| dbo:abstract
|
- Az aglabidák észak-afrikai (Ifríkija, ma Tunézia) arab emírdinasztia volt, amely 800–909 között gyakorolta a hatalmat mint az abbászida kalifáknak elvileg alávetett, gyakorlatilag független helytartói. Az első ifríkijai helytartót, Ibráhim ibn al-Aglabot Hárún ar-Rasíd abbászida kalifa nevezte ki. Frank kérésre zsoldoshadsereget állított fel a spanyol Omajjádok ellen, amely rövid idő után, az észak-afrikai kikötők megszerzése után önálló hajóhaddal is rendelkezett. Fő céljuk a tengeri kereskedelem ellenőrzése volt a Földközi-tengeren. (817–838) arra készült, hogy elfoglalja Szicíliát, ez ugyanis a vallási vezetők megelégedésére szolgált volna. Szicília híres volt gazdagságáról, 827-ben szálltak partra az aglabida csapatok Mazarában, majd 832-ben Palermót, 842-ben pedig Messinát is elfoglalták. Miután Szardíniat és Máltát is meghódították, a Földközi-tenger egész nyugati medencéjét ellenőrzésük alá vonták. Ezután megkísérelték Itália szárazföldi területeit is muzulmán uralom alá vonni. A velencei flottát 840-ben Tarantónál elpusztították, majd Rómában a Szent Péter-bazilikát kifosztották. Ifríkíja határai, az egyiptomi Túlúnidák 880-as betörését leszámítva, egyszer sem voltak kitéve komolyabb veszélynek. Az Aglabidák alatt Ifríkíja vallás, gazdaság és kultúra terén is gyarapodott. Uralmukat végigkísérte az anyaország berbereinek és a helyi hadseregnek, illetve a szicíliai muszlimoknak a folytonos lázongása. 909-ben , az iszmáilita síita Fátimida-dinasztia alapítója buktatta meg őket.Leginkább arról emlékezetes ez a dinasztia, hogy 827-ben megkezdte Szicília elfoglalását a Bizánci Birodalomtól, amit 902-re teljesen végbe is vitt. Az egész térséget folyamatos belső feszültségek jellemezték (arab seregek által szított lázadások). Az emíreknek különösen a fővárosban, Kairuánban, a Magreb akkori legfontosabb kulturális és szellemi központjában kellett szembenézniük az őket nyilvánosan bírálókkal. (hu)
- Az aglabidák észak-afrikai (Ifríkija, ma Tunézia) arab emírdinasztia volt, amely 800–909 között gyakorolta a hatalmat mint az abbászida kalifáknak elvileg alávetett, gyakorlatilag független helytartói. Az első ifríkijai helytartót, Ibráhim ibn al-Aglabot Hárún ar-Rasíd abbászida kalifa nevezte ki. Frank kérésre zsoldoshadsereget állított fel a spanyol Omajjádok ellen, amely rövid idő után, az észak-afrikai kikötők megszerzése után önálló hajóhaddal is rendelkezett. Fő céljuk a tengeri kereskedelem ellenőrzése volt a Földközi-tengeren. (817–838) arra készült, hogy elfoglalja Szicíliát, ez ugyanis a vallási vezetők megelégedésére szolgált volna. Szicília híres volt gazdagságáról, 827-ben szálltak partra az aglabida csapatok Mazarában, majd 832-ben Palermót, 842-ben pedig Messinát is elfoglalták. Miután Szardíniat és Máltát is meghódították, a Földközi-tenger egész nyugati medencéjét ellenőrzésük alá vonták. Ezután megkísérelték Itália szárazföldi területeit is muzulmán uralom alá vonni. A velencei flottát 840-ben Tarantónál elpusztították, majd Rómában a Szent Péter-bazilikát kifosztották. Ifríkíja határai, az egyiptomi Túlúnidák 880-as betörését leszámítva, egyszer sem voltak kitéve komolyabb veszélynek. Az Aglabidák alatt Ifríkíja vallás, gazdaság és kultúra terén is gyarapodott. Uralmukat végigkísérte az anyaország berbereinek és a helyi hadseregnek, illetve a szicíliai muszlimoknak a folytonos lázongása. 909-ben , az iszmáilita síita Fátimida-dinasztia alapítója buktatta meg őket.Leginkább arról emlékezetes ez a dinasztia, hogy 827-ben megkezdte Szicília elfoglalását a Bizánci Birodalomtól, amit 902-re teljesen végbe is vitt. Az egész térséget folyamatos belső feszültségek jellemezték (arab seregek által szított lázadások). Az emíreknek különösen a fővárosban, Kairuánban, a Magreb akkori legfontosabb kulturális és szellemi központjában kellett szembenézniük az őket nyilvánosan bírálókkal. (hu)
|
