| dbo:abstract
|
- Az Acis és Galatea (HWV 49) Georg Friedrich Händel operája. Angol nyelvű szövegkönyvét John Gay írta. A darabról különböző átiratok készültek, mint szerenád, masque (=”álarcos játék”), pásztori dalmű vagy pasztorál-opera, „kisopera” (ezt a megnevezést adta a zeneszerző, miközben írta a darabot), szórakoztató muzsika és ahogyan a New Grove Dictionary of Music könyvben megjelenik, mint oratórium. A mű eredetileg egyfelvonásos masque-ként keletkezett, melynek premierje 1718-ban volt. Handel később átdolgozta a művet egy háromfelvonásos szerenáddá az olasz opera társulatának 1732-ben Londonban, ami egyesített számos dalt/áriát (még mindig olaszul) az Acis, Galatea és Polifermo-ból, ugyanezen történet 1708-as feldolgozásából, más zenére. A zeneszerző pár évvel ezután, 1739-ben átdolgozta az eredeti angol változatot egy kétfelvonásos darabbá. Acis és Galatea volt a pasztorális operák gyöngyszeme Angliában. Csakugyan, számos író, ahogyan a zenetörténész Stanley Sadie is, a legnagyszerűbb pasztorál-operának könyvelik el, amelyet valaha megalkottak. Mint a műfaj sajátosa, Acis és Galatea előkelő, szórakoztató muzsikaként volt komponálva, amely a vidéki élet egyszerűségéről szól és számos olyan elemet tartalmaz, amelyek jelentősen utalnak a szellemesség és jóérzésű paródia nyomaira. A mellékszereplők, Polyphemus és Damon, jelentős mennyiségű humort nyújtanak nem csökkentve a főszereplők, Acis és Galatea tragédiájának pátoszát. Az első felvonás zenéje egyaránt ízléses és érzéki, míg az utolsó felvonás egy sokkal melankolikusabb, szomorúbb hangulatot ölt magára. Az operára lényeges befolyást gyakoroltak a Theatre Royal, Drury Lane-ben bemutatott pasztorál-operák a korai 18. században. Reinhard Keiser és Henry Purcell is befolyást gyakoroltak, de összességében a mű elgondolása és kivitelezése is teljes egészében Handel munkájának tudható be. Acis és Galatea messze Handel legnépszerűbb alkotásai közé tartozik és az ő egyetlen színpadi műve soha nem hagyta el az operák repertoárját. Az operából számos átirat készült az ősbemutató után. Ezek közül jelentős Wolfgang Amadeus Mozart átdolgozása, amely 1788-ban készült. (hu)
- Az Acis és Galatea (HWV 49) Georg Friedrich Händel operája. Angol nyelvű szövegkönyvét John Gay írta. A darabról különböző átiratok készültek, mint szerenád, masque (=”álarcos játék”), pásztori dalmű vagy pasztorál-opera, „kisopera” (ezt a megnevezést adta a zeneszerző, miközben írta a darabot), szórakoztató muzsika és ahogyan a New Grove Dictionary of Music könyvben megjelenik, mint oratórium. A mű eredetileg egyfelvonásos masque-ként keletkezett, melynek premierje 1718-ban volt. Handel később átdolgozta a művet egy háromfelvonásos szerenáddá az olasz opera társulatának 1732-ben Londonban, ami egyesített számos dalt/áriát (még mindig olaszul) az Acis, Galatea és Polifermo-ból, ugyanezen történet 1708-as feldolgozásából, más zenére. A zeneszerző pár évvel ezután, 1739-ben átdolgozta az eredeti angol változatot egy kétfelvonásos darabbá. Acis és Galatea volt a pasztorális operák gyöngyszeme Angliában. Csakugyan, számos író, ahogyan a zenetörténész Stanley Sadie is, a legnagyszerűbb pasztorál-operának könyvelik el, amelyet valaha megalkottak. Mint a műfaj sajátosa, Acis és Galatea előkelő, szórakoztató muzsikaként volt komponálva, amely a vidéki élet egyszerűségéről szól és számos olyan elemet tartalmaz, amelyek jelentősen utalnak a szellemesség és jóérzésű paródia nyomaira. A mellékszereplők, Polyphemus és Damon, jelentős mennyiségű humort nyújtanak nem csökkentve a főszereplők, Acis és Galatea tragédiájának pátoszát. Az első felvonás zenéje egyaránt ízléses és érzéki, míg az utolsó felvonás egy sokkal melankolikusabb, szomorúbb hangulatot ölt magára. Az operára lényeges befolyást gyakoroltak a Theatre Royal, Drury Lane-ben bemutatott pasztorál-operák a korai 18. században. Reinhard Keiser és Henry Purcell is befolyást gyakoroltak, de összességében a mű elgondolása és kivitelezése is teljes egészében Handel munkájának tudható be. Acis és Galatea messze Handel legnépszerűbb alkotásai közé tartozik és az ő egyetlen színpadi műve soha nem hagyta el az operák repertoárját. Az operából számos átirat készült az ősbemutató után. Ezek közül jelentős Wolfgang Amadeus Mozart átdolgozása, amely 1788-ban készült. (hu)
|
