegydíjon élt Tangerben évtizedeken át. Csak 1943-ban hunyt el. (hu)
|
