| dbo:abstract
|
- Az albán ábécé az albán nyelv leírására használt, harminchat betűt tartalmazó, a latin íráson alapuló ábécé. A hét magánhangzóból és huszonkilenc mássalhangzóból álló betűkészlet kis megszorításokkal jól leképezi az albán nyelv hangtani sajátosságait, ezért a fonémaalapú, kiejtéskövető ábécék között tartják számon. További jellegzetessége, hogy két, diakritikus jelekkel ellátott betűt (ç, ë) kivéve a sajátos hangokat összetett betűkkel jelöli (dh, gj, nj stb.). Az albán írásbeliség korai évszázadaiban az albán írástudók felekezeti hovatartozásuktól függően használták az arab, görög vagy latin ábécét albán nyelvű szövegeik rögzítésére. A 18–19. században több kísérlet történt egy új, sajátosan albán ábécé létrehozására. Az első sikeres próbálkozás Sami Frashëri nevéhez fűződik, aki munkatársaival 1879-ben vezette be a sajátos grafémákat is tartalmazó sztambuli ábécét. Ehhez a századfordulón újabb kezdeményezések csatlakoztak: 1899-ben a Bashkimi-ábécét, 1901-ben pedig az (wd) dolgozták ki shkodrai katolikus körök. Végül az 1908-as manasztiri kongresszus döntése értelmében a Bashkimi-ábécé módosított változata lett az albán nyelv ábécéje, amelyet egy rövidebb ellenállási hullámot követően az albánság egésze elfogadott, 1924-ben pedig törvényileg is szentesítették. Immár 113 éve ez a használatban lévő ábécé. (hu)
- Az albán ábécé az albán nyelv leírására használt, harminchat betűt tartalmazó, a latin íráson alapuló ábécé. A hét magánhangzóból és huszonkilenc mássalhangzóból álló betűkészlet kis megszorításokkal jól leképezi az albán nyelv hangtani sajátosságait, ezért a fonémaalapú, kiejtéskövető ábécék között tartják számon. További jellegzetessége, hogy két, diakritikus jelekkel ellátott betűt (ç, ë) kivéve a sajátos hangokat összetett betűkkel jelöli (dh, gj, nj stb.). Az albán írásbeliség korai évszázadaiban az albán írástudók felekezeti hovatartozásuktól függően használták az arab, görög vagy latin ábécét albán nyelvű szövegeik rögzítésére. A 18–19. században több kísérlet történt egy új, sajátosan albán ábécé létrehozására. Az első sikeres próbálkozás Sami Frashëri nevéhez fűződik, aki munkatársaival 1879-ben vezette be a sajátos grafémákat is tartalmazó sztambuli ábécét. Ehhez a századfordulón újabb kezdeményezések csatlakoztak: 1899-ben a Bashkimi-ábécét, 1901-ben pedig az (wd) dolgozták ki shkodrai katolikus körök. Végül az 1908-as manasztiri kongresszus döntése értelmében a Bashkimi-ábécé módosított változata lett az albán nyelv ábécéje, amelyet egy rövidebb ellenállási hullámot követően az albánság egésze elfogadott, 1924-ben pedig törvényileg is szentesítették. Immár 113 éve ez a használatban lévő ábécé. (hu)
|
