| dbo:abstract
|
- A flektáló és az agglutináló nyelvek grammatikáiban az alanyeset (latin szóval nominativus, a nominare ’megnevez’ igéből) a nyelvtani esetek egyike. Általában ebben az esetben áll a főnév és a névmás, amikor mondat alanya, valamint az alany determinánsa és melléknévi jelzője. Az alanyesetű alakot általában a névszó alapalakjának tekintik, ez szerepel címszóként a szótárakban és első helyen a névszóragozás paradigmájában. Vannak olyan flektáló nyelvek is, amelyekben már nincs névszóragozás, vagy csak nyomai maradtak meg. Ezek grammatikáiban nincs szó névszóragozásról és esetekről, tehát alanyesetről sem. Ilyenek például az újlatin nyelvek (a románon kívül) vagy az angol nyelv. (hu)
- A flektáló és az agglutináló nyelvek grammatikáiban az alanyeset (latin szóval nominativus, a nominare ’megnevez’ igéből) a nyelvtani esetek egyike. Általában ebben az esetben áll a főnév és a névmás, amikor mondat alanya, valamint az alany determinánsa és melléknévi jelzője. Az alanyesetű alakot általában a névszó alapalakjának tekintik, ez szerepel címszóként a szótárakban és első helyen a névszóragozás paradigmájában. Vannak olyan flektáló nyelvek is, amelyekben már nincs névszóragozás, vagy csak nyomai maradtak meg. Ezek grammatikáiban nincs szó névszóragozásról és esetekről, tehát alanyesetről sem. Ilyenek például az újlatin nyelvek (a románon kívül) vagy az angol nyelv. (hu)
|
