| dbo:abstract
|
- Az adenozin-5′-trifoszfát (ATP) egy többfunkciós nukleotid, amely a sejten belüli energiaátvitel legkisebb molekuláris egysége. Az ATP kémiai energiát szállít a sejten belül az anyagcsere folyamataiban. Emberi szervezetben egyszerre csak kb. 250 g van jelen, de fokozott felhasználását jellemzi az, hogy naponta a testtömegnek megfelelő mennyiség fogy belőle. Ez úgy lehetséges, hogy az ATP folyamatosan újrahasznosul. Jelentős izommunka esetén ez az érték akár fél kilogramm is lehet – percenként! Az energia a foszfátcsoportok közötti kötésekben raktározódik. Egy csoport leszakadásával átlag 30 kJ energia szabadul fel mólonként. A fotoszintézis és a sejtlégzés folyamataiban energiaforrásként szerepel, és egy sor enzim és sejtfolyamat fogyasztja a bioszintetikus reakciók, a sejtmozgás és a sejtosztódás folyamataiban. Az ATP-t a nukleinsavakba is beépítik a polimerázok a DNS replikáció folyamatában és a transzkripcióban. A jelátviteli (szignál transzdukciós) folyamatokban az ATP a kinázok, és az adenilát-cikláz enzim szubsztrátja. A kinázok a proteineket és a lipideket foszforilálják. Az adenilát-cikláz pedig egy másodlagos hírvivő molekulát (second messenger), cAMP-t képez az ATP-ből. A molekula szerkezete egy purinbázisból áll (adenin), amely egy pentóz (ribóz) 1′-es szénatomjához kötődik. A három foszfátcsoport a pentózrész 5′-ös szénatomjához kapcsolódik. A DNS-szintézise közben az ATP-ben a ribóz cukorrész a ribonukleotid reduktáz enzim hatására először dezoxiribózzá alakul. Az ATP-t 1929-ben fedezte fel, majd 1941-ben Fritz Albert Lipmann feltételezte róla először, hogy ez a fő energiaszállító molekula a sejtekben. (hu)
- Az adenozin-5′-trifoszfát (ATP) egy többfunkciós nukleotid, amely a sejten belüli energiaátvitel legkisebb molekuláris egysége. Az ATP kémiai energiát szállít a sejten belül az anyagcsere folyamataiban. Emberi szervezetben egyszerre csak kb. 250 g van jelen, de fokozott felhasználását jellemzi az, hogy naponta a testtömegnek megfelelő mennyiség fogy belőle. Ez úgy lehetséges, hogy az ATP folyamatosan újrahasznosul. Jelentős izommunka esetén ez az érték akár fél kilogramm is lehet – percenként! Az energia a foszfátcsoportok közötti kötésekben raktározódik. Egy csoport leszakadásával átlag 30 kJ energia szabadul fel mólonként. A fotoszintézis és a sejtlégzés folyamataiban energiaforrásként szerepel, és egy sor enzim és sejtfolyamat fogyasztja a bioszintetikus reakciók, a sejtmozgás és a sejtosztódás folyamataiban. Az ATP-t a nukleinsavakba is beépítik a polimerázok a DNS replikáció folyamatában és a transzkripcióban. A jelátviteli (szignál transzdukciós) folyamatokban az ATP a kinázok, és az adenilát-cikláz enzim szubsztrátja. A kinázok a proteineket és a lipideket foszforilálják. Az adenilát-cikláz pedig egy másodlagos hírvivő molekulát (second messenger), cAMP-t képez az ATP-ből. A molekula szerkezete egy purinbázisból áll (adenin), amely egy pentóz (ribóz) 1′-es szénatomjához kötődik. A három foszfátcsoport a pentózrész 5′-ös szénatomjához kapcsolódik. A DNS-szintézise közben az ATP-ben a ribóz cukorrész a ribonukleotid reduktáz enzim hatására először dezoxiribózzá alakul. Az ATP-t 1929-ben fedezte fel, majd 1941-ben Fritz Albert Lipmann feltételezte róla először, hogy ez a fő energiaszállító molekula a sejtekben. (hu)
|
