| dbo:abstract
|
- Az akin kirgiz (акын) vagy kazak (ақын) népi énekköltő, énekmondó. Az akinköltészet a 14. századtól a 19. századig élte fénykorát mint szájhagyomány útján terjedő sajátos műfaj a mű- és a határmezsgyéjén. Az akinok által használt fordulatok, költői képek és alakzatok analógiát mutatnak a török költészetével. Az akinokhoz hasonló népi énekmondók az azeriek és törökök körében az . Az akinok főként ünnepi alkalmak közösségi összejövetelein adták elő rögtönzött, jellemzően dombrán kísért énekeiket. Előadásmódjuk , egy-egy rögtönzés akár órákig is eltarthatott. Az improvizálásból fakadóan énekeik formai jegyei kevésbé voltak kötöttek, de az ősi török hetes és tizenegyes sor épült. Műveik témáját a hallgatóság igényeihez szabták, de jellemzően az ősök felmagasztalásáról, hősi tettek dicséretéről szóltak, nemritkán korai epikus irodalmi emlékek vagy éltek tovább bennük. Énekeik másik csoportjában a sztyeppei nomád életet, az aulok mindennapjait, esetleg egyes családi eseményeket vagy egyéni, lírai érzésvilágukat öntötték versbe. Ezek mellett is szerepeltek repertoárjukban, legismertebb a (dzsoktav). Noha a korábbi századokban egyes akinok a kirgizeket és kazahokat gyarmatosító kánok és cárok tetteit, valamint az iszlámot is dicsőítették, a 19. századtól egyre erőteljesebben a társadalmi haladás, a nemzeti öntudat és függetlenség kérdései kaptak helyet költészetükben. A 20. században a műfaj a szocialista értékek közvetítésének adott hagyományos keretet. Az akinok tudásukat és költeményeiket improvizatív verselőversenyen, ún. ajtiszon mutathatták be egymásnak és a szélesebb közönségnek. Néhány akin neve ismert már a 14. századból is (Dzsirencse Csecsen, Szipra Dzsirav), de az akinköltészet 18–19. századi fénykorában alkottak a műfaj legjelesebb alakjai: a kirgiz Sahnizaj, Bertagiogli Urumbaj, Keninbaj, Sirnijaz Dzsarligacsogli, Csortanbaj, Harunogli Szüjümbaj, Miftaheddin Akmolla, Külbajogli Marabaj és Mergembaj, valamint a kazah Musza Bajdzsanuli, Ibrahim Abaj Kunanbajuli, , , Doszken Alimbajuli, Nurdzsam Navsabajuli és Nurfejisz Bajdzsanin. (hu)
- Az akin kirgiz (акын) vagy kazak (ақын) népi énekköltő, énekmondó. Az akinköltészet a 14. századtól a 19. századig élte fénykorát mint szájhagyomány útján terjedő sajátos műfaj a mű- és a határmezsgyéjén. Az akinok által használt fordulatok, költői képek és alakzatok analógiát mutatnak a török költészetével. Az akinokhoz hasonló népi énekmondók az azeriek és törökök körében az . Az akinok főként ünnepi alkalmak közösségi összejövetelein adták elő rögtönzött, jellemzően dombrán kísért énekeiket. Előadásmódjuk , egy-egy rögtönzés akár órákig is eltarthatott. Az improvizálásból fakadóan énekeik formai jegyei kevésbé voltak kötöttek, de az ősi török hetes és tizenegyes sor épült. Műveik témáját a hallgatóság igényeihez szabták, de jellemzően az ősök felmagasztalásáról, hősi tettek dicséretéről szóltak, nemritkán korai epikus irodalmi emlékek vagy éltek tovább bennük. Énekeik másik csoportjában a sztyeppei nomád életet, az aulok mindennapjait, esetleg egyes családi eseményeket vagy egyéni, lírai érzésvilágukat öntötték versbe. Ezek mellett is szerepeltek repertoárjukban, legismertebb a (dzsoktav). Noha a korábbi századokban egyes akinok a kirgizeket és kazahokat gyarmatosító kánok és cárok tetteit, valamint az iszlámot is dicsőítették, a 19. századtól egyre erőteljesebben a társadalmi haladás, a nemzeti öntudat és függetlenség kérdései kaptak helyet költészetükben. A 20. században a műfaj a szocialista értékek közvetítésének adott hagyományos keretet. Az akinok tudásukat és költeményeiket improvizatív verselőversenyen, ún. ajtiszon mutathatták be egymásnak és a szélesebb közönségnek. Néhány akin neve ismert már a 14. századból is (Dzsirencse Csecsen, Szipra Dzsirav), de az akinköltészet 18–19. századi fénykorában alkottak a műfaj legjelesebb alakjai: a kirgiz Sahnizaj, Bertagiogli Urumbaj, Keninbaj, Sirnijaz Dzsarligacsogli, Csortanbaj, Harunogli Szüjümbaj, Miftaheddin Akmolla, Külbajogli Marabaj és Mergembaj, valamint a kazah Musza Bajdzsanuli, Ibrahim Abaj Kunanbajuli, , , Doszken Alimbajuli, Nurdzsam Navsabajuli és Nurfejisz Bajdzsanin. (hu)
|
