| dbo:abstract
|
- Albrecht Ritschl (Berlin, 1822. március 25. – Göttingen, 1889. március 20.) német protestáns teológus, filozófus, egyetemi oktató volt. A protestáns teológia fejlődésének fontos állomását képezte a tanítása, és az általa alapított göttingeni iskola. Működését a tübingeni iskola szellemében kezdte, majd sajátos rendszert épített ki, amely a 19. század második felében a protestáns teológia uralkodó irányzata volt. Állítása szerint Luther és Schleiermacher munkáját folytatta. A filozófiát különválasztotta a teológiától, és a teológiából száműzte a metafizikát. A hit egyedüli forrásának az Újszövetséget tekintette. Szembefordult a pietizmussal és a természetes teológiával (→ teodicea). Nézete szerint Istenről semmit nem tudhat az ember, csak amit Krisztus közölt róla az evangéliumokban. Krisztus istenségét átvitt értelemben tanította (isteni érték hordozója), az eredeti bűnt a bűntudattal, a megigazulást a bűntudat megszűnésével azonosította. Tanítása szerint a hit csak annyiban rendelkezik természetfeletti értékkel, amennyiben erkölcsi cselekedeteket eredményez. Ritschl nagy jelentőséget tulajdonított az egyháznak, amelynek közvetítő szerepe nélkül az ember nem kerülhet közösségbe Krisztussal. A hagyományos tanítástól való eltérésével a hit és a tudás egyre mélyülő ellentétét akarta áthidalni vagy legalább csökkenteni. Az irányzatának később (1851–1930) lett a fő alakja. (hu)
- Albrecht Ritschl (Berlin, 1822. március 25. – Göttingen, 1889. március 20.) német protestáns teológus, filozófus, egyetemi oktató volt. A protestáns teológia fejlődésének fontos állomását képezte a tanítása, és az általa alapított göttingeni iskola. Működését a tübingeni iskola szellemében kezdte, majd sajátos rendszert épített ki, amely a 19. század második felében a protestáns teológia uralkodó irányzata volt. Állítása szerint Luther és Schleiermacher munkáját folytatta. A filozófiát különválasztotta a teológiától, és a teológiából száműzte a metafizikát. A hit egyedüli forrásának az Újszövetséget tekintette. Szembefordult a pietizmussal és a természetes teológiával (→ teodicea). Nézete szerint Istenről semmit nem tudhat az ember, csak amit Krisztus közölt róla az evangéliumokban. Krisztus istenségét átvitt értelemben tanította (isteni érték hordozója), az eredeti bűnt a bűntudattal, a megigazulást a bűntudat megszűnésével azonosította. Tanítása szerint a hit csak annyiban rendelkezik természetfeletti értékkel, amennyiben erkölcsi cselekedeteket eredményez. Ritschl nagy jelentőséget tulajdonított az egyháznak, amelynek közvetítő szerepe nélkül az ember nem kerülhet közösségbe Krisztussal. A hagyományos tanítástól való eltérésével a hit és a tudás egyre mélyülő ellentétét akarta áthidalni vagy legalább csökkenteni. Az irányzatának később (1851–1930) lett a fő alakja. (hu)
|
