| dbo:abstract
|
- Az afta, latinul: Aphthous stomatitis egy fájdalmas, gyulladásos udvarral körülvett felületes hámhiány, ami nyálkahártyákon jelentkezik. Elsősorban a szájüregben figyelhető meg a , az , a szájpad, a nyelv és a garat nyálkahártyáján. Kialakulásának okai még nem teljesen tisztázottak, de kapcsolatban állnak a különböző faktorokra adott T-limfocita mediált immunválasszal. Más-más embernél különböző kiváltó okokra vezethető vissza, ezek lehetnek vitaminhiány, trauma, stressz, hormonális hatások, allergia, gasztro-intesztinális zavarok, vérképzőrendszeri elváltozások, vírusok, baktériumok, autoimmunitás és pszichés stressz. Mérete legtöbbször a 2–3 mm-től 2–3 cm-ig terjed, de ez függ a típusától és ettől eltérő is lehet. Az aftákat lekaparható fibrines álhártya fedi. Spontán jelenik meg és spontán tűnik el. A fekélyek kialakulása időszakos és két fellángolás között teljesen meggyógyulnak. Az esetek többségében a fekélyek 7–10 napig tartanak és a fekélyes epizódok 3–6 alkalommal fordulnak elő évente. Legtöbbször a szájban, a szájnyálkahártya nem keratinizált felszínén jelentkezik (bárhol, kivéve rögzített fogíny, kemény szájpad és a nyelvhát), azonban jóval súlyosabb, ritkábban előforduló formájában érintheti a keratinizált szájnyálkahártya felszínét is. A tünetek az apró kellemetlenségtől egészen az evést és ivást is befolyásoló tünetekig terjedhetnek. Súlyos formájában a tápanyaghiány miatt súlyvesztést és általános gyengeséget is okozhat. Az afta meglehetősen elterjedt, körülbelül a népesség 20%-át érinti. Előfordulása gyakori gyerek- vagy ifjúkorban és az állapot általában évekig fennáll, mielőtt fokozatosan eltűnne. Közvetlen gyógymód nincs rá, kezelése elsősorban a fájdalom csökkentésére, a gyógyulási idő lerövidítésére és a fekélyes epizódok gyakoriságának a csökkentésére irányul. (hu)
- Az afta, latinul: Aphthous stomatitis egy fájdalmas, gyulladásos udvarral körülvett felületes hámhiány, ami nyálkahártyákon jelentkezik. Elsősorban a szájüregben figyelhető meg a , az , a szájpad, a nyelv és a garat nyálkahártyáján. Kialakulásának okai még nem teljesen tisztázottak, de kapcsolatban állnak a különböző faktorokra adott T-limfocita mediált immunválasszal. Más-más embernél különböző kiváltó okokra vezethető vissza, ezek lehetnek vitaminhiány, trauma, stressz, hormonális hatások, allergia, gasztro-intesztinális zavarok, vérképzőrendszeri elváltozások, vírusok, baktériumok, autoimmunitás és pszichés stressz. Mérete legtöbbször a 2–3 mm-től 2–3 cm-ig terjed, de ez függ a típusától és ettől eltérő is lehet. Az aftákat lekaparható fibrines álhártya fedi. Spontán jelenik meg és spontán tűnik el. A fekélyek kialakulása időszakos és két fellángolás között teljesen meggyógyulnak. Az esetek többségében a fekélyek 7–10 napig tartanak és a fekélyes epizódok 3–6 alkalommal fordulnak elő évente. Legtöbbször a szájban, a szájnyálkahártya nem keratinizált felszínén jelentkezik (bárhol, kivéve rögzített fogíny, kemény szájpad és a nyelvhát), azonban jóval súlyosabb, ritkábban előforduló formájában érintheti a keratinizált szájnyálkahártya felszínét is. A tünetek az apró kellemetlenségtől egészen az evést és ivást is befolyásoló tünetekig terjedhetnek. Súlyos formájában a tápanyaghiány miatt súlyvesztést és általános gyengeséget is okozhat. Az afta meglehetősen elterjedt, körülbelül a népesség 20%-át érinti. Előfordulása gyakori gyerek- vagy ifjúkorban és az állapot általában évekig fennáll, mielőtt fokozatosan eltűnne. Közvetlen gyógymód nincs rá, kezelése elsősorban a fájdalom csökkentésére, a gyógyulási idő lerövidítésére és a fekélyes epizódok gyakoriságának a csökkentésére irányul. (hu)
|
