| dbo:abstract
|
- A mondattanban több nézet létezik az alany és állítmány viszonyáról hierarchiai státuszukat illetően. Egyes hagyományos iskolai grammatikákban az alanyt és az állítmányt a mondategység (egyszerű mondat vagy összetett mondat tagmondata) két fő mondatrészeként kezelik. Ezek között vannak olyanok, amelyek két mondattani viszonyt vesznek számításba, a mellérendelést és az alárendelést, megállapítják, hogy az állítmány egyezik az alannyal, de nem szólnak a kettő egymáshoz viszonyított hierarchiai státuszáról. Egy másik hagyományos grammatika, Avram 1997, amely szintén csak a két fenti viszonyt fogadja el, azt jegyzi meg, hogy e két mondatrész közötti viszonyt „az alárendeléshez sorolják az egyeztetés miatt, mely azt jelzi, hogy az állítmány az alanyhoz igazodik, mint egy alárendelt tag az alaptagjához; azonban ennek a viszonynak olyan sajátosságai vannak, amelyek azt mondatják, hogy köztük egymástól való függés van, úgy az alárendeléstől, mint a mellérendeléstől különböző viszony”. Egyéb hagyományos grammatikák, melyek ugyancsak a mondat két fő részének tekintik az alanyt és az állítmányt, magukévá teszik az egymástól való függésük nézetét. Balogh 1971 alany-állítmányi vagy predikatív viszonynak, Kálmánné Bors – A. Jászó 2007 hozzárendelésnek vagy predikatív viszonynak, Grevisse – Goosse 2007 pedig franciául prédication-nak nevezi. Nyelvészeti szótárakban, melyek nem foglalnak állást e viszony létezéséről vagy nem létezéséről, angolul interdependence ’egymástól való függés’ vagy predication, románul inerență ’összetartozás’ vagy interdependență ’egmástól való függés’ elnevezésekkel jelenik meg. Egyes iskolai grammatikák hagyományos nézeteket újabbakkal vegyítenek. Ezek közül egyesek részben elfogadják a hozzárendelést, miközben mások teljesen visszautasítják, és az alanyt az állitmány alárendeltjének tekintik, olyan strukturalista grammatikákból véve át ezt a nézetet, mint amilyen Tesnière 1959. (hu)
- A mondattanban több nézet létezik az alany és állítmány viszonyáról hierarchiai státuszukat illetően. Egyes hagyományos iskolai grammatikákban az alanyt és az állítmányt a mondategység (egyszerű mondat vagy összetett mondat tagmondata) két fő mondatrészeként kezelik. Ezek között vannak olyanok, amelyek két mondattani viszonyt vesznek számításba, a mellérendelést és az alárendelést, megállapítják, hogy az állítmány egyezik az alannyal, de nem szólnak a kettő egymáshoz viszonyított hierarchiai státuszáról. Egy másik hagyományos grammatika, Avram 1997, amely szintén csak a két fenti viszonyt fogadja el, azt jegyzi meg, hogy e két mondatrész közötti viszonyt „az alárendeléshez sorolják az egyeztetés miatt, mely azt jelzi, hogy az állítmány az alanyhoz igazodik, mint egy alárendelt tag az alaptagjához; azonban ennek a viszonynak olyan sajátosságai vannak, amelyek azt mondatják, hogy köztük egymástól való függés van, úgy az alárendeléstől, mint a mellérendeléstől különböző viszony”. Egyéb hagyományos grammatikák, melyek ugyancsak a mondat két fő részének tekintik az alanyt és az állítmányt, magukévá teszik az egymástól való függésük nézetét. Balogh 1971 alany-állítmányi vagy predikatív viszonynak, Kálmánné Bors – A. Jászó 2007 hozzárendelésnek vagy predikatív viszonynak, Grevisse – Goosse 2007 pedig franciául prédication-nak nevezi. Nyelvészeti szótárakban, melyek nem foglalnak állást e viszony létezéséről vagy nem létezéséről, angolul interdependence ’egymástól való függés’ vagy predication, románul inerență ’összetartozás’ vagy interdependență ’egmástól való függés’ elnevezésekkel jelenik meg. Egyes iskolai grammatikák hagyományos nézeteket újabbakkal vegyítenek. Ezek közül egyesek részben elfogadják a hozzárendelést, miközben mások teljesen visszautasítják, és az alanyt az állitmány alárendeltjének tekintik, olyan strukturalista grammatikákból véve át ezt a nézetet, mint amilyen Tesnière 1959. (hu)
|
