| dbo:abstract
|
- Al-Amín (arab betűkkel الأمين – al-Amīn), eredeti nevén Abu Abdalláh Muhammad (أبو عبد الله محمد – Abū ʿAbdallāh Muḥammad; 787 áprilisa – Bagdad, 813. szeptember 25.), Hárún ar-Rasíd fia volt az Abbászida-dinasztia hatodik kalifája (uralkodott 809-től haláláig). Melléknevének (al-Amín) jelentése: a hű, igaz. Uralkodása alatt polgárháborúba keveredett fivérével, al-Mamúnnal, aki végül megbuktatta őt. Al-Amín Hárún ar-Rasídtól és arab feleségétől, a szintén Abbászida származott. Apja emiatt őt jelölte ki elsődleges örökösének a nála egy évvel idősebb, perzsa rabnőtől származó al-Mamún helyett. A 809-ben elhunyt Hárún korábban az arab területek kormányzását bízta al-Amínra, öccsét pedig Horászán, azaz tulajdonképpen a perzsa birodalomfél emírjévé tette meg, az öröklési rendet pedig úgy állította össze, hogy halálát követően al-Mamún csak formális függésbe kerüljön a kalifától, és al-Amín halála esetén ő örökölje a trónt. Al-Amín, aki egyébként a züllött életviteléről és költői tehetségéről híres Abu Nuvász egyik nagy pártfogója és ivócimborája volt, nem lelkesedett azért, hogy bátyja legyen az örököse, hanem vezírjével, együtt megpróbálta saját fiát, Múszát elismerni utódjának. Bátyja tartományába agitátorokat küldött, ám nem sikerült a lakosságot elidegenítenie tőle, al-Mamún pedig nem volt hajlandó elismerni Múszát örökösnek. Ez 811-ben háború kitöréséhez vezetett. A a vezette horászáni erők győzedelmeskedtek, és ettől kezdve megállíthatatlanul törtek Bagdad felé. Al-Amínnak lázadásokkal kellett megbirkóznia fővárosában és másutt, eközben Baszra és Kúfa városa, illetve a hidzsázi kormányzó is átállt al-Mamún oldalára. Táhir rövidesen megostromolta Bagdadot, amit al-Amín kétségbeesetten védelmezett. Ez azonban nem menthette meg a bukástól: miközben tárgyalt az ellenséges táborral, végül hajóra szállva próbált menekülni, de elfogták és Táhir parancsára kivégezték. (hu)
- Al-Amín (arab betűkkel الأمين – al-Amīn), eredeti nevén Abu Abdalláh Muhammad (أبو عبد الله محمد – Abū ʿAbdallāh Muḥammad; 787 áprilisa – Bagdad, 813. szeptember 25.), Hárún ar-Rasíd fia volt az Abbászida-dinasztia hatodik kalifája (uralkodott 809-től haláláig). Melléknevének (al-Amín) jelentése: a hű, igaz. Uralkodása alatt polgárháborúba keveredett fivérével, al-Mamúnnal, aki végül megbuktatta őt. Al-Amín Hárún ar-Rasídtól és arab feleségétől, a szintén Abbászida származott. Apja emiatt őt jelölte ki elsődleges örökösének a nála egy évvel idősebb, perzsa rabnőtől származó al-Mamún helyett. A 809-ben elhunyt Hárún korábban az arab területek kormányzását bízta al-Amínra, öccsét pedig Horászán, azaz tulajdonképpen a perzsa birodalomfél emírjévé tette meg, az öröklési rendet pedig úgy állította össze, hogy halálát követően al-Mamún csak formális függésbe kerüljön a kalifától, és al-Amín halála esetén ő örökölje a trónt. Al-Amín, aki egyébként a züllött életviteléről és költői tehetségéről híres Abu Nuvász egyik nagy pártfogója és ivócimborája volt, nem lelkesedett azért, hogy bátyja legyen az örököse, hanem vezírjével, együtt megpróbálta saját fiát, Múszát elismerni utódjának. Bátyja tartományába agitátorokat küldött, ám nem sikerült a lakosságot elidegenítenie tőle, al-Mamún pedig nem volt hajlandó elismerni Múszát örökösnek. Ez 811-ben háború kitöréséhez vezetett. A a vezette horászáni erők győzedelmeskedtek, és ettől kezdve megállíthatatlanul törtek Bagdad felé. Al-Amínnak lázadásokkal kellett megbirkóznia fővárosában és másutt, eközben Baszra és Kúfa városa, illetve a hidzsázi kormányzó is átállt al-Mamún oldalára. Táhir rövidesen megostromolta Bagdadot, amit al-Amín kétségbeesetten védelmezett. Ez azonban nem menthette meg a bukástól: miközben tárgyalt az ellenséges táborral, végül hajóra szállva próbált menekülni, de elfogták és Táhir parancsára kivégezték. (hu)
|
