| dbo:abstract
|
- Az alapnyelv (vernakuláris nyelv) a szociolingvisztikában azt a nyelvváltozatot jelenti, amely valamely legsajátabb, mindennapi kommunikációs eszköze, amelyet a nyelvközösség minden tagja hibátlanul használ. Az alapnyelv a beszélő elsőként elsajátított, a legkisebb figyelemráfordítással, legautomatikusabban beszélt, a leginformálisabb társuló nyelvváltozata, amely elsődleges közösségünket, alapidentitásunkat is szimbolizálja. A nyelvészetben az alapnyelv (vernakuláris nyelv) terminust a következő jelentésekben is használják: 1.
* Egy bizonyos beszélőközösség . Egyfelől azokat a dialektusokat nevezik így, amelyek nem (vagy sztenderd nyelvváltozatok). A lingua vernacularis a latinnal (illetve a göröggel és héberrel) szembeállított élő megnevezése volt, ami a 16. századtól kezdett terjedni a kifejezéssel szemben. Ma szokásos értelmében viszont a vernakuláris nyelv kifejezés bármiféle spontán módon formálódó, központilag nem kodifikált, szabályozatlan, beszélt (sőt olykor írásbeliséggel nem is rendelkező) nyelvváltozatra utal. 2.
* Az alapnyelv olyan nemsztenderd dialektus, amely nem állt sztenderd változatok hatása alatt. 3.
* Alapnyelvnek nevezik az informális kontextusokkal szorosan összekapcsolódó stílusváltozatokat is. Az alapnyelveket a szociolingvisztika egyik irányzata, a a legfontosabb vizsgálati tárgyának tartja, lévén ezek a legszabályosabbak és legrendszerszerűbbek – mert ezekre vannak a legkisebb hatással más nyelvváltozatok, illetve a nyelvhelyesség eszméje. (hu)
- Az alapnyelv (vernakuláris nyelv) a szociolingvisztikában azt a nyelvváltozatot jelenti, amely valamely legsajátabb, mindennapi kommunikációs eszköze, amelyet a nyelvközösség minden tagja hibátlanul használ. Az alapnyelv a beszélő elsőként elsajátított, a legkisebb figyelemráfordítással, legautomatikusabban beszélt, a leginformálisabb társuló nyelvváltozata, amely elsődleges közösségünket, alapidentitásunkat is szimbolizálja. A nyelvészetben az alapnyelv (vernakuláris nyelv) terminust a következő jelentésekben is használják: 1.
* Egy bizonyos beszélőközösség . Egyfelől azokat a dialektusokat nevezik így, amelyek nem (vagy sztenderd nyelvváltozatok). A lingua vernacularis a latinnal (illetve a göröggel és héberrel) szembeállított élő megnevezése volt, ami a 16. századtól kezdett terjedni a kifejezéssel szemben. Ma szokásos értelmében viszont a vernakuláris nyelv kifejezés bármiféle spontán módon formálódó, központilag nem kodifikált, szabályozatlan, beszélt (sőt olykor írásbeliséggel nem is rendelkező) nyelvváltozatra utal. 2.
* Az alapnyelv olyan nemsztenderd dialektus, amely nem állt sztenderd változatok hatása alatt. 3.
* Alapnyelvnek nevezik az informális kontextusokkal szorosan összekapcsolódó stílusváltozatokat is. Az alapnyelveket a szociolingvisztika egyik irányzata, a a legfontosabb vizsgálati tárgyának tartja, lévén ezek a legszabályosabbak és legrendszerszerűbbek – mert ezekre vannak a legkisebb hatással más nyelvváltozatok, illetve a nyelvhelyesség eszméje. (hu)
|
