| dbo:abstract
|
- Az acetál R2C(OR′)2 kötést tartalmazó funkciós csoport, ahol R′ szerves csoportot jelöl. A központi szénatomhoz négy szubsztituens kapcsolódik, így az telített, a térszerkezete tetraéderes. A két R′O csoport egymástól különböző is lehet. Ha a két R csoport azonos, akkor „szimmetrikus acetálról”, ha különböző, „vegyes acetálról” beszélünk. Az acetálok karbonilvegyületből (aldehidek vagy ketonok, R2C=O) keletkeznek, vagy azzá alakulhatnak. A ketál elnevezést esetenként a nem aldehidből, hanem ketonból származtatható vegyületek azonosítására használják, és történelmileg az acetál a kifejezetten aldehidekből képzett vegyületek elnevezése volt. Acetál akkor keletkezik, ha egy félacetál hidroxilcsoportja protonálódik, majd vízként kilép. Az ekkor keletkező karbokationt gyorsan megtámadja egy alkoholmolekula, majd erről kilép egy proton, így acetál marad vissza. A félacetálokkal szemben az acetálok stabil vegyületek, de képződésük – az észterekhez hasonlóan – egyensúlyi folyamat. Az acetálképződés előrehaladtával a vizet a reakcióelegyből el kell távolítani – ez történhet például Dean–Stark-feltéttel –, ellenkező esetben a termék visszahidrolizál acetállá. Az acetálképződés a molekulák számának csökkenésével jár, ezért entrópiaváltozása – hacsak nem diolt alkalmazunk két külön alkoholmolekula helyett – kedvezőtlen. Ezen többek között úgy lehet segíteni, ha alkoholforrásként ortoésztert használunk. Az aldehidek és ketonok ortoészterekkel reagálva acetált adnak. A melléktermékként képződő víz az ortoészter hidrolízisére fordítódik, melynek során további alkohol keletkezik, mely aztán részt vehet a reakcióban. A szerves kémiai szintézisek során az acetálokat a karbonilcsoport védőcsoportjaként alkalmazzák, mivel ellenállóak a lúgos hidrolízissel, valamint számos oxidáló- és redukálószerrel szemben. Védhetőek vele a karbonilcsoportok (átmenetileg alkohollal reagáltatva azokat) vagy a diolok (átmenetileg karbonilvegyületekkel reagáltatva azokat). Azaz akár karbonil-, akár alkohol, vagy mindkét csoport is előfordulhat a molekulában, melynek reaktivitását befolyásolni akarjuk. Több karbonilvegyület acetálformájának saját neve van. Ilyen például a formaldehid acetálja, melyet „formál”-nak vagy metiléndioxicsoportnak is neveznek. Az acetonból képzett acetált acetonidnak is nevezik. (hu)
- Az acetál R2C(OR′)2 kötést tartalmazó funkciós csoport, ahol R′ szerves csoportot jelöl. A központi szénatomhoz négy szubsztituens kapcsolódik, így az telített, a térszerkezete tetraéderes. A két R′O csoport egymástól különböző is lehet. Ha a két R csoport azonos, akkor „szimmetrikus acetálról”, ha különböző, „vegyes acetálról” beszélünk. Az acetálok karbonilvegyületből (aldehidek vagy ketonok, R2C=O) keletkeznek, vagy azzá alakulhatnak. A ketál elnevezést esetenként a nem aldehidből, hanem ketonból származtatható vegyületek azonosítására használják, és történelmileg az acetál a kifejezetten aldehidekből képzett vegyületek elnevezése volt. Acetál akkor keletkezik, ha egy félacetál hidroxilcsoportja protonálódik, majd vízként kilép. Az ekkor keletkező karbokationt gyorsan megtámadja egy alkoholmolekula, majd erről kilép egy proton, így acetál marad vissza. A félacetálokkal szemben az acetálok stabil vegyületek, de képződésük – az észterekhez hasonlóan – egyensúlyi folyamat. Az acetálképződés előrehaladtával a vizet a reakcióelegyből el kell távolítani – ez történhet például Dean–Stark-feltéttel –, ellenkező esetben a termék visszahidrolizál acetállá. Az acetálképződés a molekulák számának csökkenésével jár, ezért entrópiaváltozása – hacsak nem diolt alkalmazunk két külön alkoholmolekula helyett – kedvezőtlen. Ezen többek között úgy lehet segíteni, ha alkoholforrásként ortoésztert használunk. Az aldehidek és ketonok ortoészterekkel reagálva acetált adnak. A melléktermékként képződő víz az ortoészter hidrolízisére fordítódik, melynek során további alkohol keletkezik, mely aztán részt vehet a reakcióban. A szerves kémiai szintézisek során az acetálokat a karbonilcsoport védőcsoportjaként alkalmazzák, mivel ellenállóak a lúgos hidrolízissel, valamint számos oxidáló- és redukálószerrel szemben. Védhetőek vele a karbonilcsoportok (átmenetileg alkohollal reagáltatva azokat) vagy a diolok (átmenetileg karbonilvegyületekkel reagáltatva azokat). Azaz akár karbonil-, akár alkohol, vagy mindkét csoport is előfordulhat a molekulában, melynek reaktivitását befolyásolni akarjuk. Több karbonilvegyület acetálformájának saját neve van. Ilyen például a formaldehid acetálja, melyet „formál”-nak vagy metiléndioxicsoportnak is neveznek. Az acetonból képzett acetált acetonidnak is nevezik. (hu)
|
